2016. november 22., kedd

Anya megy

Egy utolsó pillantás,pakolás, hosszú időre utolsó találkozások a barátokkal. Egy éves várakozásnak teszek pontot a végére. Végre. Semmi kalandvágy, csak a tudat, hogy valami új kezdődik, valami jobb, valami kiszámíthatóbb. Önéletrajzok, interjúk, próbamunka után pakolok végre. Rendezgetek és nemcsak a gondolataimat a cuccaim mellett. Szeged a legszeretetreméltóbb város, a szülővárosom és mindig az is marad. Itt fogta a kezem Apcikám és tanított meg gondolkodni. Itt találkoztam a szerelemmel és életem párjával, aki mellett kiteljesedhettem. Itt születtek a drága kis királylánykáim, itt tették első lépéseiket az életben. Itt haltak meg szeretteim egymás után, itt nyugszanak. Itt vannak a barátaim, akik mindig velem voltak. Itt tanultam, dolgoztam, mióta élek, eddig.

2016. november 20., vasárnap

JazzPrága 2.0 - Csók drágáim!

CSók drágáim,Prágából! Csodás ébredés, kellemes meleg, jó víznyomás, forró víz korlátlanul és irány a reggeli. Közben útitervet fabrikáltunk. Fedezzük fel a Hradzsint! Villamossal 15 perc, mire eljutunk a bejárathoz, ám kissé megdöbbentünk az eszméletlen hosszan kígyózó soron. Tényleg legalább egy kilométeres volt.Megkérdeztük a strázsáló rendőrt, hogy mi ez a sor? Kiderült a terror fenyegetettség miatt van a biztonsági vizsgálat. Azonban magyarok vagyunk és nem akartunk két órát sorban állni. Így visszamentünk a villamossal a lépcsősorhoz. Ami önmagában felért egy kardióedzéssel.Mindenesetre a pulzusszámunk megemelkedett. Ott csak húsz percet álltunk. Komoly volt, mindenkit megnéztek detektorral és belekukkantottak a táskákba. Azután mehettünk. Nyilván a miniszterelnök miatt van, hiszen itt van a rezidenciája, meg néhány konzulátus. Csodás volt minden, az idő nekünk kedvezett, napfényes, ámbár hűvös kirándulóidőben sétáltunk. Szent Vitus és középkori hangulatú kávézó, Arany utcácska és maga a tér. Megnéztünk mindent, amit érdemes. de már nagyon éhesek voltunk, így a Károly-híd, Lőportorony, Kampa után végre elértünk az Óvárosba.
Nekiálltunk keresni egy helyi éttermet, specialitásokkal. Isteni luncshöt ettünk: káposztát és kacsát, remek szűretlen sört. Rájöttünk, hogy ez eddig kimaradt nekünk... Igazi kulináris paradicsomba érkeztünk. Ahogy besötétedett mindenhonnan elképesztő illatok szárnyaltak felénk. Forralt bor, vanília, fahéj, csokoládé, sült kolbász és pecsenye. Megtaláltuk a kis bódékat, ahol mini kürtöskalácsot sütöttek, kikenték csokoládéval almát, körtét, epret tettek bele, krémet, karamellt, csokit, habot, igény szerint. A fiúknak nagyon ízlett. Séta, kávé, süti, séta, jazz. Aztán a vacsorahelyünket kerestük meg, az útiblogok szerint a Naso Maso a legjobb. GPS-szel mentünk. Ez egy hentesbolt, ahol el is készítik a húsokat. Itt is tömeg volt, de mindenki türelmesen várt. Az illatok lenyűgözőek. Mindenhez sört adtak és barnakenyeret. S persze jöttünkben- mentünkben folyton ott volt a Károly-híd. Mindenhol jazz szólt, rajzolók készítették a művüket, kézműves dolgokat árultak. Persze az óvárosban az Orloj előtt is jazz szólt, erre sem emlékeztünk.
Fönt a lanovkáról leszállva a Petrinen is olyan gasztroélményben volt részünk, amire nem is számítottunk. Süteménykompozíciók, a kávé, sor csodálatos volt. Mellé a kilátás csak ráadás. Persze, a Táncoló Ház sem maradt ki, séta a Visztula partján, át a Kampán, megpihenve és fotózkodva Lennon falánál a Freedomnál. Jazz,múlt és jelen, ízek, imák, illatok, na meg sör mindenütt Prágában ! :)

JazzPrága :) 2.0

Táncoló ház, villamosok, Károly-híd és mindenhol szól a jazz. Egy új Prágát ismertünk most meg és rácsodálkoztunk a régire. Természetesen előtte infót gyűjtöttünk, mi-merre-mennyi? Hova érdemes menni, mit ne hagyjunk ki. Elvégre már eltelt három év. A közös családi hosszú hétvégét már nagyon vártuk.
Az út is bámulatosan időnként a múltba, időnként a jelenbe repített. Az osztrák-cseh határnál a kis Las Vegas meglepett, teljes spektrumú szolgáltatási kör körvonalazódott, szivárványszínű szellemhadseregként illegetve magát. Lepusztult vidéken haladt át a régi prágai út. Az út rendben tartott földek mellet és szocialista jellegű házak, települések között kanyargott. Itt-ott egy modernebb épület, major tükrözte a jelent. Csodálatos napfényben utaztunk. Csepegő esőben értünk a szállásunkra, Prágába. Elfoglaltuk a szobáinkat. Minden tiszta és rendes volt, bár egy kissé avítt. Iszonyú szeles este lett, mikor körbenéztünk.A cseh specialitás a sült csülök, a fiúk szerint ízletes volt. Egyedül az almás strudel volt egészen kivételes, habbal, csokival, leheletnyi dióval, jó szélesen vágva, mint Tirolban.
A vacsora kívánt a sétát. Egy közeli bevásárlóközpontot kerestünk, hogy napijegyeket vegyünk. Sajnos, csak papírpénzünk volt, így a jegyváltó automatából nem tudtunk jegyet venni. Így kerestünk egy trafikot. Aztán kerestünk egy járművet, amivel a városközpontba mehetünk. Elképesztő utunk során mintha a semmi széléről mennénk a fényló város felé. Legalább egy órát utaztunk úgy, hogy még házak sem voltak. Kicsit ijesztő volt. Aztán egyszer csak beértünk a térképünk szerinti metróállomáshoz, úgyhogy lepattantunk és tervünk szerint haladtunk. Volna. :) Ha ott nem volna. Egy megálló után mindenkinek le kellett szállni, igaz ezt angolul is bemondták. Majd egy kis lépcsőzés, metrózás után a kiinduló metróállomásra értünk. Így kerestünk egy villamost, tudván, hogy a legjobb hálózata van itt Európában. Az út során felismertük a várost, újraismertük.
A Károly-hídtól a villamos egyenesen a szállásunkig vitt röpke 12 perc alatt. Nem is vettük észre, hogy megfáradtunk. Csak a zuhany alatt, a hívogató ágyban éreztük a jóleső mozgás utáni endorfinszárnyalást. Meglepően kényelmesen és melegben aludtunk. Hosszú hétvége első estéje pipa.