2010. március 29., hétfő

Székelymesék Aninával





Az úgy volt, hogy egyszervolt, s volt se, csörgött a telefon, hogy jön hozzánk egy Bandi gyerök, aki meséket mond, mindenki nagy örömére. Így a miénkre is. El is mentünk szépen, s nevettünk is, ahogy kell, ahogy a csillag megy az égen. Képzavar van már, a körmondatból vagyok szükecskén.:) De majdcsak eljő az is. Szóval eltöltöttünk egy estét a Berecz Bandival, sajna nem emlékszem semmire, csak a rekeszizom-munkára:) Potyogott a könnyünk, s bár nem minden népdaléneklőst szeretek, meg kell állapítsam, a Bandi gyerök nem adta rosszul:)
S hogy jön ide az Anina-sorozat, hát csak idevág, a tavaszra való tekintettel forrónadrágot húzott, szerintem nagyon csinos lilaharisnyával, így aztán már azt se lehet mondani rá, hogy kékharisnya, mert, hogy lilaharisnya. Ennek a történeti vetületével még nem foglalkoztam, de egy biztos, már mikor befelé jöttünk,összkócolodtak a kocsik, s kifelé nem is emlékszem,mert elvette az eszem a Londoni köd nevezetű kávéspecialiatás erős formátumú alkoholtartalma, így aztán minden beleveszett a Londoni ködbe:)

2010. március 28., vasárnap

Napsütötte sávban









Szóval Adrikám, végre kisütött a nap, bár tegnap éheztünk rá a kürtöskalácsra, de ma végül is megsütöttük kint, tudod úgy az igazi:). Már rendesen le kellett kennem magam, mert a szokásos leégés lett volna, ha a volna ott nem volna. Ma ilyen mozgékony napunk volt, apcikád még horgászni is elment, s dolgavégezetlenül haza is jött. Pedig megmondtuk, ha másnem, akkor vegyen, mármint halat.:). Képzeld el hét darab csodálatos rebarbarabokor bújt ki a földből. Nagyon szép lesz, több,mint egyméteres sugarú, s kb. ugyanannyi magasságú szép piros levélnyelű lesz. Már nagyon tetszik, megcsodáltuk, elöl a mogyoró előtt, a kerítéssel párhuzamosan kapott helyet. Már tetszik, mindenkinek, ebben megvan az egyetértés. A kis fűszerkertben még nem teljes, de egyben megállapodtunk a prímet mindenhol a rozmaringsövény adja. Ez kell nekünk. Most hoznak földet, s aztán oldalt is telepítünk. Másban is újítottunk, mégpedig nem lesz több muskátli. Százszorszépet és boglárkát vettünk a ládákba, sokkal csinosabb.:)Húsvétkor sok képet csinálunk, itt lesz a pesti lányunk is, na meg a cuppogós pörire a csapat, a négyes páros kibővülve Anitáékkal. Jól hangzik, különösképp, hogy a pesti levegő elvette a középsőnk eszét, locsolókat vár:), bár mondjuk, mióta a papa elment, rendesen nem locsolt meg senki, sajna. Úgyhogy elmentem a Levibabához, és kinyilatkozttam, hogy a Levi locsoljon meg húsvétkor, festünk neki tojást. Robi kiakadt, mert verset is kértem.
De így van ez jól, Levinek is meg kell tudnia ezeket a dolgokat. Egyrészt, mésrészt, miért maradna ki a buliból? Hétfőn föladom a cuccot, elvileg péntek, vagy hétfő , az meg ha jól számoltam 5.-e. Remélem minden okés lesz.

2010. március 25., csütörtök

Köhögőrohammal tört be a tavasz






Hát eljött a Henriette nap is,március idusa után:) Fölköszöntöttük, szegényt,még mindig nem ihat, nem ehet, csak nagyvasárnaptól, na de akkor aztán megfőzzük a bográcsban a cuppogós csülköt,körmöt, farkot, Nikinek szívet,meg egykis májat:)De a legjobb drágám a hangod volt, jól esett hallanni.S milyen jól esett, hogy villogtál a tőlem hallott orosszal:) Hát én még nem tudtam letesztelni a nagy komcsiknál, pedig szívesen szeretném. AMit viszont láttam, hogy még a Vlagyivosztokban is nagyobb tisztaság van, mint nálunk. Hova süllyedtünk??? Annak idején, öregapám mesélte, hogy a szérűk is ki voltak osztva kaszálásra. A porták előtt elképzelhetetlen volt a szemét. Ma meg, egyszerűen olyan dzsuvás lesz a cipőm, hogy komolyan gusztustalan. Főleg Pestiában. De sajnos fölfejlődtünk mi is hozzá. És nem csak a villamos felújítás és a körforgalom kialakítás miatt. Egyszerűen nem söprik, nemcsak a havat, a szemetet sem a házak előtt. Lesz%rják, hogy elesnek, vagy mi a vélemény a házról a tulajdonoskról, amire azért k%rva büszkék, gondolom a kosz miatt:)
Na de, készülünk a húsvétr, jön a kis tlapas macink is, sőt kifejezetten a locsolás miatt jön haza, te érted, mert én nem. De
majd megtudom, mi a pálya.

2010. március 12., péntek

Pesti út kanyarokkal






Meglátogattam kis talpas macinkat a csodálatos fővárosunkban, miközben a szokásos sűrített programomban futottam időre innen-oda, onnan-ide. Egy kellemes, nagyon felcsigázó tanulmányi kirándulást ütemeztünk be, így ötödév végén,mindannyiunk örömére. Meglepetésemre az OM-ben nagyon vártak bennünket, s kifelé a miniszterbe botlottunk, aki ELŐRE köszönt.:) Többen elaléltak. De pont ezért elfeledték dokumnetálni.:)) Mindenesetre a kommunikációs osztály nagyon jól működik és roppant jó fej a helyettese. Az érdekesség a pikantériában, hogy nincs vezetője, így a Senkinek a helyettese. Viszont tényleg életszagúan beavatás volt. Olyanokat tudtunk meg, ami nincs a könyvekben, és az órákon se hangzik el soha. A tanár úr roppant jó fej, hogy így törődik velünk, s ténylegesen útravalóval bocsát bennünket a nagy szakmai útvesztőbe. Ráadásul tényleg vártak bennünket és készültek ránk, egy kis csomagot is kaptunk, teli okosságokkal és egy bögrével.:) Majdnem egész délelőttöt töltöttünk ott. Utána a Szépművészetibe mentünk, ahol én elaléltam. Egész fönt voltunk, ahogy a képek is mutatják. A sajtófönök egész jó fej volt. Egy sikertörténetről viszont mindig jó beszélni, ezért is voltunk ott, hogy megnézzük, hogy lehet valamit átdimenzionálni a működés céljából. S hogyan kell kommunikálni. Nagyon érdekes volt. Erősödött bennünk a beavatás érzése. S persze a terek lenyűgözőek, csodálatosak. Komolyan ezek a régiek tudtak valamit. A kultúra temploma. S ráadásul most terepszint alaltti bővítésbe kezdtek, egészen különleges lesz a tér, megőrizve az erősségeket, és lehetővé téve a modern látogatóbarát múzeum kiteljesedését. Sajnos nem engedtek be a kiállításra bennünket, pedig titkon reméltük. Tudod, Degastól Picassoig tárlat van. Fantasztikus lehet. S tudod, mi lesz, kapaszkodj meg: Klimt lesz!!:) Ezútán én elrobogtam a művésznővel való találkára, hogy dvd-t cseréljünk, majd a Naphegyen találkoztunk az MTI-ben. Ez már nem volt olyan érdekes, de maga a dolog lenyűgőző, hogy mivel etetnek bennünket:)) Régen és most is. Ráadásul olyan fotótárból csipegettünk: ahol még olyan fotó is volt,mikor még baloldali közlekedés volt nálunk.:) Nagyon érdekes volt. Tetszetős,de tényleg elfáradtunk. A vonaton pedig kiművelődtem a posztmodern vállalatból. Előtte való nap már fönt voltam a szokásos szervezetfejlesztős tudásmegosztáson. Most is sok gondolkodnivalóm volt. De tudod,nálunk mindenki használja az agyát,ez egy ritka kombináció:) A csibémnek vittem föl egy döglött kacsát, amit elkészített, s mint a képen is látszik: öröme felhőtlen.:)) Nála aludtam, s kicsit sikerült dumcsizni is, de roppant sokat dolgozik mindkét munkahelyén. Tudod, ez meg a magyar valóság. Kiváncsian várjuk a felvételi eredményeket, tudod, minden szinten érdekeltek vagyunk. Édesapcikád mondta, hogy dugjuk már be valami fejtágítóba, ki ne maradjon?!:) a nagy okosításból. De hát neki minek, csak rácsatlakozik a gépre, a láthatatlan usbjével, és szerintem az ujjai látók, s csak töltekezik. Úgyhogy tök fölösleges neki holmi múlt századbeli elavult módszerekkel tanulnia, ő már a XXI. századi információáramlásba csatlakozott be.:)
S persze a márciusi hó, miután már egy kis tavaszt is megtapasztaltunk. Nagyon durva.Újra két napig esett, ami megzavarta a felelősöket: tudod erről nem volt szó. Így megvárták,míg elolvadt.Ahogy mindig.:)Nőnapra hó??! Nem is emlékszem, csak a múlt évezredben: viszont mikor beköltöztünk a rezidenciánkba,akkor biz volt, egész áprilisig, utána álltunk a vízben.Jóhogy emlékszem.

Gyors körutazás havazással











Drágám, az történt, hogy fejünkbe vettük, hogy lemeózunk más retróbulikat, ki hogyan csinálja. Szakmai szempontból, kizárólag. Legfőképp apcikád volt rá kíváncsi, de ő nem jött el, s mivel összeszerveztem a csajokat, Hencsikének a lábába volt a mehetnék, hát útra keltünk. Elindultunk az egyik helyre, ami már a lépcsők miatt nem tetszett Hencsikének, de nem csodálkoztam, ismerem már eléggé:) Arról nem is beszélve, hogy természetesen még tart a böjtje, így csak vizet:(, pedig nem is vagyunk állatok:) Szóval érted, szolid, táncolós estét szerveztünk, de a tánc majdnem nem jött össze. Miután a grandba nem volt tökéletes a music, hát továbbálltunk, elmentünk valami Ikon nevű helyre. Elmondanám, még mikor teaház volt, itt volt először bőrfotel...Ki is próbáltuk, még a múlt évezredben, elfeküdtünk benne a régi szép időkben. Most azért már más, de nem rossz, a legkisebbünk pontozási rendszere szerint talán kilences is van! A hely szép, külön van wifis és táncolós hely, füstös és nem füstös rész, bőrkanapék és az árak is elfogadhatóak. Ráadául a mixerfiú se rossz, és egész jól rázta:) A zene egész kiváló, van fogadott diszkósuk, s bár retrót nyomtak, sok ismeretlen szám hangzott el, de volt néhány nagy siker. Ez van mindig, ha túl fiatalok csinálnak retrót, mivel nem éltek még akkor, honnan is tudnák, mi volt a sláger akkoriban, s nyilván nem mindegy, mit nyomunk egy bakelitről:) Néha nem árt a tapasztalat, ebben sem:). Viszont egek, bár táncolni mentünk, már a csajok sem a régiek, elkényelmesedtek, s alig akartak táncolni. Így mire észbekaptunk bezártak.S még csak éjfél volt, nem volt más hátra, a szokott helyre mentünk, ahol alig voltak. Már majdnem megörültünk a sok táncolni való helynek, mikor valami istentelen zenét kezdtek nyomni, kicsit ráztunk, aztán ráhagytuk, s megállapítottuk: a legjobb a saját házibuli, ha retró, ha nem:)))
S persze azt nem is mondtam, hogy közben leszakadt az ég, s ha elfeledtük volna, hogy elmúlt a tél, mire hazaértünk egész szép hótakarót kaptunk a rügyes ágakra.