2018. október 29., hétfő

Autumnvibes -őszi pillanatok nyeregben

Tudjátok, csak a szokásos, imádok gurulni. Nyeregben igazán klassz emberléptékű lehet a megismerés. Például a tájnak, lehet közben beszélgetni, befogadni a látványt, csodálni és harapni a levegőt.
Kedvencem, a Salzach és a mellette futó bicikliút. Mindenfelé bejártam már, keresztbe-hosszába. Imádom. Ahogy csobog mellettem, vagy zúg, vagy hangosan dübörög, attól függően, mennyi víz van benne. Ami természetesen, mindig, immer, türkízzöld vagy türkízkék. Bele lehet feledkezni. S persze, mindegy milyen évszak van, elég egy pirinyó napsütés, a salzburgerek és salzburgerinnek máris birtokba veszik az egész partot. Olyan, mint egy nagy nyitott kávéház, zenével, emberekkel, játszó gyerekekkel, futkározó kutyákkal. Egy nagy emberi -naturális szőttes. Igazi kavalkád. Imádom.
Ez a hét sem lesz másképp, újra meglesz a heti 100 km tekerés, ahogy eddig. Egész jól nyomom, már izomlázam sincs és feltekerek a hegyre. Nahát, ezt is megértem. Elképesztő. Nem gondoltam volna. Magam sem. Bő két hónap kellett hozzá.
Na és holnap, végre megismerem a Mönschberg utat lefelé a hegyről a Sternbauba. Klassz lesz, majd csinálok képeket. Egyelőre a maiak Parschból, illetve a Salzach erőművéről, ami mindig elképeszt.
Persze, nemcsak délről észak felé bicajoztam Aigenből Parschba, hanem vissza Parschból egész Elsbethenig. Laza 20 km.














2018. október 22., hétfő

Indiánnyár

Még tartja magát a jó idő. Bár ez itt Salzburgban megszokott. A 400 méteres tengerszint feletti magasság mellett körben 1200-2000 méteres hegyekkel ölelve alapvetően  gyors időjárás változásnak vagyunk szemtanúi. Viszont rendkívül sok a napsütéses órák száma is. Januárban is bicajoztam már hirtelen 15 C mellett, és pillanatok alatt leszakadt jégesőben is. Tavaly nyáron minden délután ötkor leszakadt az ég Gaisberg felől. Idén nagyon száraz őszünk van. Ami meglepő. Viszont gyönyörű. Az őszt csak reggel érezzük a 2 C -ban. Nappal csodálatos nyárt idéző szikrázó napsütés csábít ki minket. Bicajozni egyszerűen élvezetes ilyenkor.Beiktattam egy kis kávésütis lazulást, és szokásomtól eltérve a bicaj nélkül vágtam a sétába.








2018. október 18., csütörtök

Gaisberg másodszor félig

Kihasználtam az alkalmat és a csodálatos vénasszonyok nyarát, az októberi bámulatos 24 fokos napsütést és felmásztam a Gaisbergre. Négy turistaútvonal van változó nehézségi fokkal és időhatárokkal. Egy szabad délutánom volt rá.
Annyira csábító a zöldalagút a házunknál, hogy végre én is felfedeztem. Így jutottam el a St. Virgil Hotelig, ameddig ez a zöld folyosó visz. Aztán persze a GPS-re hagyatkozva elindultam. Ami aztán jól elvitt mindenhova, csak épp, ahova indultam, oda nem, viszont bebarangoltam a vidéket. Gyönyörű, hatalmas terek, csobogó patakok, sétautak, futók, kutyasétáltatók, gyerekek és wandern, ahogy a német mondja. A zöldben, kékben, ragyogó napsütésben, fátyolfelhőben, hegyre föl, hegyre le, kaptatókon és sárguló kékben-zöldben. Imádom ezt. Ugyanúgy jártam, mint az Untersbergnél, folyton a szemem előtt van a csúcs, de kicsit megdolgoztatott. A GPS sem mindenható, nagy tanulság.








http://www.gaisberg.at/


2018. október 16., kedd

Lehetek én is

Rendkívüli hírek sokkoltak, azt hiszem a vég már elkezdődött. Tényleg nem lehet otthon már jobbra számítani. Két öreg embert 13 évre lecsuktak, mert meg akarták ölni a Ge×it, gyorsított eljárás és már ülnek. Ma megszüntették - amióta a fityesz van hatalman, azóta lebegtetették- a Lakástakarék állami támogatását, azaz hatályon kívül helyezték a Lakástakarék törvényt, hihetetlen gyorsan. Mármint, hogy tegnap megszavazták, ma megjelent a Közlönyben és mától hatályos. Ilyen gyors bepikkelyezést persze például a családon belüli erőszak megelőzését szolgáló rendelkezéseknél nem találunk. Ami persze nem csoda, hiszen a honatyák többsége maga is családon belül erőszakoskodik, ver és egyebek.  De valakinek főznie és mosnia kell.
 A gyermekvédelmi törvényről ma sincs hír.
 Igazi.
 Tegnap is meghalt egy gyermek a magyar egészségügy áldozataként.
 Természetes (sic!) a hajléktalanok elleni intézkedések megszigorítása, miközben a világ minden felvilágosodott helyein hajléktalanoknak építenek lakásokat. Például nálunk, Salzburgban tegnap adták át lakásokat. Az indoklást csak azért írom ide, mert itt nem kérdezik hogy jutott ide, hanem segítenek. Utána gondolkodnak, hogy milyen egyéb támogatásra volna szüksége.
Otthon még mindig a gigantikus megalomán beruházások idejét éljük a mi adónkból, pénzünkből. Stadionok, a legutolsó megye 3-as csapatnak, határon innen és határon túl. Szegedében is épül, de villámgyorsan átnevezték Ifjúsági Központnak, ami az Izabella mellett épül, miközben a jól működő sportcsapatoknak sem helyük, sem hátterük nincs. Aki nyal, annak van. Mindenkinek el kell adnia magát, nincs kicsi qurválkodás, csak nagy.
Lassan átszakad a gát...




2018. október 13., szombat

Egy jó kis aktív szombat

Halleinban kezdtem és szerencsére csak Leopoldskronon lett defektem. Csodás napsütés, 27 C, jéghideg  türkiz habok, igazi vénasszonyok nyara kápráztatott el ma. Egy jeges kávé Bennél, aztán még egy városi séta.






2018. október 8., hétfő

Venezia 2.0

Szóval csajok, nem fejeztem be a velencei barangolás leírását. Úgy döntöttünk, hogy random városnézés lesz, ahogy mi szeretnénk, ahova szeretnénk, annyi pihenővel, amennyit kívánunk.  Ha elfáradunk, vaporettoba szállunk. Ez volt az elgondolás. Reggel korán a Rialtonál az érdekes piacot vettük szemügyre egy isteni olasz kapucsinó után. Még nem is emlékeztet a máshol ivott kapucsinóhoz. Szóval, ahogy Adrika mondta, hiába ivott sok helyen vodkát, az igazi egész más és csakis igazi orosz kocsmában iható. Lásd Vlagyivosztok. Mi így vagyunk a kapucsinóval. Még Apcikának is ízlett. Nyakunkba vettük a várost, mentünk a nyilak után, bár volt egy kis fennakadásom: a nagyon divatos szép zoknimat megette a cipőm. Szerencsére közel volt egy Calzedonia és beszereztünk egy rendeset. Az egyik kirakatban olyan gyönyörű blúz volt, mondtam Apcikának na ilyet elfogadnék. Néztem az árát, jól megkérték, valami márkás lehet. Lányok, ti értitek, időnként meg kell fizetni a minőséget, mert szépek vagyunk benne. Ki érti ezt? Szóval egy ingre és blúzra szakosodott Nara Camicie bolt vonzott be engem, de annyira, hogy az isteni ebéd után visszamentünk, felpróbáltam és nagyon -nagyon csinosnak éreztem magam benne és megvettem. Egek, ilyen drága cuccom még nem volt. Csodás darab. Duplagalléros csodaszép.
Persze, ami viszont specialitása Velencének, az a toaletmizéria, nincs sok, mindenütt ki van nyilacskázva, merre, viszont laza 1,5 euróért lehet pisilni. Így inkább kávézót kerestünk, vagy trattoriát, ami tulajdonképpen kocsma.  De olyat, ahol toalet is van, alig lehet találni. Szóval ilyen szempontok is felmerültek. Persze a csodás terek, a hullámzó türkízkék tenger az utcák helyén, a gyönyörű épületek elképesztőek. Be akartunk menni a  Guggenheim múzeumba is, de a sortól megriadtunk, nem vettünk jegyet előre a neten. Így ez most kimaradt, de majd legközelebb.
A Dózse-palota lenyűgőzött bennünket, hát még a vele szemben levő állítólag a világ legszebb homlokzatú temploma, a San Giorgio Maggiore. Lenyűgöző. Nem mentünk be, pedig Tintoretto festményei is bizonyára nagyon tetszettek volna. Nekem még nagyon tetszett a Ca'd'Oro, ami a legkifinomultabb gótikus palota Velencében. 1420-ban kezdték építeni és 10 év kellett a befejezéshez. De megérte. Gyönyörű lélegzetelállító. Kiszámoltam durván hatszáz éves és nem esik szét, mint nálunk a 20 éves ház. Ja és mossa a Canal Grande, kb ugyanennyi ideje. Elgondolni is izgalmas, hogy hatszáz éve voltak olyan építészek, akik ennyire időtálló épületeket tudtak alkotni.  Fejet kell hajtani ez előtt.


Mikor elfáradtunk, vaporettoba ültünk és a vízen folytattuk az utunkat. Mindent bejártunk és nagyon tetszett nekünk. A Canal Grandét uraló csodálatos barokk templom, amely uralja a kanyart, többször is megcsodáltuk, a vízről és gyalogosan is. A nagy pestisjárvány után építették, 1630-ban, a Santa Maria della Salute templomot. Több útikönyv szerint is, a legjobb megismerése Velencének a Canal Grande vizibuszos behajózása. Így lehet a legtökéletesebben megismerni a várost. Mindenhova el tudunk jutni és különböző napszakokban különböző fényviszonyok mellett csodálhatjuk az épületeket, melyek a mai napig mindennap szolgálják a helyiek életét.  Láthatólag jól megférnek egymással a különböző stílusok, a lényeg a szépség. Nem láttam még ilyen várost, ahol a szépség ilyen központi helyen van. De pártolom az ötletet.