Nekünk már karácsony van

Nekünk már kitört a karácsony. Meglepett bennünket a legkisebb ugrifülesünk. Két egész napot töltöttünk együtt, körbejártuk a hegyeket és kirándultunk, ahogy réges-régen. Naja, élményszámba mentünk. Eldöntöttük, hogy nem főzünk, hanem tesztelünk néhány éttermet és ez bejött. Természetesen kipróbáltuk végre a Salzburg cardot, így aztán mentünk és mentünk, ahogy azt kell és este megpihentünk. Persze a My Indigoba akartam elvinni, de ez nem jött össze. Apcika nem vegán, miatta így a nemrég megnyílt és már letesztelt Maneki Nekoba mentün, ahol istenit ettünk. Ezek a fiúk tudnak valamit. Olyan omlós puha és ízletes finomságokat ettünk, le a kalappal és a kiszolgálás is nagyon rendben van. Csillagos ötös! Én vietnámit, apa koreait, a legkisebbünk halat evett. Az integetős macsek bejön nekünk, már harmadszor voltunk itt. S mindig jó az élmény.



Ideillik a mostani kedvencem, a régi új Personal Jesus Def Lepparddal.  Amúgy is tobzódtunk a régi jó zenékben, klasszikusokban, modernekben, na persze Csajkovszijjal, ELO-val.
A zene örök, nálunk mindig megy, ráadásul a hangminőség is tökéletes. Amit ugye, nem mondhatok el a Multiplexxről itt. Csodás, sírós,nevetős, isteni zenével töltött film volt a Bohém rapszódia, de a hangminőség elég sok kívánnivalót hagyott maga után. Nálunk szebben szólnak az eszközök. Mondjuk, lehet kicsit problematikusak vagyunk a zenehallgatásban. Nem beszélve arról, hogy még 1980-ban megismertem a quadrofóniát. (!) Na ugye, de vissza a hegyekhez. Estére lefáradtunk, így a Mönschberg másnapra maradt. Viszont au Untersberg megvolt. Aznap nyitott újra a tűz után az cablecar. Elég rossz látási viszonyok voltak és -11, de ez nem tartott vissza minket. Legalább nem volt tömeg, mint lent a városban.

Nekem a hó kissé csúszós, dacára a Dockersemnek. Besírtak rajtam a többiek. Jól van, szeretem a szilárd talajt a lábam alatt. Síelni sem tudok. De jól van ez így. Az én lételemem a víz. Vízformában. A legjobban így tudok feltöltődni.
Persze, a Mönschbergbe is fel kellett menni, régóta vágyunk a Muzeum der Modernebe, amúgy is  Kokoschka kiállítás van fönt. Meg persze ami miatt idejön a sok ember, a karácsonyi vásárt is meg kellett tekintenünk. Na és a Festung. Csodás a kilátás fentről, körben a hegyek és a harapnivalóan friss levegő. Persze meg is ebédeltünk odafenn. Szintén csillagos ötös. Bár még a konyha nem volt nyitva, kávét már kaptunk és a mi ebédünket főzték meg legelőször. A kiszolgálás is tökéletes. Sajnos délután már ment is vissza a legkisebb királylánykánk. Nekem is mennem kellett, mert a kollégákkal a karácsonyi vásárban ittunk egyet-kettőt-hármat, na jó ettünk is csodás bosznát, mindenesetre taxival mentem haza. Biztos, ami biztos. Jó kis hétvége volt.