NOLA-New Orleans, a jazz városa

Elindultunk New Orleansba, ami 5 órát jelent Houstonból. Természetesen mi szólna a kocsiban? A  Propellerheads, csakis. A jó kis utazós zenénk, a nyaralásos, utazós emlékek feltódultak.



 Adrival nagyon jó volt, utoljára legalább 6-7 éve bulikáztunk együtt. Jó kis szállodát talált, középkategóriásat, hiszen jó kis kedvezménye van, nyilvánvaló. Végül is szállodaigazgató. :)
Az út is csodás volt, a jazz miatt nagy várakozás előzte meg részünkről. Amerika csodálatos, ráadásképp Adrikával. A non plus ultra. Ott a boldogság, ahol a család. Nagyon élveztük az együtt töltött időt. Igazán csodás napok voltak, minden este buli, illetve egyfolytában buliztunk, hiszen ez a város ilyen. A French Quertierben egymást érték a music clubok, kávézók, éttermek, mindenféle variációban. A Mississippi zúgása és a ködbe vesző hajók, felhőkarcolók és a 300 éves város kultúrája lenyűgözött bennünket. Az Atlanti óceán közelgése miatt folyton esett valami, tisztára, mint Salzburgban. És a jazz, jazz, jazz mindenhol. Forever jazz. Nem bírtuk abbahagyni.
Sörkóstoló és aligátorfalatkák, lemezmustra, parkok, galériák, mindenféle művészet, utcabuli, utcaművészet, kézműves csinálmányok, fegyvergyűjtemény, buli, hurrikánkoktél, Baleys, meg amit akartok. De a lényeg az volt, hogy együtt voltunk, együtt csináltunk mindent.

Isteni zsírégető csokigolyók, avagy a répatorta újragondolva

Itt Ámerikában drágáim, olyan szar répatortát ettem, hogy borzasztó. Komoly minden teleba×va almával, fahéjjal. Ez borzasztó! Úgyhogy nekiálltam a tegnapi jó kis polenta mellé főztem egy magyaros csirkepörit.Na meg a répatortát.

S most újra édesség,ahogy én szeretem. Csokis- különleges - zsírégető! Ez komoly. Újabb recepttel őrülök. Répatorta újragondolva. Először is le kell reszelni a meghámozott répát. Majd összeállítani a folyékony hozzávalókat és óvatosan belekeverni a száraz hozzávalólat és irány a sütő.

2 tojást és 15 dkg cukrot fölhabosítunk, jól elkeverjük, hozzáadunk 2 dl olajat, avval is elkeverjük.

Összekeverünk 10 dkg morzsát, egy kis (2-3 kanál) sütőporral elkevert lisztet, 1 evőkanál fahéjat, fél evőkanál őrölt szerecsendiót és fél evőkanál kardamom magot (mozsárban megőrölve) és óvatosan a folyékonyba keverjük. Amikor kész lapátot veszünk elő és az előkészített (3-4 szál lereszelt )répát és maréknyi mogyorót lazán belekeverjük. Kikent tepsibe helyezzük, majd 180 C mellett kb. 45 percig sütjük, megnézzük és légkeverés mellett még egy 10 percig hagyjuk pirosodni.

Kihűlés után egy nagy tálba széttépkedjük a tésztát és a krémmel elkeverjük.

Krém: 25 dkg Rama margarint elkeverünk 20 dkg cukorral és annyi evőkanál tejjel (kb 2-3), hogy könnyed krémet kapjunk.A tejet a nyári melegben kihagyhatjuk, így tovább tartható el, ha marad belőle.

A krémes tésztát hűtőbe tesszük és elkészítjük a csokibevonót. Keserű csokit felolvasztunk és félretesszük. Fehér csokit felolvasztunk és félretesszük.

A krémes tésztából apró golyókat formálunk és többször megmártjuk a csokiban, majd hagyjuk megszáradni.

Dobozoljuk és jól megesszük. Fenséges és egészséges, zsírégető hatása nemcsak az összetevőkben, hanem a fűszerek és az étcsoki miatt van!

Jó étvágyat!

Houston, itt Föld - Ez Amerika

Szóval beengedtek bennünket a nagy Amerikába. Igaz, majd egy órát álltunk sorba az automata chekin után, de aztán már haladt a dolog. Aztán megpillantani a drágánkat négy és fél év után, a világ egyik legjobb pillanata volt. Jól megölelgettük, mindenki helyett.
Már az út is izgi volt, mert még ilyen nagy Boeing 747-sel még nem utaztunk. Csak filmekben láttuk és a kaja is egész fincsi volt. Nagyon jó volt a kiszolgálás a Lufthansánál, na és megnéztünk vagy négy filmet, igaz angolul, meg német felirattal. Egész jó volt, megint megnéztem a  Freddy Mercury filmet, a Bohémrapszódiát. Megint megsirattam, nagyon tetszett, angolul is. Tiszta érdekes lesz egyszer magyarul megnézni.

Na és a méretek, itt minden óriási. Az utak, a terek, az emberek . Hahaha. Annyit autóztunk, hogy csak na.Viszont baromi olcsó a benzin, végül is csak Texasban vagyunk, itt mindenütt olaj van. Houston az olajiparra épül. Egész egybefüggő városrész van csak a finomítóknak. Azt hiszem, Lacusék bírnák. Legalább húsz percig autóztunk mellette és még nem volt vége.
A Múzeumnegyedben is jártunk, találtunk egy valódi Kandinszkijt, na meg Moholy-NAgyot, meg egy Ripl-Rónayt is.

Valami csuda volt, különösen, hogy az étterem is kiállításban volt. Még ilyet, mindennapi használatra. Nagyon cool.

Na és a NASA. Már a csúcsok csúcsa. Azt tudtátok, hogy az első irányítóközpont a hatvanas évekből 5 MB-tal ment? Kicsit megmosolyogtuk, annyira elképzelhetetlen volt, a mostani ezer TB-k mellett. Na meg a Mission Controll Center, meg ha leállna, a duplikátuma, ha az leállna, annak a duplikátuma, és így tovább. Mindenből minimum három van.  A tesztelőcsarnokban meg minden volt. Robotokat próbáltak éppen, hogy ki tudja-e nyitni a kocsiajtót természetesen súlytalansági körülményekben. Na és mindent teszteltek... Elképzelhetetlen. Na és méretek, valami gigásziak. De minden...És mindent ki lehet próbálni, egy egész napot töltöttünk a Johnson Space Centerben és úgy kellett minket kirugdosni innen, mert nem bírtunk betelni semmivel. Mindent ki lehetett próbálni, még együtt ehettél, edzhettél az űrhajósokkal valós időben. Eg egész nap is kevés volt a NASÁ-ban. Na és az idő?!

Ez milyen már, hogy visszamentünk az időben az előző napba? Sosem gondoltam volna, hogy egy repüléssel még ilyenben is lesz részem. Tiszta Amerika !