2017. november 24., péntek

Csodás fények reggel este

Egyszerűen ragyogó ez a város. Nem hiába a folyó miatt. Csak tükrözi és szikrázik. Ahogy kell. Imádom. Amikor reggel gurulok, nem bírom ki, hogy ne kattintgassak. Nem bírok betelni a látványba. Gyönyörű. Vágyom és eggyé válok vele. Még most dacára a novembernek meleg és napsütéses napok vannak. Persze körben a hegyek havasok, de ez a dolguk.
Kitört az advent és mindenütt forraltborozás és adventi vásár van. Gyakorlatilag az egész város egy nagy vásár. Állítólag idejön fél világ. Emiatt. Hát, nem tudom. Semmi extra, minden ki van világítva, feldíszítve és mindenütt a giccshegyek. Tudom, karácsony, de mégis, ez nem a szegedi. Ott inkább bóvli van, itt meg elképzelhetetlen dolgok elképzelhetetlen anyagból. Tényleg vadászok is ilyeneket, hogy megtudjátok, mik vannak. Mi apátokkal lecsekkoltuk az első vásárt a Sternbrauban. S képzeljétek, angyalka lett belőlem.

2017. november 13., hétfő

Karácsonyig countdown:44, 43...

Újratervezés sokadszorra, de csak sikerült. Elmentünk végre a Salzachsee-hez, igaz sötét volt, na meg eső is. De ez nem akadály két salzburgerinnek. Milyen klassz gondoltuk, de sajna, csak a fényeket láttuk, meg a nagy fene sötétet. Ezt viszont jól. Na oké, hazafelé bedobunk egy sütikávét. Ez is vicces volt. Elfelejtettük, hogy itt hatkor minden bezár. Így aztán se süti, se kávé. Ez egy jó nap. Viszont annyit nevettünk, mint már régen. Tegnap. Akkor kicsit világosabb volt. Viszont mára már a hó is elkezdett szakadni. Sajnos elolvadt. Na és persze, ki ne hagyjam a bulikát. Az is volt, előtte egy sütős délutánon elkészítettem a triplacsokis kekszemet jó kis fitsütiként. Csak étcsoki, ropogós mandula, citrom és egy kevés teljes kiőrlésű liszt kellett hozzá. Természetesen a szeszt is magam gyártottam, jó kis baleiys-t rittyentettem egy pici vodkából. Tudom, a magyar ember roppant találékony. Viszont ehhez sütnöm kellett egy kis gyönge sós túrós ropogósat. Hogy csússzon. Majdnem mindenki eljött és jót beszélgettünk, nevetgéltünk, még egy kilencéves DJ-nk is volt. A Csongor. Még Királyra is sor került, akinek nem írom le a nevét. Viszont meglepődött Csongi, hogy nincs tévém. Azt kérdezte, szegény, mit tudsz itt akkor csinálni? Ezen csak nevettem, aztán bekapcsoltam neki a laptopom és hagytam, hadd játsszon.Szóval jó kis összeröffenés volt. A lakásom apropóján. Megállapítottuk Évával, hogy már csak 44 nap van karácsonyig. Addig adtunk időt magunknak bizonyos alakulásunkhoz. Így aztán beszereztünk némi sportolási kelléket még. Én egy csodás Force ballt hoztam, hogy megerősödjek. Még jógatéglám nincs, de gondolom lesz lassan az is. Szóval edzés, mindennapi nevetés, fit falatok és odafigyelés, ja meg a tanulás ezerrel.

2017. november 9., csütörtök

Októberi nyaralás

Idén a nyár nekünk októberre esett, annak is a legvégére. Együtt volt majdnem a teljes család. Csak a nagylány hiányzott. Unokázhattunk kedvünkre. Végre játszottunk. Persze volt mivel. Hál 'Isten, hogy vannak vásárok. Ennek köszönhető a nagy bőség. Még dzsipünk is van, utánfutóval, ahogy illik faluhelyen. Nevettünk sokat, sütöttem végre sokat, együtt voltunk végre sokat! Már nagyon ránk fért. Zétény egy igazi örökmozgó. Még sütöttünk is együtt. Igazi apja fia. Úgy kezeli a habverőt, kérem, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Azok a reggeli és esti mesézések a mamával, papával. Már el is felejtettük, milyen klassz az, amikor gyerek van a háznál. Gyakorlatilag egy igazi öröm forever. Szakadatlan. S persze ki ne felejtsük, hogy végre balettra is eljutottam, nem is akármire. A Kortársra és a Don Juan és a Feminizma volt soron. Na és a zene, egyszerűen lenyűgöző. Meg persze Terianyu is, hiszen ketten mentünk. Összekötve egy kellemes délutánnal. Barátok, nyüzsgés, bulika, a kolostorbulit ki ne felejtsem. Arra bezzeg összejöttünk. S a végére a slusszpoén. A Budapest Noir egy kávésüti a Freiben és a Ragnarök. Csak így, magyarosan.