Mondtam már, hogy imádom Mönschberget?
Nem is tudom, talán mert hegy? Talán mert Salzburg? Vagy mert imádok itt élni? Mönschberg csodálatos, körbenézni a tetejéről a városra egyszerűen lenyűgöző. A séta a tetejére üdítő és élménydús. Mindegy honnan indulunk. Talán a lépcső felől a legzsírégetőbb. 110 lépcső a közepéig. Mondjuk futva? Vagy lihegve meg-megállva. Vagy öregesen bottal, de kitartóan, ahogy a helyi seniorok. Semmi lihegés, csak a mindennapos séták. Szép kényelmesen, ámde kitartóan. Fel e hegyre, le a hegyről. Végül is hegy az van. Nem is kevés.
Szóval az Altstadt centertől indulva, ami a Hanuschplatzot jelenti, egy könnyű folyóparti sétával a mesés 6-700 éves házak között harapnivalóan friss levegőben, csodás. Csak kapkodjuk a fejünket a sok látnivaló miatt.
Az Untersberg mindig elvarázsol. A hegycsúcsok, a havas friss levegő, a csodás panoráma, a jó barátok csak növelik a csodát. Természetesen egy hétvége nem a világ. De az együtt töltött idő mindig feledhetetlen. Fenséges és varázslatos. A csodás, tavaszi márciusi hétvége együtt igazán varázslatos volt.
Bandáztunk egyet és kipróbáltuk a roadmoviet. Naja, Ausztira csodás. Azok a hegyek, meg völgyek, kanyarok, meg a próbapálya háromsávval és 140 km/órával Linz előtt és után. Igaz, hogy a hangom elment, biztos túl sokat beszéltem. Állandóan és mindig. Ja és magyarul, ahogy imádok és tudok is. Ez már csak ilyen. Az anyanyelv varázsa.
Csak csajok. Totálisan klassz. Pizsiparty és fuccsba ment alkoholizálás. A borosüveg, amelyben a párom diópálesze volt, amit utálok. Na meg a habzóbor, bár pezsgőnek hittem, furcsa íze volt. Ki ne hagyjam a szürkebarátot, ami kissé más volt a megszokottnál. Szóval csak a nevetgéltünk-csevegtünk-titkokat osztottunk meg, azaz jól éreztük magunkat, ahogy kell. Na a kávé viszont elfogyott, ahogy kell. Habbal és anélkül.Meg a sütik.
Az a jó barátokban, hogy ott vannak, amikor kell. Beszélnek veled és megölelnek, támogatnak és segítenek. Néha megmondják neked, de ez is így jó. Hisz, kire támaszkodhatnál, ha nem rájuk. Ki mondja meg neked, ha nem látod a fától az erdőt? Ha csak egy szemszöged van...A fókusz mindig más értelmet mutat. A jó barát mellett kiteljesedsz, eléred a céljaidat és még jól is érzed magad. Ezek a fontos dolgok az életben. A jó kapcsolatok. Ami nélkül nem megy.
Bandáztunk, pizsipartiztunk, megváltottuk a világot, ahogy kell.
Kokárda, nemzeti dal, állami ünnepség, magyar-lengyel barátság... Soros, Junker plakát, látványos műsor, mind, hogy a figyelmet elvonja a háttérben zajló elképesztő sok ember számára felfoghatatlan dologról.
Azért az idei év kissé más, az elvakult, őrjöngő agymosás elszabadult és túllőtt a célon. Petőfi versének utolsó versszakát nem lehet elmondani a Nemzeti (ez milyen már?!) Közszolgálati Egyetemen...
A közszolgáknak elvették egyheti szabadságát, meghosszabbították a napi munkaidejét és elrendelték a kötelező túlóráját (természetesen fizetés nélkül), ami 9-10 órás munkanapokat jelent innentől. A túlóratörvény hatásai...
Már nem tüntetnek, hirtelen visszafogottabbá vált O1G, de a Néppárt csak nem löki ki: ez a politika
S csak azért is legyen vers, végig, egészen!
Petri György például...
Szóval, drágám, Klimt kapcsán Bécs és Belvedere, na meg a szépség és a boldogság. :) Te ezt érted, sajnos nélküled összejött a család Európában élő összes tagja. Ez valami frenetikus volt. Képzeld, a kis drágánk a vonatról ugrott a papa kezébe, aztán az enyémbe, majd belesúgta a fülembe, hogy mama nagyon szép vagy! Hát, meg kell zabálni! Imádom! Már el is felejtettük, milyen a gyermekkel az élet! A permanens öröm :) Egyszerűen nincs megállás. Már alig várom, hogy hosszabb időt is töltsünk együtt. Hiányoztok, ez tény!
Olyan hangosak voltunk, mint régen!
Olyan boldogok voltunk, mint régen!
A többi meg nem számít. Utoljára ebben a körben, öt éve voltunk, mikor az isteni középsőnk fogta a pereputtyát a csöpp babáját, a Kittykét és nekivágott Máltának, eladva otthon mindenét, a maradék betéve a mi kocsinkba. Már öt éve volt. Már második országban vetik meg a lábukat. Nem könnyű élethelyzet. De nagyon életrevalóak, ahogy mindegyikőtök. Imádunk benneteket! Végül is elmondhatjuk, hogy lefedjük a világot és terjeszkedünk :)
Na és azt képzeld el, drágám, hogy úgy elröppent az 2-3 óra, hogy egyetlenegy képet sem csináltunk, pedig ki tudja, mikor leszünk ebben a körben újra. Csak hirtelen eljött az elválás pillanata. De feltöltődtünk és ez a lényeg, jól megölelgettünk mindenkit. A szeretet mindenek fölött.
Persze, ha már Bécs, akkor végre megnéztük a Klimt kiállítást is a Belvederében. Ráadásképp ingyen volt. A vonatjegyhez járt egy ingyenes belépés. Na mit szólsz? Persze, mindez a főpályaudvar közvetlen közelében. Sétatávolságra. Így aztán a csodás napsütésben nyakunkba vettük a várost és irány a Belvedere. Csodás látvány maga a kastély. Bár, ezek a Habsburgok! Mindig ugyanaz. Barokk kastély a maga túldíszített mivoltában, arany és vakító tiszta (!) fehér minden. Nem is értem. Pesten minden fekete, minden mészkő. Ja és tiszta. Tudod, ez Ausztria, Európa közepe. Egészen elképesztő. Fehér kövek az elmaradhatatlan félméteres tóval, hogy méltóképpen tükröződjön benne a kastély. Tudod, a szokásos.
Na és a Klimt. Hát, kérlek szépen a fő szám, a Hölgy aranyban nincs itt, hiszen visszakapták a jogos tulajdonosok, akiktől elrekvirálták a nácikkal együttműködő akkori osztrák kormány. Tudod a film se semmi, amit erről csináltak.
Összesen, ha tíz kép volt tőle, néhány meglepő. Persze expresszionisták, meg Schiele, még Roden szobrok is. Az osztrák művészek nem különösebben jelentősek. Sok barokk bútor is volt, a palota meg nagyon rendben volt. A sok puttó meg angyalka, a lovacskával, az unikornisokkal ( Az isten tudja, honnan jön ez náluk!) azért majdnem sok volt nekem. A palotakert meg nekem kicsit unalmas. De ez van. A Mirabell kert sem nagyon tetszik. Végül is alacsonyra nyírt sövény meg egynyáriak. Semmi különös. Angliában vannak igazán szép kertek. Meg némely háznál nálunk. Otthon.
Viszont csodás nap volt így kompakt.
