2022. június 11., szombat

Rendhagyó Étterem kritika szülinap kapcsán❤️🎂🤪


 

Csodálatos szülinapot és jubileumot ünnepeltük a héten. Keretet is adtunk az eseménynek: szolidan foglaltunk asztalt szombat estére a Festung Panoráma Restaurantba. Megerősítést is kértek egy hete. Negyed nyolcra ott kell lennünk. Rendben. Hétre jött a taxi. Meg a feketeleves, mármint, hogy nem hajthat föl a hegyre, csak a Festungbahnhoz. Okey. Akkor kiszállás, be mutattuk a foglalásunkat és ingyen felvitt bennünket az étteremhez. Ott ért bennünket a meglepetés, sehol nem volt reserve táblácska. A nyegle pincérnő egy üres asztalhoz ültetett bennünket a kuka mellett. Kiöltözve, ünnepi smink: kezdtük elveszteni a jólneveltségünket. Laza negyedóra múltán jött is a pincér, hogy mit iszunk? Itt semmit. Szögeztük le, a foglalt asztalunknál igen.   Körbenézett és felállított 2 lányt az egyik asztaltól, s mutatta, hogy íme az asztalunk. Aztán egy negyedórát pihent az italunk a pulton. De ez már másodlagos. Végül is ünnepelni jöttünk. Szülinapozni , meg kirúgni a hámból. Ez meg is történt, bár a borospoharam eléggé koszos volt, de a szesz fertőtlenít címszóval már nem szóltunk, már nekünk volt kellemetlen. Ámbár rosé épp nem volt. Párom meg is jegyezte viccesen, hogy a fehéret meg a vöröset öntsék össze, és már tádám, meg is van a rosé. De a német nyelv nem vicces. A kaja rendben is volt. A Bécsi szelet meg a sült krumpli rendben volt, bár a salátákat lefelejtették a rendelésből. De sebaj. A Burger érdekes volt, de jóízű. Biztos specialitás. Mintha a pörköltet rakták volna a zsemlébe salatalevéllel. Ki tudja, lehet én tudom rosszul, hogy is van ez. A Burger hazájában azért kár lenne ilyennel kísérletezni. De jól van. Szerencsére a bor rendben volt. Slusszpoénnak Mozart kávét rendeltünk. Mozart likőrrel hozták. A számlánál mekérdezte a pincér mivel jöttünk, mert a felvonó díját hozzá kell adja még a végösszeghez.  Csak pislogtunk, hogy mi van?!  De okéy, fizettünk, mint a katona. Na persze, épp nem működött a bankomat, csak készpénzes fizetés lehetséges. Aztán irány a felvonó. Egyszer csak beszól egy koma, hogy ki kellene szállunk, mert a szájkosár nélküli kutyával nem lehetünk egy kocsiban, de erre már Zoli csak annyit mondott, hogy szálljon ki a kutya a szájkosár nélküli gazdijával. Ez volt az utolsó menet lefelé. Végigsétálva a városon jókat nevettünk az eseten, és megállapítottuk, hogy egy újabb felejthetetlen estét töltöttünk el hármasban.