A második rossz tapasztalatom Salzburgban

No drágáim, eltolták a bicajomat az udvarból. Aigenből, két lépésre a rendőrőrstől. Ez milyen már, szóltam a háztulajdonosnak. Azonnal tudta, ki volt. A szomszéd házból a szerbek. Na ez milyen már?! Persze, nincs mit tenni, nem zártam le. A hibás én vagyok. Úgy gondoltam az udvarból nem tűnhet el. Más nem láthatta, hogy nincs lezárva. Jó kis agyváltós bringa volt. Kosárral meg jó kis otthoni lezáróval.
Gondoltam, bekopogok, hogy a lezáró kulcsát odaadom.

Anya-lánya nap

Félúton találkoztunk, ahogy szoktunk, így a mértani közép pont Bécsre esik. Kigondoltuk, hogy megnézzük a Schrönbrunnt. Kicsit túlöltöztem magam, nem tudom,milyen időjárásjelentést néztem, de nálam 23 C volt, a csillagomnál 31 C. Az övé jött be. Így bár imádom a rövid ujjú magasnyakút, kissé megsültem. Na és az új szoknya sem volt jó találat. De sebaj, lényeg, hogy együtt voltunk. Megvolt a sétatúra is. Igazán monumentális maga az építmény és a hely is. Lehet menni jó sokat. S persze már a reggeli kávésütinél is magyar srác volt a pincér. Végre finom sütit ettem. A kávé is rendben volt. Persze, nekünk egy egész nap sem elég, hogy kibeszéljük magunkat. Ahogy most sem volt. Miközben bejártuk a kastélykertet elejétől a végéig, hűsöltük a déli napsütésben a jó illatú hársfasor alatt egy kényelmes padon, miközben a kis drágám folyamatosan felvilágosításokat adott az eltévedt turistáknak angolul. Megettük a nagyon finom áfonyát aztán újra útra keltünk. A szökőkútnál olyan tumultus volt, hogy nem csináltunk közös képet. Viszont erőre kaptunk a jó vízillattól és felsétáltunk a Gloriettig. Amin megdöbbenve láttuk, hogy a latin felirat hibádzik. Közelebbről még inkább. A precíz osztrákoktól ezt nem vártuk volna. Na de sebaj, a látvány csodálatos volt. Alattunk terült el a város. Olyan hatalmas volt a zöld felület, hogy szerintem a Central park is elférne benne. Naja, nyilván az állatkert is igen nagy terület, mondjuk a szaga az érződött eléggé. Mindenfelé, de lehet, itt így szeretik.
Lesétálva végig a parkok mellett a Máriahilferstrassén haladtunk szépen gyalog, beballagva a városba. Végig  csodás éttermek és kávézók mellett vitt az utunk. Nem is tudtam errefelé ilyenek is vannak. Mondjuk, eddig azt sem tudtam, hol van a Márihilferstrasse.  Na meg a könnyező Mária, amelynek az eredetije nem könnyezett, ellentétben a másolat Magyarországon többször is.
A kellemes együtt töltött időt a Vapianoban egy ebéddel zártuk le, ahol természetesen a kecskeméti Joci főzte a látványkonyhában a fogásunkat. Isteni nap volt sok csevejjel és hosszú sétákkal. Szerencsére a legkisebb királylánykám még viszonylag közel van hozzám.

Virágos Dublin

Egy különleges hangulatú város, sok virággal és még több színnel, sok zenével és még több vendégszeretettel. Ez Dublin. Dublin kellemes úti cél. Már a reptér elvarázsol. Mintha a XXX. századba csöppentünk volna. Futurisztikus formák, nagy terek, csillogó üvegfelületek, kedves személyzet. Mint olvasom, az EU által finanszírozott átépítés történt itt. De nem úgy, mint otthon. Tényleg ráköltötték a pénzt. Ezért is néz ki ilyen gyönyörűen. Na és a funkcionalitás. Egyszerűen lenyűgöző párosítás. Nagyon praktikus, az egyetlen reptér, ahol nem órákig kell menni egy mosdóért, vagy szemetesért. Még a kapuknál is jól kiépített az egész. Mondjuk, nem véletlen. 2010-ben adták át a Terminál 2-t, ami 15.000.000 fő látogatót tud fogadni. Folyamatosan bővítik, ezáltal nyilván a munkahelyeket is. Szóval így csinálják jobb helyen és mindenki profitál belőle.
Leadtuk a csomagokat és irány a város. Nagyon klassz gyorsjáratot találtunk. 12 euróért kaptunk egy menettérti jegyet és már mehettünk is. A virtuális térképet letöltöttem a telefonomra. Aztán nekivágtunk. Ami máris szembeötlött, az egy csodálatos hárfa alakú híd, a Sámuel Beckett híd, mely elforgatható. A híd egyben az itt élők jelképe is, a megváltozott szemléletük példája. Nagyon sok önsorsrontó ember élt itt régebben, a híd azt jelképezi, hogy elengedték a múltat és a jövőbe tekintve dolgoznak a máért.  Ahogy haladtunk egyre közelebb a városhoz, mindenütt építkezések és   fejlesztések láthatóak. Igen biztos kézzel nyúlnak a városhoz, ügyesen alakítják dinamikus, fejlődő és lüktető nagyvárossá.

                                                      Képlelet: Kelta Vándor, blog.hu

Megnéztük a térképen, hogy hol találunk valami jó reggelizőhelyet és leszálltunk. Ami meglepett, hogy bár hasonló az építészet, mint Walesben, de mindenütt virágokat helyeztek el. A hatás csodálatos és egyben letaglózó. Pedig csak egy kis virág és micsoda változás.  Az egyik sarkon meg is találtuk a reggelizőhelyünket, talán indiaiak vezetik, de borzasztóan kedvesek és barátságosak.  A világon mindenütt megtalálható Esquire Coffee-ban villásreggeliztünk, így a választásunk egy lasagnára és egy quishre esett a kávé mellé. Isteni volt egy jó napindítás, hiszen hajnali négy óta úton voltunk. Pillanatnyilag épp esett, de minket ez most nem érintett.

 A térkép szerint közvetlen mellettünk van a Temple Bar negyed, ami régen egy vigalmi negyed volt, rossz hírű lányokkal és bárokkal, ma inkább a gasztroélvezetek és a sokszínű zenei élvezetek tárháza. Színes és virágos pubok, hatalmas söröshordók, kis kávézók, ajándékboltok között vezetett az utunk. Egyszerűen gyönyörű volt és makulátlan tiszta minden. A régi és az új igazán impozáns ötvözete jellemzi az egész várost. Nagyon tetszett nekünk. Az igaz, hogy szinte pillanatról pillanatra változik az időjárás, akár egy napban is lehet tél-nyár-ősz. Szerencsénk volt,  még a nap is kisütött. A Golf-áramlat hatása érvényesül itt. Talán ezért olyan szépek a virágok is mindenhol. Szeretem a virágokat, szépségük elvarázsol. Nyakunkba vettük a várost.

                                                Képlelet: Wikipedia, The Spire

 Az O' Connor Streetre jutva pillantottuk meg Dublin jelképét, a Tűt, a fény innovatív emlékműve. Az egész mozog egy kicsit és nagyon elegánsan uralja a teret. Az egykori Nelson pillér helyén emelkedik, amit az IRA-tagok bombázása tüntetett el. Ian Ritchie építészek tervezték, a DNS kettős spirálja ihlette. Az acélformáció alsó tíz métere különleges csiszolású, így a környező épületek tükröződnek rajta. Alkonyat után a The Spire világít az alapjánál és a felső 10 méteres része 11.884 lyukon keresztül fénykibocsátó diódákkal. Ezt sajnos nem tudtuk megvárni.
A Liffey folyó átszeli a várost és egyfajta vízi utcát biztosít a városlakóknak. Kényelmes padokon lehet csak nézelődni, vagy hallgatni a víz csobogását. A folyó, ahogy nálunk Salzburgban is, tele van hidakkal, gyalogos, biciklis, nagy négysávos, felnyithatós, vagy masszív fizetős és nem fizetős hidakkal. Nekem nagyon tetszett. Ez egy klassz hely. Nagyon barátságos. Mindenütt pubok. Szögezzük le, nem kocsmák. Általában enni- és innivalók is vannak, na meg a zene. Jellegzetes ír népzene. Gyönyörűek. Csak ámultunk és bámultunk. Minden olyan magától értetődően szép. Meg is állapítottuk, ide még vissza kell jönnünk hosszabb időre.