2011. június 24., péntek

Kultúrmazsoláztunk, avagy Múzeuméj többesben:)












Az úgy kezdődött, hogy milyen a véletlen:): az istenivel összefutottunk a hatoson:) Csak úgy, épp leszálltunk és ráadásul egész héten kerestük egymást, hogy kicsit beszélgessünk, de nem volt idő. Így aztán megoldódott a szitu és lemondva a másik találkát, átcsúsztatva későbbre meglátogatott szerény, ámde cselédhajlékomban. Tudod, hogy van ez. Főleg, hogy extra habos kávéhoz invitáltam. Természetesen lent, a kertben:) Újbudán:) Na jó,cigizhetett is. Elvégre, nagy már. Dumcsiztunk és nevettünk, főleg e sorsszeszélyen, hiszen annyira akartuk, hát bejött:) Elmentünk a Múzeuméjre kettesben, majd hármasban, majd többesben. Az úgy kezdődött, nem tudom valahonnan ismerős-e neked: hogy megígérték a fiúk, jönnek. Aztán mi kiültünk a MÜPA oszlopcsarnokához egy pohár itallal, a majdnem jeges szélben és vártunk, csevegtünk, nézelődtünk, hogy hol mit nézzünk, melyik tetszetős progi és kiderült egy éj nem elég:)) Mondjuk nem oly csoda ez. Így aztán maradt a Ludwig meg a Moholy- Nagy :) Kétségtelen, jól választottunk. Egyrészt csodás a hely, másrészt az oszlopok alatt a lemenő napban egy pohár jófélével hallgatni a nem tudom hogy hívják zenekart? isteni.:),természetesen videofelvétel is készült:) Nagyon idilli volt, és giccses, ahogy a nap utolsó sugarai körbefolytak a Nemzeti Színház sziluettjén, a kivilágított budai oldal bepofátlanodott a képbe, nem hagyva teret másnak. Ámde, vártunk és dumcsiztunk, a fiúk végül bepunnyadtak, érted. Köszvényes, trottyokként az otthonalvást részesítve előnyben. Se nyüzsi, se pezsgés, se semmi. ÍGy megnéztük először a Moholy-NAgy kiállítást, lapoztunk és nézelődtünk, fotogrammot végül csak nem csináltunk, de fotóztunk és kulturálódtunk, csodálva a lelkes tömeg másféleségét. Na ja, csak péntek éjjel volt, van. Aztán, mikor kicsodálkoztuk magunkat, továbbálltunk a Zwack -Múzeumot részesítve csodás társaságunkban:)
Meg kell jegyeznem, ilyet még nem láttál.:) Nem tudom,milyen előfeltételezésekkel mentünk, de erre nem számítottunk. Vártak bennünket és az épületet dugig megtöltő érdeklődőket egy pohárka jófélével: Unicummal, pálinkával...etc. A csodálatos épületben régi ipari berendezések, italtörténet, a kezdetek, a család története kapott helyet. A logólevédés meg egyszerűen fenomenális volt anno 1898-ban, 400 Ft-ért vásárolták meg a jogot, hogy a vörös kereszt az unicumos jelkép legyen:), maga az eredeti szerződés egyfajta kuriózum az emblémavédelem számára.
S persze megállapítottuk, hogy a népet minden érdekli, ami érdekes, s nem nyilvánvaló:) Szokás szerint tele volt a város kultúrára éhes polgárokkal, persze egy kicsit többen voltak, mint a szegedi múzeuméjen:) a hatos például tele volt. De az éjjeli múzeuméjes járatokon is fürtökben lógtak. Csak mondja valaki okos, hogy nem szomjazzák a népek a kultúrát?? Lehet, hogy ma ez drága? talán azért is voltak annyian... s nem jutottunk el a Nemzeti Táncszínház attrakciójára, na meg az Egry Józsefhez sem, ahogy a PIM is kimaradt, kéne egy egész hét a kultúrának, vagy egy ....? Talán a kultúrára sem egy napra van szükségünk:)
Minden esetre megjegyeztük, hogy sűríteni kell ezt:) Egyszer...

2011. június 5., vasárnap

"nemcsak" a húszéveseké a világ...:)











Az történt, hogy meglepibulit a Melinek projektben nyomultunk. Elég jól sikerült. Mindenki itt volt, aki számít.:)
Már a Meli a fürdőnél érezte, hogy csak nem?! Dom a szövetségesünk :) Elvitte és időben hazahozta, bár nehéz volt. Volt egyes számú általa kért répatorta, hiszen répaszezon van, elláttak vele bennünket. Meg volt a kettes számú torta, amire nem számított, rendes gyertyával, -tudod, ettől mindig megőrült:)- meg etcetera...és szerencsére megtaláltam az ezer éve elrejtett vega szakácskönyvet is.:) Teljesen jó volt, bár egy hiba becsúszott: nem táncoltunk, nem is értem miért nem?!

2011. június 1., szerda

Meli megszületett ma már és egyéb történések:)








Szóval az úgy kezdődött, hogy Meli megszületett ma már:), ennek örömére vizsgázott. Pont. Nincs kommentár.
Viszont a triász már nem bírta a bezártságot, s a legkisebbünk meghívására meglátogattunk egy műintézményt vacsora fogyasztás céljából. Ennek okán már napközben nem is ettünk, erős indíttatásunk volt: kienni a vagyonából, vagy ott maradni mosogatni, mondjuk a többiek szeretnek. Én meg nem. :( De sebaj, a dolog már jól kezdődött, ugyanis ebédidőben nem bírtuk tovább, és néhány gombócot megettünk fogyókúrás terápia miatt. Hiszen csak víz. aztán már alig bírtuk ki, de nem ettünk, viszont csak receptekkel őrjítettük egymást. Így alig vártuk, amikor negyed hétkor befutott a kollegina és elindultunk a kinézett és lefoglalt helyre. Igen takaros kis üzlet, még bárhol leülhettünk, és végre eljutottunk a rendelésig. Bár a kievésről volt szó, nem ment.
Pedig gyürkőztünk, mindent bevetettünk, de csak gyönge nők vagyunk:), bár igazi vadásztriászként küzdelem az életünk: ) De ez egy másik lap.
Az örök holnap:)