Elveszve a mostban

Libbenő lábak, jól éreztük magunkat, na és mennyit nevettünk. Végre együtt, igazi jutalomjáték volt ez most nekünk.Véget nem érő séták, bealvós filmnézés, kerti grillezés, sütisütés, shopping, kávézás éjjel-nappal, na és a beszélgetések kertben, otthon, sétában, buszon, bicajon, boltban, cukiban, Salzach partján, Rupertikirtagon, s ahol lehet még...
Jó, mikor az ember másik fele is itt van, aki annyira más, mint te és mégis annyira kiegészítitek egymást, hogy befejezitek egymás mondatait, és a csönd is olyan megnyugtató. Ez a barátság. Minden pillanata ajándék. Sokszor elképedek, mennyire fontos. Mondjuk, mindig is nagy társasági lény voltam, még otthon is. Itt kint még csak most építem a kört. S persze, néhol szorosabbra kötődött, néhol lazult a kötés. Van akit pedig el kellett engednem, de nagyon megviselt. Így aztán nagyon vigyázok a barátaimra. Szerencsére ők is rám. Igazi feltöltődés volt. Gabika, köszi!

Újra együtt Salzburgban

Na megjött, végre itt van Gabikám! Alig vártam már, de csak eljött a pillanat. Újra véget nem érő beszélgetések, nevetések, séták, főzések és sütések. Igen, ezekért a pillanatokért érdemes élni. Szerencsére sok ilyen van és lesz is. Amúgy az apropó a Rupertikirtag volt, de persze igazán az együtt töltött idő a lényeges. Na meg a felüdülés. Volt séta este és reggel, na meg persze az időzítés, az EU csúccsal, a G¤ivel együtt érkezett. Amiről persze pont a kivándorlásunk jutott eszünkbe, hogy miért is vagyunk itt és nem a csodálatos szülőföldünkön.

Most live the longest!

Ja, ezt mondja az írás, az okosság.
" Birthday are good for you, statistics prove that the people who have the most live the longest!"