Szülinap forever

Folytatódott a szülinap forever, tudjátok a második, harmadik, sokadik napon is, igaz még augusztusban. Ez már a 2. születésnapom Salzburgban. Kellemes, hogy végre nem egyedül nyomom, egész más így. Könnyebb, vagy valami hasonló. Igaz, aranyosak a barátaim, de a társad nélkül csak félember vagy. Ezt megtapasztaltam. Igazi pionírként érkeztem, egy év alatt 5 helyen laktam, tényleg pionír körülmények között, de megvetettem a lábam itt. Eltökéltem, hogy a nyugdíjamig elkövetkező  több, mint 10 évet itt dolgozom le. Kiszámítható környezet, mind gazdasági, mind társadalmi téren. Egyszerűen dolgozol és jól élsz. Nem ugatnak bele mindenbe, mint otthon.
Miért van az, hogy mindenről Magyarország és a szituációja jut eszembe, talán mert magyar vagyok én is?

Szóval nyugodtan ülök este a Red Bull Hangar-7 szórakoztató központ lounge-jában és kávézom, sörözöm az én drágámmal, miközben szól a kellemes jazz. Ez egy klassz este. Igaz, még gyógyulok, nem vagyok százas, de jól alakulok. Naja, az 50 km tekerés hegyre föl, hegyre le, meg a jó kis hegyi levegő az Untersberg tetején a nyugágyban. Csak helyrejövök. Nem voltam még Salzburgban beteg. Igaz, talán az időjárás is hozzátesz valamit, egyik nap 12 C, aztán 32 C. Bár ez otthon sem szokatlan, mi magyarok bírjuk ezt is.

Szóval, csajok, már egy ideje szemezünk a Hangár-7-tel, de nem volt időnk rá. Tudtuk, hogy ütős a hely, kicsit sznob is, de muszáj volt megnézni. A Flying Bulls otthona egy csodálatos üveghangár Volkmar  Burgstaller építész megálmodásában. Elképesztő, a tervezés alapfeltétele volt, hogy a Tito által használt légcsavaros Douglas Dc-6B is beférjen, a maga 9 méteres vezérsík magasságával.  Természetesen az Alpha-Jet és még a sztratoszférából kiugrott Baumgartner ruhája is ki van itt állítva. Nemcsak a Red Bull nagyságát hívatott bemutatni a repülők gyűjteménye, hiszen mellette felsorakoznak a forma 1überelhetetlen járgányai, motorai is. Igazi élvezet mindenkinek, ráadásul délelőtt 9-10 között egy bemutatóval egybekötött idegenvezetés mellett néhány dolgot ki is lehet próbálni, például a szimulátort. Így, ha végre jönnek Zétiék, ide biztos ellátogatunk a csibémmel.
Persze, nemcsak a motorőrültek járnak itt jól, jól kitalált koncepció mentén működik az Ikarusz étterem, ahol minden hónapban más mesterszakács főz, hogy a világ gasztroélvezetét is elhozza Salzburg városának. Bár, kávézó, Lounge kényezteti a látogatót, elképesztő környezetben, miközben le- és felszállnak a gépek. A lemenő nap vörös csordulásával megfestette az üvegszárnyakat és látványos keretet adott az estének.
Jól éreztük magunkat, kikapcsolódtunk és letettük a gondokat. Élveztük,  hogy újra ketten vagyunk a világ ellen, bár itt ezt újra kellett fogalmazni. Mert csak otthon éreztük így Magyarországon.
Most ketten vagyunk az új világunkban. Világot váltottunk. Ennyi.

Szandálban hegyet mászni

Szóval, csajok, jól kigondoltam. A legjobb orvosság a jó levegő. Igaz, a héten még alig kaptam, de mindenképpen meg kell gyógyulnom. Így aztán, szokásosan lóra/nyeregbe pattantam és usgyi neki. Ugyan beállítottam a GPS-t, de már a legelején eltértem tőle, mondván, hogy jobban tudom, merre az arra. Így aztán Anifig egész jól elirányítottam magam, végig a Salzach parti kerékpárúton, aminél szebbet még nem láttam. Viszont utána valahogy kitévedtem egy kétsávos útra, ami rávitt (volna) az autópályára. S persze, folyton előttem volt az Untersberg, ahova fel akartam jutni. Tehát irányban voltam. Így aztán mentem tovább, viszont kicsit többet tekertem, a laza 20 km helyett, lett 25km. Na meg egy óra, mert egy helyen leszálltam és próbáltam magamat pozicionálni. De egyszer csak ott teremtem. :) Kellemes út volt, laza 26 C. Pont elcsíptem a felfelé tartó cablecart, amit itt Untersbergbahnnak hívnak. Aztán fent csak szívtam a jó levegőt be-ki. Láttam egy nénit, hogy nem mer felmenni, a férje meg nem akar lejönni, mondtam neki karoljon belém és szép lassan felkísérem. Nagyon tetszett neki, mondta, hogy szandálban nem túl okos hegyet mászni. Megerősítettem. Persze, bicajozni meg tökéletes. Mondtam neki, hogy Aigenből tekertem ki, meg majd vissza. Nagyon megköszönte a felkísérést. Aztán csak mentem-mentem, megpihentem és be-ki. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Bár nyári ruhában érkeztem, előbb a pulcsi, majd a kabátom is felkerült, hirtelen olyan felhős-párás-ködös idő lett, hogy elindultam vissza. 1800 méteren kávéztam egyet a nyugágyban, lában alatt a hegy, a város, a környék. S gyakoroltam a  levegővételt: be-ki. Egyszer csak lekerült a kabát, a pulcsi, a sál és kellemesen simogatott a napocska. Nagyon jól időzítettem, pont délben. Mondjuk két napja még hó volt itt, meg 0 Celsius. Ma meg 27 C és felhős napos idő, lent meg kánikula 32 Celsiusban.
A visszaút még kalandosabb volt. Megleltem a bicikliutat, amely elvileg elhozott volna. Vagy nem. Megint eltévedtem, majdnem elmentem Hallein felé, aztán rájöttem végül is Aigen után az jön. Igaz, már csak sokkal később. Így újabb nagy kerülővel Éviék felé mentem, végig a kanális mentém, Fürstenbrunn, Moos, majd Hellbrunn, Mozarteum, a Gabikám pillangós hídja és már a Volksgartennél voltam.