2018. április 25., szerda

Gondolatok, de már nem a könyvtárból

Új kedvenc könyvem van: A Minou szigete, egyszerűen letehetetlen. Természetesen a tanulószótáram mellett. Mint tudjátok a német nyelvben merülök el egyre jobban. Még nem tökéletes a tudásom, de alakul. Most ismét túl vagyok egy vizsgán. Így most már képes vagyok megértetnem magam. És ez csak a kezdet. Ahogy Tajti doktor úr mondta, akkor lesz nekem is jó, ha képes vagyok az intellektusomat is átadni. Szóval egyelőre még fejlesztés ezerrel. Majd egyszer a G×cinek meg kell köszönjem, hogy ilyen csodás helyre hozott a kétségbeesés az otthoni viszonyok közül. Nélküle sosem jutottam volna ide. Sosem kezdtem volna birkózni a némettel. Ja, FőG×ci, köszönöm szépen, hogy már nem élhetek a saját csodás házamban... Ja, FőG×ci, köszönöm szépen, hogy már nem bámulhatom a csodás napfelkeltét a kertemben... Ja, FőG×ci, köszönöm szépen, hogy már nem simogathat a lágy magyar szellő bicajozás közben... Ja, FőG×ci, köszönöm szépen, hogy már nem tarthatok kutyát, aki mindig szeret és akit én is imádhatok... Ja, FőG×ci, köszönöm szépen, hogy már nem beszélhetek az anyám által adott isteni nyelven a legbonyolultabb szófordulatokkal és függőmondatokkal... Ja, FőG×ci, köszönöm szépen, hogy már nem sétálhatok ki a szeretteim sírjához, amikor szeretnék... Ja, FőG×ci, köszönöm szépen, hogy már nem ölelhetem meg, amikor csak akarom a barátaimat... Ja, FőG×ci, köszönöm szépen, hogy már nem lehet együtt egyszerre, egy helyen az egész családom... Ja, FőG×ci, köszönöm szépen, hogy már nem kaphatom el a drága unokám összes pillanatát, ahogy az első lépéseket megkezdte... Persze, evezzünk könnyedebb vizekre. Túléljük ezt is, isten áldja az internetet, valós idejű kép-hang mellett beszélgethetünk mindenkivel, akárhol van a világon. Ugye, húsz évvel ezelőtt ez még a scicion fiction volt. Képtelefon? Szerencse ez számunkra, így olyan valós kapcsolatot építhetünk a kis unokánkkal, amilyet mi sohasem a saját nagyszüleinkkel.
Na de vissza a gondolatokhoz. A Mama gondolataihoz visszatér Minou :" Látod, Minou, ha egy kis örömet hozol a házba, mintha egészen megváltozna minden. Varázslat." Imádtam minden szavát. Vagy egy másik mondatát: "Fontos, hogy, hogy az ember hagyja a gondolatait útra kelni, ne tartsa őket rövid pórázon, ahogy a kutyákat szokás." Persze megérdemli a könyv a külön posztot is, így nemsokára kaptok egy kis ízelítőt az olvasmányélményeimből idegenben. Azt még nem is mondtam, hogy főzés közben támadnak a legjobb gondolataim. Talán, mert imádok főzni, na meg gondolkodni. Mert a széles látókör mindenkinek jár. :)

2018. április 24., kedd

Laza tekerés hegyre föl és hegyre le, avagy mire jó a hétvége?

Kitört a bicikliszezon végre! Itt van mindkettőnk bicaja, sőt a barátosném is vett egyet. Mondjuk nem a Fahrradbörzén, mert oda nem jutottunk el. 1600 bicaj lelt gazdára a börzén, ez egészen elképesztő. Amúgy lakáscsere miatt nem jutottunk el. Minőségi változások történnek, de ne szaladjunk előre:) Egyelőre minden a megfelelő kerékvágásban halad. Amire koccintottunk a Tortenmacherben a pálinkás trüffelgolyóval. Egyelőre ez is maradjon titok. Végre előkerültek a bicajok, körbekarikáztuk a várost, húú, nagyon klassz bicikliutak vannak, mondjuk végig a Salzach partján. Én ezt szeretem a legjobban. ÉS, megtanultam váltani! Ez aztán a valami! Hegyre föl és hegyre le. A mostani hétvége pont erre való volt, 28 C mellett vakító kék ég, türkiz ragyogású folyóhullámok és mindenütt virágba borult cseresznyefák, almafák, gesztenyefák. Zöldbe borult Salzburg.:) Akármerre kerekezel fölötted tornyosul a Festung, és bármerre fordulsz egyszer csak a folyónál találod magad. Mindenütt emberek feküdtek, ültek a fűben, lépcsőn, vagy a napozóhídon (Ez milyen már?). Ilyen is lehet egy folyó. Igazi zöld utca, a pihenés szigete, a nyugalom és a találkozás színtere. Igen, szeretnék ilyet nem csak Salzburgban, meg Párizsban, hanem Szegeden is a Tiszán. Legalább húsz éve mondogatják, de semmi sem történik, talán a kutyapárt megcsinálja. Végül is ők nem ígérgetnek, csinálják. Oké, mellőzöm a politikát. Ott tartottam, hogy mindenütt emberek, akik élvezik a hétvégét, a napsütést, a barátokat és a jó levegőt! Milyen egyszerű recept hétvégére, ugye?
Na mi is előadtuk ezt. Elbicikliztünk Hellbrunnba, ott piknikeztünk egyet az almafa alatt a Festung látványa mellett. Laza 15 km. Persze kicsit több volt, hiszen az új lakásunkat is útba ejtettük és így már 22 az a 15 km. Viszont keresztbe-kasul bicajoztunk, mindenütt rengeteg kerékpáros volt. Aztán rájöttünk, hogy most van a Fahrradstag, így nem csoda, hogy akinek kedve volt az lóra pattant. A csodás napsütés csak fokozta az élvezetet. Mondjuk, jól bekenekedtünk, mert hirtelen 4-5 az UV és az eddigi szürkeség után gyors égéshez vezet. Ámbár, eddig az Untersberg tetején töltekeztünk, ahol szintén mindig süt a nap a felhők felett. A hó miatt is folyton krémeztük magunkat, hogy le ne égjünk. Így aztán, már jó a színünk. :) Szombaton, persze úszni szerettünk volna a tavaly olyan sokat tesztelt Freibad Leopoldskronon, a csodás türkiz habokban. Be is mondta a rádió, hogy kinyit fürdő. Csak azt nem, hogy majd hétfőn:) Így odakerekeztünk időben és sajnos, a zárt ajtók fogadtak bennünket. De nem estünk kétségbe, elmentünk a patak partjára egy kicsit. Aztán újra lóra és irány Hellbrunn alle, majd Évi. A páromat is bemutattam Omának, kicsit beszélgettünk, aztán kiültünk napozni, beszélgetni egy kávésüti mellett. Jól eltöltöttük az időt, aztán irány haza az isteni gulyásomhoz. Még este egy ráérős fagyizás kettesben és még előttünk a vasárnap is. A vasárnap is csodásan indult, egyre melegebb lett, úgyhogy jó korán megfőztem a brassóit. Tökéletes lett, ahogy azt már megszoktuk. Készítettem egy kis császármorzsát is hazai baracklekvárral. Természetesen a bicajozás nem maradt ki, újra egy laza 20 km befigyelt. Annyira jólesett. Igen, mindig is imádtam bicajozni, de itt klassz is. Mindenütt megadják az elsőbbséget, segítőkészek. Hihetetlen élmény. Meg a váltó használatából adódó zökkenőmentes vezetés is. Végre ez is megvan, végre együtt, végre ketten!

2018. április 15., vasárnap

A kétfarkúak a John Oliver Showban - 15 ' hírnév Orbán kontra kétfarkúak

Tök véletlenül akadtam erre a gyöngyszemre, végigolvastam a rendkívül 'éleseszű' hozzászólásokat, kb. agyhalottaktól. Néhány napja már a kutyapárt oldalán is találkoztam vele, akik roppantmód örültek, hogy megörökítették a médiatörténeti pillanatot, amikor a minden pártra jutó közmédia öt percét nagy komolyan végigkotkodácsolta. Természetesen a jegyzeteiből. Szerintem pont annyit ért, mint az összes politikus öt perce. Nem is kell erre több időt szentelni. Viszont aznap, mikor láttam a komoly és elszánt köztévé riporterét és a kotkodácsoló kétfarkú szóvivőt, úgy nevettem, ahogy már rég nem. Ráadásul ez még a választás előtt volt, tele voltunk aggodalommal és természetesen kormányváltó hangulattal. Szerintem, üdítő ebben az agymosó propaganda és gyűlöletkampány közepette egy vicc. Igazi jelenség a kutyapárt, magam is rávoksoltam. Mintha nem is politikusok lennének. Teljesen emberiek. Mellékelem a John Oliver Show ránk vonatkozó pár percét, érdemes megnézni: href="">

2018. április 14., szombat

Kormányellenes tüntetés kapcsán

Forrás: indavideo Elöljáróban leszögezem, nem vagyok ballibsi és szélsőjobboldali sem. Azt mondanám átlag magyar polgár vagyok. Se mélymagyar, se kicsi és se nagy. Mondjuk, már a kérdésfeltevés is borzasztó. De ezt tette a fityisz. Összeugrasztott mindenkit, hogy mély letargiába taszítson. A múlt vasárnapi választási eufória elmúlt még aznap éjjel az első eredmények közzététele után. Azóta, ahogy mint minden gondolkodó ember gondolkodom, hogy mi vezetett ide, hogyan lehetséges ez. Persze, javarészt megfejtettem, de ez nem segít. Főleg nem Salzburgból. Borzasztó látni az otthoni elkeseredést, a nyomasztó gondokat, a kiúttalanságot. Figyelemmel kísérem a szerveződő kormányellenes fórumokat, aktív követőjük vagyok. Nagy öröm volt számomra, hogy sikerült egy kormányellenes megmozdulás kapcsán mindenkinek összefognia és egy békés, ámde pontos elképzelés mentén egy tökéletes tüntetést megvalósítani. Egy kicsit tartottam a kormány részéről túlkapásról, főleg az origón belihegett barikádképekkel, robbantásokkal és erőszakkal fenyegető természetesen soros általi világégéssel felérő fenyegetés fényében. Mondjuk, most olvastam, hogy felmondanak az M1 munkatársai, akik most érzik az álhírek és álképek, a sorosozás, migráncsozás konkrét eredményét, a választás eredményét. Belátták, hogy tényleg a kormány szócsövei voltak és a 2-3 éves képek, hírek a tömeg befolyásolására alkalmasak voltak. Most érzik a tetteik súlyát. Ez persze már a tavalyi hó. Itt az eredmény nem változik meg. A főg×ci pökhendien és arrogánsan, roppant érzékletes mimikával, lelassult beszéddel, leszedáltan jelentette ki, hogy a nép akaratából legitimitást élvez. Ami egy nagy lufi. Mindannyian tudjuk. Ahogy azt is, hogy kevés az elzavarás, a kormány megbuktatása, vissza is kell szerezni a nép vagyonát, mindet. Azt hiszem, a gondolkodók ma többek között ezért is vonultak utcára.
Képlelet:http://www.bbc.com/news/world-europe-43771392 A maffiakormány nem maradhat.

2018. április 10., kedd

Voks'2018, Wien -gondolatok abált szalonna főzés közben

Imádom Magyarországot minden nyűgével, bajával együtt. Természetes volt, hogy bár már lassan második éve outsider vagyok, de elmegyek szavazni. Meg is beszéltük, hogy Bécsben találkozunk a választás napján a magyar nagykövetségen. Az első amit észleltem a csodás tisztaság mindenhol. Aztán nem tudtam, mi nem stimmel? De rájöttem, ugyanolyan szép, mint Pest, csak a házak tiszták, nem kormosak és koszosak. Nem is értem hogyan lehetséges. Persze, mindjárt Esterházy neve jött velem szemben a többemeletes kávézó oldalán. A magyar nagykövetség csodálatos és gyönyörű a Bankgassén. Bent is minden rendben volt. Kivéve, hogy nem értem a szavazópolgárokat. Hogy lehet, nem tudni, hogy csak úgy nem tud ide besétálni senki, át kell jelentkezni először, aztán lehet élni a kemény küzdelmek által kivívott szavazati jogunkkal. Főleg, hogy a világ jelentős részén a nőknek egyáltalán nincs beleszólásuk a világ dolgaiba, de még a saját életükbe sem. Voksoltunk, aztán irány egy kávé a Café Freiben. Jót beszélgettünk, kávéztünk, sütiztünk a család legkisebbjével. Nagyon klassz volt. Már nagyon hiányzott nekünk. Sajnos a városnézésre most nem maradt idő, hiszen másnap mindenki dolgozik, nekünk még 2,5 óra vonattal. Így aztán eldobtak a gyerkőcök az állomásra és éppen elértük a vonatot. Most nem realjettel mentünk, de a westbahn is rendben van. Kényelmes és szép emeletes vonat. Estefelé még a kis esti sétát beiktattunk egy fagyizás mellé. Láttuk, hogy kivirultak a magnóliák itt is, ahogy Szegeden is. Mondtam én nektek, hogy majdnem olyan Salzburg, mint Szeged, csak hegyes. Fesztiválváros a folyó két partján, kedves, barátságos, mosolygó emberekkel. Magnóliákkal a Mozart szülőháza előtt. Szóval mint otthon. Csak más a folyó illata. Ja és mindig esik valami. Frühregen, ahogy itt mondják. Itt az esőre van százféle kifejezés,a helyzettől függően. Sajnos, a csodálatos családdal eltöltött idő és a kormányváltás hangulata elillant éjfél után, amikor bejelentették, hogy a G×cipárt nyert, és így is kétharmaddal. Egyszerűen nem bírtam megemészteni és letaglózott. Ennyit erről. Az ország jövője elillant, ennyi volt.