2011. május 26., csütörtök

Májusi lényeg 2.



Az úgy kezdődött, hogy a drágámnak egy cicapesztra kellett. De végül mégsem, viszont ennek örömére meglátogattuk az erdő szélén. Már majdnem lementünk a térképről: de milyen jó illatú térképről, csicseregtek-csattogtak a madárkák, produkálta magát Kittike, s természetesen főzött is nekünk:) Így isteni karalábé krémlevest ettünk, egy kis kelkáposztafőzelékkel. Csak úgy.:) Vagy így. Minden a zöld különböző árnyalatában fénylett, csodálatos ragyogásban, jó levegővel, megértem, ha egyszer hazaér, sehova nem vágyik már. Mondjuk, ez a hegyen vezetés, nekem durva, de megy. CSak a gyomrom a torkomban. Na de sebaj. Viszont a hely varázsa miatt megérte. Egyszerű kis kánaán közép-európai módon.:)

2011. május 25., szerda

Májusi lényeg











Az mindig úgy kezdődik, hogy hol nem volt...
s ahol volt, az mint egy álom volt. Csodálatos keddi Balaton, lábkirakás, áztatás, csak szolidan, hiszen kétcentis a víz, s persze egy lemenő nap fényviszonyainak örvendezés, agymenés ötletelés, az együtt gondolkodás öröme: ez mind egy keddöröm:)
Persze a munka mindig öröm, de tudod, ez a laza dominánsból fakad, egyszerűen nem megy másként. S végre olvasni is tudtam, igaz nem ott, és nem azt, amit szerettem. Na de később: A Frei könyvét. :)HÚ ezt el kell vinned legközelebb. Biztos van külföldiül is már, egyszerűen letehetetlen. S persze mit ad isten, azt hittem Réger Zitával már nem találkozom,erre csak: http://mek.niif.hu/04000/04046/04046.pdf
Mindenki arról közelít, amerről tud. Így most KisJudit közelítésével érintettük, s rá kellett jönnöm, egy kukkra sem emlékezem, szégyelltem is rendesen. Egy jó kis összefoglalásra lett volna szüksége:)
No de sebaj, így a magányos jogging is megvolt a Balcsin, áthallással, ha emlékezel, mit nevettünk annak idején, talán a múlt évezredben. Most viszont csak egy kutyás csajjal találkoztam, és slussz. A hullámtörőn nyújtottam le, aztán újfent.
Na és az előzmények a gótikus hastáncóráról: egytől tartottam csak, a karddal való táncolástól. Aztán gyanús csomagot vettem észre az edzőnk mellett, kardformájú nagy lepelbe burkolt vastag csomagot. S félelmem beigazolódott: hastánchoz szükséges kardok voltak. Így bármennyire tartottam, nem volt más választásom: muszáj volt nekem is kardoznom, de aztán úgy belejöttem, mint a kiskutya az ugatásba, le se akartam tenni. Viszont úgy kihúztam magam, ahogy már rég nem, s végre helyreraktam a vállam, fejem, testem: ez már kellett. Viszont fél éjfélre értem haza, mivel kicsit messze van, de már kellett.http://csajokamotoron.hu/kulturalis-hirek/gothic-belly-dance-%E2%80%93-hastanc-maskent
Tudod,mi fogott meg: a performance jellege, na miért is szeretem a LAdikot? :)
Na csókok, és vigyázz magadra, mert belőled csak egy van. :)

2011. május 22., vasárnap

Ma már máma van??











Az úgy kezdődött, hogy visszaütött a város. Teljesen kiment a fejemből, hogy ez a hétvége, már az a hétvége. Szeged napja, hídi vásár, lezárás, még mindig nem kész villamospályák, fölbontott utak, feltépett hegek:) Szóval közlekedni, azt nem nagyon lehet, de muszáj, a borfeszten mindenki kint van, ki él és mozog. Négy színpadon nyomatták a mindenfélét, gyakorlatilag karnevál-feelingje volt az egésznek. Ámbár még karneválon sem voltam.
Az történt, hogy természetesen a Zizellákat csak fölköszöntöttük egy csodálatos gyertyafényes teraszos naplementés-giccses vacsival. De ez még nem volt elég. Este volt, és csillagos, és holdfényes, és forró (pikáns 32 fok májusban), így aztán nem kétséges, hogy megtekintettük a szögedi éjt, amúgy boszorkányokkal, meg mindennel.Egy biztos, lemaradtunk a 30Y-ról, na de a Kiscsillagra odaértünk. Ugyan szívbélim nem tudta eszik, vagy isszák, de nem az a lényeg, hanem zene volt és tömeg, tomboló ritmus és arcok a fényben, ismerősök és ismeretlenek. Egy azért megakasztott, vajon hova lettek a kedves szegediek, akikkel együtt nőttünk fel? Vajon tényleg mind az ágyikójában csicsikál??? No de sebaj:) Mi azért nem estünk kétségbe, egyrészt társaságot invitáltunk magunk mellé, az egy másik blogbejegyzés, kire hogyan hat a meghívás, ha hamar készül el?:) Másrészt, mozgásban voltunk. Az összes helyszínt le kellett csekkolni, mármint, hogy minden rendben van-e. Így aztán voltunk a Dóm-téri kavalkádban, a Kiscsillaggal csápoltunk, majd meglátogattuk a Móra-parkot, ám csak épp.:) Robogtunk tovább a Széchenyi térre, ott két színpad is volt, komolyan mondom, mint egy álomszőttes, csak az vesztett, aki otthon maradt. Nem volt olyan rétegigény, amely ezen az éjen ne lett volna kielégítve. S ez még csak a kezdet. Itt dzsesszes beütésen át a táncházi összefogódzott párokig minden volt. Édesem kóstolt egy fehéret is, nehogy már kitikkadjon és természetesen szemlélődtünk rendesen, volt min.Mindenféle variáció felvonult. A szokások egyetemista brancsokon keresztül színre-nemre-fajra való tekintet nélkül, volt aki már a virágágyásban pihent édesdeden, volt aki még csak erősen sietett efelé. Néhányan kult szórakozásba csaptak, s persze olyan is volt, aki csak egyszerűen belső hang által vezérelt önnön magába feledkezés mámorában ringott.
Egy viszont biztos, mi jól éreztük magunkat. Megvolt a retró is ma-tegnap. Ma már máma van? Jesszus. Szóval ma Zséda koncert lesz, úgyhogy egy nagyobb csapattal képviseljük a helyi erőket. Persze azért zökkenőmentes nem volt most sem minden, hiszen sikerült egy bedugott zsinórral kicsapni az áramot a Bagolyvárban, úgyhogy nem győztünk telefonálni, mert nem találtuk a fő villanykapcsolót-órát. Végül a polgárőrség segített, megtalált egy kontaktot, aki elirányított bennünket az igen eldugott, majdnem megközelíthetetlen szekrényhez, így aztán végül retró házibuli is lett.
No csókok, én nem tudok olyan fajta különös dologról beszámolni, mint te, hogy 8 fokkal kevesebb a hőmérséklet, mint az egész földön, de nálunk a pincében lehet hogy nyolc fokkal kevesebb volt, legalábbis egy darabig, míg a táncoló lakkcipők és szandikák, bocskorok fel nem emelték a normális szintre. Bár nem határoztuk meg a normális szintet sem, úgyhogy már megint csak a feltételezés csapdájába estem.:)
Pusz: Anci

2011. május 14., szombat

Időcsavar






Szerencsére a lányok nagyon összetartóak, így aztán a délelőttömet Anikó uralta, csodás extra-csúcs kávéval, előrehozott ebéddel, csőben sütött cukkinivel.:) Délután meg elkísértem a kedvencemet a fellépésre. S még nem volt vége. Nagyon szépek voltak a csilivili hastáncruhában. Csináltam videót is, mindenhol, na és persze időkapszulát csináltunk mi is. Egy videót készítettünk ma 2011. május 14.-én, és a jövőre bíztuk,tíz év múlva jól megnézzük. Jól elszórakáztunk. VIP jegyünk is volt, így aztán meglátogattunk egy műintézményt. Ami igen nagy meglepit okozott. Fél egyig kellett odaérnünk, épp odaértünk, s előtte nyitottak kicsivel. Mondjuk Borfesztivál van nálunk. Mindenki ott tántorgott, aki élt és mozgott.Aztán áttántorgott ide. Hiába volt "classic weekend" hirdetve, egyszer csak ott találtuk magunkat a retrónál is retróbb, holt ismeretlen számok között, meg mindenféle,- te érteni fogod- lambadás mixet, majd kiakadtam. Persze azért tánciztunk, sőt, igen jól éreztük magunkat, meg is örökítettem videón:) Mondjuk az átlagéletkor 55-60 volt.:)Hihetetlen, biztos a borfesztivál miatt. De azért jól éreztük magunkat. Jól kidumáltuk magunkat, hihetetlen jókat nevettünk. Igazán jól elb*sztuk az időt.:)
Jah, és még nem beszéltem a csodás rózsaszín szívecskés papucskájáról, na meg a lakásdíszről, a csillogó, strasszos rózsaszín húsvéti tojásokról, természetesen csak rózsaszín körömlakkról, esetleg egy két halvány lilás, vagy pink mindenfélékről.
A kiszakadt fekete harisnyán igen jól mutató rózsaszín pöttyről. Egyetértettünk, hogy az egész harisnyát be kellett volna pöttyözni, egész jól mutatott volna. Vőne:)
Na csók, kicsim és te se légy jó!:)

2011. május 13., péntek

Nyolc gombóc esete:)

Szóval az úgy történt, hogy megbeszéltük a fagyizást a csajokkal. Az isteni teammel:) Ennél jobb csapat nincs is. Munkában és pihenésben, idegességben, csatában és békében. Nagyon tuti. Kreatívak vagyunk és lelkesek, elszántak és kedvesek, reálisok és naivak, cselt szövők és hadiösvényen taposó, ármányba botló jóindulatúak. Egyszóval szopunk és nyalunk, igény szerint! :) Éva kedves kifejezésével élünk ma mindennap.
Emiatt gyűltünk össze egy nyalásra, hogy végre ne csak virtuálisan tegyük, nem a saját akaratunkból. A hely isteni volt, Szamos Marcipán fagyizójába ültünk be, egészen a teraszra.:) Fényes délben, gép zöldeskék fénye nélkül, csakúgy. Hárman, ahogy kerek egész vagyunk. Megdumáltuk az élet dolgait, különös tekintettel a miénk közös szálaira. Egyszerűen elképesztően kellemes volt, annyit nevettünk, hogy még a könnyünk is kicsordult. Természetesen a rangidősünknek nem. Tökéletes pókerarccal adta.:) Ezt majd még el kell sajátítsuk, úgyhogy leckéket vettünk.:)Öt gombóccal kezdtük, meg mindenféle öntettel, likőrrel, habbal, eperrel, meg ki mivel. Majdnem mannai:)
S csak dumáltunk, dumáltunk, annyira kellett ez már, nekünk. Meg megérdemeltük, úgyhogy a folytatást is megdumáltuk. Ez jár nekünk, nemcsak a szánk.:) S persze, mikor már azt hittük, elég lesz, még és még kértünk és nem hagytuk, csak nyaltunk-faltunk. Azt hiszem, ellensúlyoznunk kellett az utóbbi idők sz*p*sát. Mert, szoptunk rendesen, állandóan és kitartóan. Nem akartunk beszállni a szokásos hivatali b*sztatásba, alá-fölévágásba, fúrás-faragásba. S továbbra sem.:) Így aztán jót nyaliztunk, csak úgy a magunk örömére.:)
Csevelyünk folyton kacarászásba hajlott, komolyan mint, az éretlen csitrik:) De: Jólesett! Mindünknek! S még ezzel nem volt vége, jöjjön, aminek jönnie kell. Kiderült a legkisebbünknek nincs egy rongya sem.:) Gondolhatod, egy rongya sem, nacit kell venni, de azonnal! Én szóltam a csajoknak, hogy nagyon sz*r lesz velem, utálok vásárolni, nem vagyok partner.Legalábbis jó nem, ehhez képest, viszont ha lehet, még fokoztuk a hangulatot, mindent fölpróbáltattunk a csitrivel:) Sőt még én is fölvettem egy csilivili feketét, amit szégyenszemre meg is vettem. Adrikám, te ezt érted.:)Isteni délután volt! S közben sun is shining:)