Itthon kitört az adventi őrület, minden ragyog, minden csicsa, telve a giccsig hajló fényorgiával. Persze, nekem már az itthon Salzburgban van. Befogadott engem és a szívembe zártam én is. Szeretek itt élni, hagynak és támogatnak. Ez milyen már? Mindig elképedek, hogy a város azért dolgozik, hogy én itt boldogabban éljek. Meg szeressek itt, meg érezzem jobban magam. Ezt még szoknom kell. Annyira messzire áll a magyar valóságtól, vagy a magyar beidegződésektől. Ez már a Nyugat! Bizony. A boldog semlegességünkkel, meg a demokráciánkkal. Vigyázzatok, ez még véletlenül sem hasonlít az otthonira. Ez valódi demokrácia.
Most például beszélgetések voltak a bicikliközlekedésről, mit szeretnénk, mi bicajosok, meg milyen fejlesztések várhatóak. Ez a legfontosabb probléma.
Ami még mélyen megérintett csajok, hogy itt egyhetes ünnepség zajlott a női választójog kivívása 100. évfordulója alkalmából. Valóban ünnepelve a tényt. Mindenféle fórumon, kezdve a megemlékezéstől, a Volksgartenben lévő női egyenjogúság napig, ahol mindenki megérthette, a legkisebbek is, miért jó ez egy demokráciában, na meg a buli, fesztiváljellegű programok városszerte. És... Csak hogy emlékezzetek, mikor megalakítottuk a nőegyletünket, Szegeden óvtak bennünket minket mindenféle közéleti lépéstől, meg a politikába való befolyástól. Maga a nagyember közölte velem, hogy érezzük jól magunkat együtt egyesületi keretekben, de maradjunk meg a fakanálnál, a gyerekeknél, a családnál, kreatív kézművességnél. Ne keveredjünk el a férfiak világába, mert baj lesz belőle. Egek, mennyire emlékszem. Milyen más volt otthon. S persze, nem csak ez a különbség. De valahogy ez nagyon megérintett.
https://www.stadt-salzburg.at/internet/leben_in_salzburg/frauen/projekte_veranstaltungen/veranstaltungen_2018_465572/100_jahre_frauenwahlrecht_473882.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése