2018. november 27., kedd

Szeged Eye meg Kondor

Szóval, drágám, otthon is megőrültek: Szeged Eye, meg a Dóm egész irracionális és giccses fényfestése. Ezek az attrakciók a Szeged Advent részei. Komolyan röhejes. A Szeged Eye-t még nem döntöttem el, hogy tetszik-e. Kicsit szürreális. Azonban a fényfestés katasztrofális. A giccs sem a jó szó rá. Olyan gyönyörű fényfestések vannak és olyan klassz ez a XXI. századi művészeti forma, hogy komolyan elszörnyedtem, hogy sikerült ilyen botrányosan rondára. Az biztos, hogy nem művész hozta létre. Gusztustalan és abszolút oda nem illő. Bár ez most jellemző a hazai kultúra "fémjelzett és kormány által támogatott fősodrára". Nem mintha ezt annyira támogatnám. Szerencsére, mindannyiunknak megfelelő az esztétikai nevelése, érzete.
Persze, megértem, mindenki élni akar meg túlélni. Gerincek hajlanak egyre jobban, irracionális érvelések támasztanak alá minden életet. Őrület. A pillanatnak élnek. Meg a lehúzásnak. A lehúzáshoz becsatlakozott mindenki.
Komolyan már a Keletiben. Pénzt kellett váltanom, ki volt írva 320 és 260-ért váltott. Azt mondta, ha nem tetszik akkor ott a másik, ahol ugyanennyi. Ez lenne a XXI . századi Magyarország. Illetve elnézést a FőG×ci országa. Mind veri a mellét, hogy neki is lehet, fönt is lopnak, így neki meg muszáj.
Amúgy volt jó is. Találkoztam barátokkal, ez nagyon bearanyozta a napjaimat. A kertünk csodás lett végre, jó ránézni, tökéletes munkát végeztek a fiúk. Tetszetős. Tavasszal rátesszük a koronát, akkor lesz kész.
Szeged még mindig szeretnivalóan gyönyörű, bár az utcákon soha nem látott kosz hullámzik. Nem tudom, hol vannak a közterületesek? El se tudom képzelni, mi lesz, ha lehullik a hó, mert lehullik a hétvégére. Az emberek kedélybetegek. Többnyire. Valahogy a jókedv eltűnt a városból. Persze, a magyar embernek ez már megszokott. Régen is így volt, megpróbáltak az emberek az emberi létezésből erőt meríteni. A család volt a legfőbb támasz. Talán most is így tesznek. Remélem. Mert sajnos, látni nem nagyon látom. A családokat szétzúzta a NER, meg az agymosás. Valahogy az ötvenes évek ugranak be. Amiket anyuék, apuék, Eszti mamáék meséltek. Már jelentgetnek is, van külön főosztálya a név nélküli bejelentéseknek. Bátorítják az egyetemistákat, hogy jelentsék föl az oktatójukat. Komolyan nem tudom, hova vezet ez. Miközben a Kossuth téren egy hete tüntetnek, amiről az átlagember semmit sem tud, hallgat a közmédiának csúfolt agymosógépezet. Pesti fiatalok, egyetemisták, oktatók, emberek próbálnak egy jobb élet érdekében lépni egyet.
Ez ma az ország. De talán én látom rosszul. És minden jó, ha nem jobb.






Szerencsére beszereztem az új Kondor-Kemény Értetek teszem című könyvét, ami a miniszterelnök megölése után kirobbant spontán forradalmat írja le. Nekem nagyon tetszett. Egy szuszra olvastam el a vonaton, öt óra alatt. Persze, muszáj lesz majd jól megízlelve is lassan végigolvasni. Lehet, mióta outsider lettem, kicsit jobban érdekel, mi történik. Bár ez nem igaz, hiszen, míg otthon éltem, civilként megpróbáltam minden nap a lehetetlent is. Persze az orromra koppintgattak, meg ennél durvább is volt. Tíz évig küzdöttem, hogy egy jobb Magyarországon élhessünk, kevés sikerrel. Így feladtam. Azokért érdemes küzdeni, akik maguk is küzdenek.










2018. november 23., péntek

Black Friday, ahol a vágyak összeérnek

Na mit szólsz, először egy kávé, aztán jöhet a többi. Igazán csak most tudunk kényelmesen vásárolni, hiszen el sem hinnéd, itt Salzburgban minden bezár hatkor. Így aztán, ha dolgozunk, jól össze kell szervezni és futni a munka után. Így aztán, életünkben először shoppingolni voltunk, természetesen a Designer Outletben. Természetesen először kávé, a szokásos jeges -hideg krémes élvezet. Aztán néztünk a listánkat. Most én kipróbáltam az epres jeges-hideg krémkávét. Fantörpikus.
Először farmert kellett vennünk Apcikának. Szegénykémnek még a méretét sem tudtuk. Habár az eladónő ránézett és egy pont jót húzott elő. Nahát, ez tudja. :)A Mustángban voltunk. Kifejezetten kicsit hagyományosabb kék farmert szeretett volna. Hát megvolt ez is. Mintha ráöntötték volna. A pénztárnál a csaj szólt, hogy ha még valamit veszünk az már csak 1 Euró lesz. Így vettünk. :)Rózsaszín farmert nekem. Ezer éve nem volt farmerem.
Persze nem itt kezdtük. Hanem a Converse-nél, tudod, Nikike miatt. Ebben nem fáj a lába. Kértünk tőle útmutatást, hogy hanyas, meg milyet szeretne. Aztán bementünk és megláttuk a vágyát. Itt is a pénztárnál szóltak, ha még egyet veszünk, még lejön az 50%. Így vettünk.
Gondolom, így alakul ki a bevásárlóitisz. Volt aki húzós nagy bőrönddel jött és csak vette és pakolta. Mint Anita Londonban, muszáj volt vegyen még egy bőröndöt és inkább fizetett az extra csomagért a repülőn. Azért szemlélődtünk, mert igen érdekes és tanulságos is volt. A Michael Korsnál olyan hosszú sor állt, hogy a bejáratig ért. Azt hinnéd, ingyen osztogattak táskákat, de nem. 199 Euróért lehetett egy darabot venni. A vásárlás után beültünk egy pizzára, ami persze a nyomába sem ér az enyémnek, de jól esett. Ott láttuk a világ legboldogabb tinilányát anyukájával, amint előhúzza a Michael Kors hátizsákját és tapogatja hatalmas mosollyal. Mindenki megbámulta leplezetlenül. Ma biztos jó forgalmat bonyolítanak itt, meg az egész komplexumban. Végül is karácsony lesz mindjárt. Mi is gondolkodtunk, beszélgettünk, aztán arra jutottunk, hogy visszamegyünk a Mustángba, mert Apcikának nincs városi téli bakancsa. Aztán csak vettünk még azt is. Akkora pakkal jöttünk haza a busszal, hogy csak na. Megállapítottuk, hogy ennyi új ruhánk talán egész eddigi életünkben nem volt.
Persze a kijáratnál a nagy platánt úgy feldíszítették, hogy teljesen fenyőfa jellege lett. Végül is advent lesz. Nemsokára.

2018. november 17., szombat

Fuerteventura kaland, avagy kettesben a világ másik felén

Először utaztunk ilyen messzire, még sehol nem vagyunk hozzád képest, szívem, Te igazi világutazó vagy. Ráadásképp mindenütt meg tudod vetni a lábadat. Nekünk most csak egy célunk volt, hogy novemberben egy olyan helyet találjunk, ahol nyár van és víz és fürödni is lehet, meg napfürdőzni. :) Tudod, mindig a régi nóta. Tenger, víz, napfény.:)
Ez már csak ilyen marad. 4000 km. Persze repülővel. Persze Salzburgból.Imádjuk Salzburgot, tudod, kicsit olyan, mint Szeged volt fénykorában. Mindig fesztivál, a folyó két partján. Mosolygós emberek, bicajjal bejárható. Lassan minden szegletéhez köt emlék bennünket, mint Szegedében. Szóval Salzburgi reptérről mentünk, amit természetesen Mozart neve fémjelez, végül is Mozart városában vagyunk. Megállapítottuk, hogy ezentúl mindig innen indulunk és érkezünk. Isteni érzés föntről látni a Mönschberget, a kivilágított Festungot, Salzach fényeit. Most már ez a hazaérkezés öröme. Hiszen az otthon ott van, ahol a család.:)
Ja és nem is hinnéd, egy könyvet sem vittem, tudod a súlyhatár. A repülés aranyszabályai. Csak a fürdőruhák, ruhák a vacsihoz, sétához, és a cipők. Épp befértünk, persze kiderült a fele sem kellett. Ellenben nem vittem edzős cuccot, de szerencsére a vizes mozgást részesítettem előnyben, meg a táncot, meg a vízben futást mezítláb. A spanyolok nagyon barátságosak. Minden délután és délelőtt vízi aerobik, vagy streching, vízi jóga állt rendelkezésre. Persze kipróbáltunk mindent. Meg este a buli a Marlyne discoban. Szóval minden volt. Na és az Atlanti óceán, egyszerűen simogató. Vagy kellemesen hűvös, attól függően melyik playán vagy éppen. Vagy hajón. Katamaránnal mentünk kirándulni körben a szigetek mellett. Sajnos, delfinek nem voltak. Szerintem, azt gondolták, már megint ezek, tegnap is ez volt, lapozzunk. Feküdtünk a hajó orrában és simogatott a nap. Persze, nem hiszed el, ahogy felszálltunk mi szólalt meg? A Blue! Csak nekem:) Még salsázni is volt kedvünk, meg minden. Jó kis bulis nap volt, csak a delfinek hiányoztak. De majd legközelebb. Ja, addig nem volt ebéd, amíg nem fürödtünk az Atlanti óceánban. Olyan finom salátát rittyentett a hajóskapitány, hogy még a lábujjunkat is megnyaltuk. Ja és kifejezetten a hajókiránduláshoz vettük a simlissapkát. Nekem ez az első. Persze rózsaszín. És megvolt a Titanic is:)
Na meg a hotelmacska. Olyan kövér volt, de szerintem az all inkluzív miatt.







2018. november 13., kedd

Fuerteventura először

Csodás napok, tisztaság, kedvesség, melegen tűző nap, Atlanti-óceán, víz, napsütés, hajózás-összefoglalva ez volt Fuerteventura. 4000 km-t repültünk, eddig legmesszebbre.
Képriport a novemberi nyári kalandunkról.