Szeged Eye meg Kondor

Szóval, drágám, otthon is megőrültek: Szeged Eye, meg a Dóm egész irracionális és giccses fényfestése. Ezek az attrakciók a Szeged Advent részei. Komolyan röhejes. A Szeged Eye-t még nem döntöttem el, hogy tetszik-e. Kicsit szürreális. Azonban a fényfestés katasztrofális. A giccs sem a jó szó rá. Olyan gyönyörű fényfestések vannak és olyan klassz ez a XXI. századi művészeti forma, hogy komolyan elszörnyedtem, hogy sikerült ilyen botrányosan rondára. Az biztos, hogy nem művész hozta létre. Gusztustalan és abszolút oda nem illő. Bár ez most jellemző a hazai kultúra "fémjelzett és kormány által támogatott fősodrára". Nem mintha ezt annyira támogatnám. Szerencsére, mindannyiunknak megfelelő az esztétikai nevelése, érzete.
Persze, megértem, mindenki élni akar meg túlélni. Gerincek hajlanak egyre jobban, irracionális érvelések támasztanak alá minden életet. Őrület. A pillanatnak élnek. Meg a lehúzásnak. A lehúzáshoz becsatlakozott mindenki.
Komolyan már a Keletiben. Pénzt kellett váltanom, ki volt írva 320 és 260-ért váltott. Azt mondta, ha nem tetszik akkor ott a másik, ahol ugyanennyi. Ez lenne a XXI . századi Magyarország. Illetve elnézést a FőG×ci országa. Mind veri a mellét, hogy neki is lehet, fönt is lopnak, így neki meg muszáj.
Amúgy volt jó is. Találkoztam barátokkal, ez nagyon bearanyozta a napjaimat. A kertünk csodás lett végre, jó ránézni, tökéletes munkát végeztek a fiúk. Tetszetős. Tavasszal rátesszük a koronát, akkor lesz kész.
Szeged még mindig szeretnivalóan gyönyörű, bár az utcákon soha nem látott kosz hullámzik. Nem tudom, hol vannak a közterületesek? El se tudom képzelni, mi lesz, ha lehullik a hó, mert lehullik a hétvégére. Az emberek kedélybetegek. Többnyire. Valahogy a jókedv eltűnt a városból. Persze, a magyar embernek ez már megszokott. Régen is így volt, megpróbáltak az emberek az emberi létezésből erőt meríteni. A család volt a legfőbb támasz. Talán most is így tesznek. Remélem. Mert sajnos, látni nem nagyon látom. A családokat szétzúzta a NER, meg az agymosás. Valahogy az ötvenes évek ugranak be. Amiket anyuék, apuék, Eszti mamáék meséltek. Már jelentgetnek is, van külön főosztálya a név nélküli bejelentéseknek. Bátorítják az egyetemistákat, hogy jelentsék föl az oktatójukat. Komolyan nem tudom, hova vezet ez. Miközben a Kossuth téren egy hete tüntetnek, amiről az átlagember semmit sem tud, hallgat a közmédiának csúfolt agymosógépezet. Pesti fiatalok, egyetemisták, oktatók, emberek próbálnak egy jobb élet érdekében lépni egyet.
Ez ma az ország. De talán én látom rosszul. És minden jó, ha nem jobb.

Szerencsére beszereztem az új Kondor-Kemény Értetek teszem című könyvét, ami a miniszterelnök megölése után kirobbant spontán forradalmat írja le. Nekem nagyon tetszett. Egy szuszra olvastam el a vonaton, öt óra alatt. Persze, muszáj lesz majd jól megízlelve is lassan végigolvasni. Lehet, mióta outsider lettem, kicsit jobban érdekel, mi történik. Bár ez nem igaz, hiszen, míg otthon éltem, civilként megpróbáltam minden nap a lehetetlent is. Persze az orromra koppintgattak, meg ennél durvább is volt. Tíz évig küzdöttem, hogy egy jobb Magyarországon élhessünk, kevés sikerrel. Így feladtam. Azokért érdemes küzdeni, akik maguk is küzdenek.