2010. november 27., szombat

Hastánc hétvége






Drága Adrikám, updételj már kicsim!:) Semmit nem tudunk, csak néhány elkapott foszlányból. Meg, hogy gyönyörű helyeken vagy, Tahiti, Hawai. Ez is új értelmet nyer. Tudod mindig beszéltük, hogy majd eljön a "jóvilág", aztán buli, Hawai.:))
Mi itthon, mindannyian gyürkőzünk a napi robottal. Malenykij robot...egy életen át. Mindenki a habitusa szerint. Nagyon élvezem a pesti munkát. Beilleszkedtem, és most már kialakult a munkastílusom, munkabeosztásom. Heti kétszer reggel torna, ez kell a sok ülés mellé, még egy kis uszi volna jó, de megfizethetetlen. Úgy hogy élvezd ki, fenékig a tenger adta lehetőségeket. Már alig várom én is:)A nyár gyönyörű lesz. Persze tudod, mindig is munkamániás voltam. Végül is adott a lehetőség, így hogy csak az albérlet vár otthon, nem kell nagyon sietni álomra hajtani a fejem. Amúgy sem alszom már annyit. Hat óra bőven elég. Dolgozom most már a cikkeimen, hogy ez is haladjon. Ami számomra a legmeglepőbb: olyan kedves emberekkel beszélgetek:) mondjuk a vonaton elmondta az útitársnőm, hogy ez csak a belvárosban van, ha odébb megyek mondjuk a hetedik, vagy tizenharmadik kerületbe, ott már nem tudok így beszélgetni, mert nincsenek régi ráérős körzetlakók. Aranyos volt:) Ennyit a diszkriminációról.
Viszont, tavaly semmi bajom nem volt a H1N1 oltással, most a sima influenza oltás után minden bajom van. Ez baj, mert lett volna programom rendesen. Így viszont a mozgásos proginak befellegzett, sajna. Örültem, hogy föl bírtam emelni a karomat. De azért sikerült Aninával dumcsizni kicsit, már a kebelbarátnőm fellépős ruhája kapcsán. Ne röhögj, de feneket kellett csinálnunk neki:)mondtam neki: lefaragom és átragaszthatjuk.:)Elég mókás volt. De sikerült, hála Anina szakértelmének. A képeken látható az eredmény. Kértem, hogy hátulról visszafordulós képhez álljon. De szerintem nagyon jó, kár, hogy rólam nem sikerül ilyesmi. Fellépésre kísértem a csajokat, nagyon ügyesek voltak és szépek. Ráadásul egy este két helyen...Na ja, ez a művésznők sorsa... Aranyosak voltak, és a második helyen majd szétszedték őket.
Jól esett mindenkinek.
S persze előtte eljöttek Csöpkéék is, elkezdték a felújítást. Nagyon jó lesz, viszont sok munka van, lesz egy darabig. De nagyon jól kitalálta. Képzeld van egy isteni szép körtefája, meg néhány csipkebogyóbokor, szőlővel. Lesz mit csinálni, de jó látni, hogy milyen lelkes és elkötelezett, vidám és tudja mit akar...Újra a régi, ez nagyon jó. Megkezdődött az igazi elszakadás, leválás. Itt van az új élet kezdete::)
Most dióhéjban ennyi, vigyázz magadra és csók: Anci

2010. november 10., szerda

Csajgenerációk itt-ott


No, Adrikám, pesti lyány lettem: ahogy öreganyám mondaná.:)Csak kapkodom a fejem. Még keresőben vagyok. albérlet után császkálok ezerrel. Addig viszont élvezem a legédesebb középsőm társaságát. Mindenfelé vannak jó helyek, de szerintem csak most tudatosult mit is akarok. A lényeg a fekhely. Egy kisszoba főbérlővel ideális,mivel csak hétköznap vagyok.
Jah, és szemlélődöm, ahogy azt kell. Emberek, típusok, rendszerek, agyak, s mi látszik. Egy biztos, hatalmas merítés adódott. Ebből aztán az is kitűnik, hogy érdekes a tényanyag. Már az első hetemen nem értem rá semmire.:) Ez jó jel. Az első napomon hatig voltam.:)) A nagy barátnőzés, ahogy terveztem elmaradt, ahogy a reggeli uszi is. Sajna. Viszont minden este filmeztünk a kicsimmel. Ez se egy hátrány. S jókat dumcsizunk, meg főzünk felváltva. Tudod, a kísérletek:) hete. De finomak.:) Olyan jó levest főzött a drágám, hogy megnyaltuk a lábujjunkat is. Igaz csak kéz/lábmosás után, s persze esszük már három napja. Tudod mértékkel már bajok vannak.:)Otthon is, én sem tudok kicsit főzni.:) De most én főztem, és csináltam hozzá márványkuglófot, ahogy kell, csokicsurgatással, mazsival, jó vaníliával. Kajálták, két pofára. Pedig hiányzott egy-két dolog, de kreatívan megoldottam. Tudod, ismered. A lényeg a végeredmény, az viszont jó lett.
Még most derítem ki a lényeget:) Ma már lesz rendes helyem, ahogy illik.:) Végre a nyugodt munkavégzés következik. Bár a nyugodtsággal nincs bajom. Ez is érdekes. Olyan zaklatott itt mindenki. Viszont nagyon kedvesen fogadtak. Jó hát nem mindenki. De ezt nem is várhatom el. Végül is emberből vagyunk szőve: érzésekkel, motivációkkal, elképzelésekkel, mintákkal, mifenékkel és fityfirittyekkel:) Ki mivel és ki hogyan. De a zaklatottság az tapintható, mindenfelé. Ez megtestesül az utcán, a metrón, a boltban. Mint egy fájó gennygombóc. Nyomásra robban. Pedig ennek épp ez az ellenszere: akkor gyógyul, ha megnyomják és ürül. Lehet, hogy nem tudják: mit keresne itt egy jó pszichológus, ne tudd meg! Lehet, szólni kéne Szandikának, tudod, még a Zöldfából, tudod, már végzett, ez a munkája. Itt aztán volna kuncsaft.
Persze vannak másmilyenek is. Rendes, kulturáltak. Csak ritkák, mint a fehér hollók, vagy maj később futnak velem össze.
De vannak roppant kedvesek, a beszélgetős fajta. Szerencsére. Így aztán jól telnek a napok. A lányok szanaszét. Bár kiscsibém is itt van, egy háromutcás körben, még nem találkoztunk. Most otthon pátyolgatja a kis icákat:) Nem tudom hogy áll a létszám. Kettő elpusztult, valami rejtélyes betegségben. De biztos nem mérgezés, vagy ilyesmi, inkább betegségnek tűnik. Anina szerint az őszi kisicák nem túlzottan ellenállók, nagyobb a szaporulatvesztés. Hát a legcsúnyácskább maradt meg, a háromszínű, ami biztos kislány.:) Döncike lett, mert kis dundiégó:)
Jah és adós maradtam az isteni levessel. Épp arra gondolt a csibém, hogy legközelebb krémváltozatban adja föl asztalra, egész sokszínű az ízvilága.)
No a többit majd otthonról, puszi és ne légy jó:)!
Csók:Anci