2018. december 27., csütörtök

A titkos Mikulás - Wichteln

Szóval drágáim, kitört a karácsony nálunk is. Húsz éve nem dolgoztam ilyen helyen, ahol egymást megajándékoztuk. Itt, Salzburgban az a szokás, hogy kihúzzuk egymás nevét és el kell rejteni advent idején egy ajándékot, hogy megtalálja a megajándékozott. De nem tudhatja meg kitől kapja. Elkezdődik a találgatás. Tök jó volt adni és kifigyelni, mennyire örül. Én a fa alá rejtettem, két napig nem is találták meg, csak utána nézték, hogy minden arany és fehér, ez meg kék volt. Na de megtalálta az angyalkákat és nagyon tetszett neki. Aztán 24-én minden titkos Mikulás előjön és visz egy másik ajándékot, hogy ő volt. Így kaptam én Elkétől. Titkosan kifaggatott a kolléganőjével, én meg elárultam, hogy nagyon szeretek sütni meg olvasni magyarul.Így kaptam Elkétől ezt a csúcsszuper köténykét. Egyből felvettem és sütöttem benne. Azóta is.



2018. december 25., kedd

Friedhof- próbafekvés

Szóval, csajok, az úgy kezdődött, hogy a temetőbe mentünk meglátogatni Omát, egy kedves salzburgerint, aki úgy fogadott bennünket, mintha a gyermekei lennénk. Olyan szeretettel, hogy meglepett bennünket. Pedig, auslanderek vagyunk. S le se tagadhatjuk, komolyan. Persze, idomulunk és beilleszkedünk. Szeretünk itt. Itt akarunk élni, mert otthon nem lehet. Én már újabb 50 évemet, a család meg még 100 évet nem áldoz a magyar politikai zsírréteg szándékos és előre elrendezett kizsákmányolására, kifosztására. Így döntöttünk és jó nekünk. Sosem gondoltam volna, hogy 55 évesen kezdek új életet, bebizonyítva keményen, hogy mennyire jó vagyok. Úgy, hogy egy szót sem beszéltem németül. De itt vagyunk, szeretünk itt, majdnem Szeged, csak hegyek vannak a folyó mellet.
Vissza a Friedhofhoz. Kimentünk Omához. Mert szerettük. Csak sajnos, neki is csak olyan lehúzós egyszem rokona van, aki még értesíteni sem ért rá bennünket, hogy mikor lesz a temetés.  El se tudta képzelni, hogy van, aki érdek nélkül szereti. Jó, rossz emberek mindenütt vannak. Ez is csak egy lelketlen dög. Nem tudtunk elbúcsúzni tőle. Így aztán az első közös szabadnapunkon terveztük és ez most jött el. Sokat nevettünk, ahogy vele is.:)
Nem szerette a karácsonyt, ezt már nem tudjuk meg miért. Meg a papokat. Mint a papa. Így aztán egyedileg búcsúztunk tőle és megállapítottuk, hogy tavasszal megcsináljuk a sírt olyanra, amilyet szeretett volna.
A próbafekvés, meg tudjátok csak vicc. Mindenki elképedt, hogy mit csinálok a szentreggel a temetőben, Salzburgban. Kihez megyek, és innen jön a próbafekvés. Persze, mindig hülyülök. Az ember legyen pozitív. Mindig. Immer.

Kari első felvonás, O1G

Szóval csajok, kitört a karácsonyi őrület, itt nálunk a slowkarácsony, kifejezetten lassulós, mélyülős és mellette dolgozós. Már a szentdélelőtt is igen jól telt. Omához mentünk a temetőbe. El akartunk búcsúzni tőle, mert szeretett bennünket. Készültünk, egy simára simogatott kővel, egy szál rózsával és egy vaníliás mécsessel. Megállapítottuk, hogy tavasszal megcsináljuk a sírt, ahogy Oma szeretné. A temető egy külön posztot érdemel...nem elfelejteni.
Na meg az O1G is, otthon kitört a forradalom....




Persze egy jó kis palócleves várt minket otthon. Évi meg egy hatalmas adag sütit hozott, de a lényeg a hatlapos volt. Nem lehetett abbahagyni. Aztán  persze muszáj volt.  Majd sütöttem egy isteni spárgás -húsos rétest, meg a túrópogácsámat feldobtam egy kissé, tettem bele tepertőt, meg a tetejére tökmagot. Nagyon durva lett. Aztán irány Attiláék. Hú a srácok már nagyon vártak. Isteni volt, jól bepezsgőztem, betojáslikőröztem lenyomatttuk egy kis kacsával, aztán csak jól éreztük magunkat.
Másnap este ért a meglepi. Nálunk a cégnél titkos manócskák hoztak mindenkinek ajándékot. Az én titkos manócskám is felfedte magát. Kaptam a csodás konyhai kötényt. Este azonnal sütöttem is.

2018. december 17., hétfő

Nekünk már karácsony van

Nekünk már kitört a karácsony. Meglepett bennünket a legkisebb ugrifülesünk. Két egész napot töltöttünk együtt, körbejártuk a hegyeket és kirándultunk, ahogy réges-régen. Naja, élményszámba mentünk. Eldöntöttük, hogy nem főzünk, hanem tesztelünk néhány éttermet és ez bejött. Természetesen kipróbáltuk végre a Salzburg cardot, így aztán mentünk és mentünk, ahogy azt kell és este megpihentünk. Persze a My Indigoba akartam elvinni, de ez nem jött össze. Apcika nem vegán, miatta így a nemrég megnyílt és már letesztelt Maneki Nekoba mentün, ahol istenit ettünk. Ezek a fiúk tudnak valamit. Olyan omlós puha és ízletes finomságokat ettünk, le a kalappal és a kiszolgálás is nagyon rendben van. Csillagos ötös! Én vietnámit, apa koreait, a legkisebbünk halat evett. Az integetős macsek bejön nekünk, már harmadszor voltunk itt. S mindig jó az élmény.



Ideillik a mostani kedvencem, a régi új Personal Jesus Def Lepparddal.  Amúgy is tobzódtunk a régi jó zenékben, klasszikusokban, modernekben, na persze Csajkovszijjal, ELO-val.
A zene örök, nálunk mindig megy, ráadásul a hangminőség is tökéletes. Amit ugye, nem mondhatok el a Multiplexxről itt. Csodás, sírós,nevetős, isteni zenével töltött film volt a Bohém rapszódia, de a hangminőség elég sok kívánnivalót hagyott maga után. Nálunk szebben szólnak az eszközök. Mondjuk, lehet kicsit problematikusak vagyunk a zenehallgatásban. Nem beszélve arról, hogy még 1980-ban megismertem a quadrofóniát. (!) Na ugye, de vissza a hegyekhez. Estére lefáradtunk, így a Mönschberg másnapra maradt. Viszont au Untersberg megvolt. Aznap nyitott újra a tűz után az cablecar. Elég rossz látási viszonyok voltak és -11, de ez nem tartott vissza minket. Legalább nem volt tömeg, mint lent a városban.
Nekem a hó kissé csúszós, dacára a Dockersemnek. Besírtak rajtam a többiek. Jól van, szeretem a szilárd talajt a lábam alatt. Síelni sem tudok. De jól van ez így. Az én lételemem a víz. Vízformában. A legjobban így tudok feltöltődni.
Persze, a Mönschbergbe is fel kellett menni, régóta vágyunk a Muzeum der Modernebe, amúgy is  Kokoschka kiállítás van fönt. Meg persze ami miatt idejön a sok ember, a karácsonyi vásárt is meg kellett tekintenünk. Na és a Festung. Csodás a kilátás fentről, körben a hegyek és a harapnivalóan friss levegő. Persze meg is ebédeltünk odafenn. Szintén csillagos ötös. Bár még a konyha nem volt nyitva, kávét már kaptunk és a mi ebédünket főzték meg legelőször. A kiszolgálás is tökéletes. Sajnos délután már ment is vissza a legkisebb királylánykánk. Nekem is mennem kellett, mert a kollégákkal a karácsonyi vásárban ittunk egyet-kettőt-hármat, na jó ettünk is csodás bosznát, mindenesetre taxival mentem haza. Biztos, ami biztos. Jó kis hétvége volt.





























2018. december 12., szerda

Hó, Schnee, Snow

Na végre a Micimackó is hózik. Leesett egy komolyabb hómennyiség. Úgy negyven centiméter. Gyönyörű nagy pelyhekkel varázsolt el bennünket. Kint a Dóm téren a barátokkal egy forró punch, tojáslikőr mellett élveztük egymás társaságát a lenyűgöző időben. Persze a giccshegyek még megvannak, például az elképzelhetetlenül és kapcsolat nélküli bagoly esetében. De itt minden biszbaszt szeretnek.
Szóval én még értékelem
nem tudom hova tenni. Na persze, biztos van valami értelme is.