2016. december 26., hétfő

Hazaruccanás és ünnepek munkával és anélkül

Gyors újratervezés a januári csúcs miatt, de szerencsére sikerült. Minden megvan, otthon még 6 beiglit is sütöttem: mákosat, diósat, gesztenyés-szilvásat! ÉS kötöttem a vonaton, esténként a filmek alatt, meg egyáltalán mindig. Persze kész lett és szép lett, Zoé igazi nőciként billegett benne. Amúgy ezer éve nem kötöttem, tényleg. Nem is emlékszem. Még persze adós vagyok a mellénykével és a sapóval. Hiszen csak így teljes az outfit. Reggelente fél négykor ébredek, tényleg nem iszom kávét, (sic!) dolgozom, mint a csillag az égen, s egyáltalán. ÉLEK! Nyugodtan, békében. Este tanulok és írok, ahogy régen. Szóval minden a rendes kerékvágásban. Kevesebbet főzöm, hiszen főznek rám, sokat sétálok, mert van hol, harapni lehet a levegőt, bár itt népi sport a természetjárás, gyaloglás, hegyi túra, síelés, egyéb téli mókák, meg a sramli. Még mindent nem derítettem föl, de rajta vagyok az ügyön. Mondjuk, még soha nem dolgoztam karácsonykor és ez is megdőlt. És végre beszélhettem Henikével, jó hosszan. Megdumáltuk Balit. :) Na és persze a Meldezettel, végre meglett az is, el is intéztem hip-hop az önkormányzatnál, most már hivatalosan is van címem ideát. A patak partján sétáltunk hazafelé a hóban. Persze a kivilágított és kiépített gyalog- és bicikliúton. Rengeteg ember, kutya vette igénybe és élvezte a mozgás és a jó levegő örömét. Laza egyórás séta volt, de nagyon üdítő. Többször be kell iktatni. Ja és nincs kóbor kutya, nincs félnivaló, stb. Szokatlan mi?
A karácsony mobilfenyővel telik, még jó, hogy Adrika elküldte nekem, tök cuki. Csak a csillagot hiányoltam, de a Niki ajándékjában megtaláltam, igaz, akkora, ha nem nagyobb a fánál. De sebaj, megvan a fa, csillag, angyalkák és egyebek, na és az ajcsik. Igaz az enyém otthon maradt, mert nem bírtam begyömöszölni a bőröndbe. De még sosem kaptam ruhát. Így aztán nagyon örültem és mindenki örült. Amúgy meg karácsony és otthon ott van, ahol a szeretteink vannak. S milyen jó volt beszélgetni mindenkivel, isten áldja az internetet és a csetet. Látni Zéti örömét, egyszerűen frenetikus volt. Ahogy ugrált meg sikongatott, láttam a szemetes autóval aludt. Igen, mindenki boldog és ez a lényeg, mert így kerek a világ.

2016. december 18., vasárnap

Asitz, sütés-főzés, mindennapok ritmusa

A megérkezés öröme, a megnyugvás kellemes érzése töltött el, hogy végre kint vagyok az országból. A csodás út csak rátett egy lapáttal. Egész úton németül tanultam és persze otthon is. Az meglepett, hogy bár német a nyelv, de időnként egy kukkot sem értek a jellegzetes stájer nyelvjárásból. Persze tudtam, hiszem magam is nyelvészként végeztem, hogy igen nagy különbségek vannak tájegységenként a nyelv megformálásában, szavak formájában. A munka, a munkatársak kedvessége átlendített a kezdeti nehézségeken, ami mégis a legtöbbet nyújtotta számomra, Pinky, a támogatása, a kedvessége, a segítőkészsége, a kis Zoé határtalan öröme. A munkanapokat jól struktúrálja az időrendbem, ami talán meglepő lehet nektek, drágáim, képzeljétek kávé nélkül kelek és már csak egy kávét iszom egész nap. S tádám, bizony élek, számomra nagy meglepi. Először is nem hoztam kávéfőzőt, de igazán nem is hiányzik. Ami másik nagy meglepi, igazi tísztítókúrán is vagyok, visszatért a szagokra, különböző egyebekre az érzékenységem. Akárhogyan is van, szeretek itt, megnyugtató és barátságos. Kedvesek az emberek, gyönyörű a táj, barátságos, udvarias az emberek közötti kommunikáció. Most derült ki, mennyire elszoktunk ettől odahaza. Előreengednek a buszon, az ajtónál, a danket mindig bitte követi. És mindenki mosolyog. Persze számomra az a legklasszabb, hogy Pinkyéknél családtagként fogadtak és én kiélhetem magam, pótunokázatok, süthetek, főzhetek kedvem szerint. Nagyon jó, hogy nem vagyok egyedül, bármi van, beszélhetek magyarul valakivel és fordulhatok egy barátomhoz. Egyelőre a karácsonyvárás melletti tüsténkedés, készülés, ajándékok készítése, kreativátásunk kiélése, sütögetés, diszítés, karácsonyi vásáron táncikálás, sok beszélgetés, éjszakába nyúló közös varrogatás, nevetgélés, komoly csevej és csajos dolgok a jellemzőek. Lassan ismerkedem a helyi sajátosságokkal, úttal, hangulattal.

Út a csodálatos Semmeringen

Van egy csodálatos vasútvonal,ami a világ csodái közé számít, a maga idejében egyedülálló és különleges megoldásokkal hozott újításokat a vasűtépítés világába. Különleges viaduktokkal, alagútakkal, lélegzetelállító terepen haladhatunk a ralijettel. Páratlan élményvasutazás maga az út is, nem győztem kattingatni, ami a 230 km-es sebesség mellet nem is könnyű feladat.Nekem mégis a leglenyűgőzöbb élményem a türkízkék Salzach folyó kígyózása a csipkés hegyek között. Tüzijátékkal fogadott Asitz, csodás kopogós hideggel, csípős zúzmarás széllel. Megérkezés, munka, sütés, Pinky: ezek adják a napok ritmusát.