2017. január 22., vasárnap

Életörömök forrása: gyerekmosoly, virágok, hegyek, sütik

Mindig csodáltam Apcikámat, hogy sosem vesztette el a jókedvét, pedig valószínűleg kevesebb oka volt rá. Az idők sem voltak olyanok és mégis. Csak arra emlékszem, hogy mindig viccelt, nevetett és milyen plasztikusan tudott magyarázni. Imádtam. Mostanában sokat gondolok rá, mennyit nevettek Eszti mamával, csak úgy sziporkáztak. Mindennek tudtak örülni, legfőképp, ha bimbasztak a fák. :) Persze a zöldellő fűnek, a csodásan szikrázó égnek, egy isteni záporesőnek és a szivárványnak, vagy egyszerűen valamelyik unokájuk örömének. Mert ilyen egyszerű az élet. Apró örömök és már nem fáj semmi. A gondok megoldódnak általában, vagy előbb-utóbb. A probléma is lehet súlyos, vagy kevésbé, nyomasztó, vagy elkeserítő, vagy ál. Az az igazi. :)Mostanában sok ilyen embert látok. Nem tudják élvezni az életet, ami egyszeri és megismételhetetlen. Egyszer csak elmúlik és aki folyton görcsöl, elfelejt élni. Ez milyen már. Talán szerencsés természetem van, ez a genetika meg a világlátás, ami a szüleimtől jön. Még a fülemben hallom anyu szavait: Kislányom ki kell adni a pénzt, hogy visszataláljon hozzád. Nem volt közgazdász, csak egyszerű józan paraszti esze. Imádta a tisztaságot, a rendet és a szépet, na meg a jó zenét. Nálunk szerintem ez az alap. Zene nélkül nem élünk. Na meg süti nélkül. Meg virág nélkül. Ja, bármilyen csórók voltunk egy kis virágot csak vettünk. Az ültetéssel kevesebb szerencsém van. Talán a szomszédban kikel. Mint a mákom, meg a rezedám. Csak nézett Irénke néni, hogy mi a túró kel a kert végében egy sávban. Aztán megtudtam az okosságot, mákot csak hó alá vetünk, akkor helyben marad. Ez volt a kertészeti jó tanács mára.
A gyermek meg egy csoda, akárkié. S mindig. A tökéletes és ártatlan csoda, a csiszolatlan gyémánt, amiből bármi lehet. Hihetetlenül okosak és ügyesek, s bármennyire sokan nem hisznek benne, mindent értenek és tudnak. A gyermek egy csoda. A gyermekmosoly pedig a legédesebb a világon. Ahogy kimondja a neved, karodba rohan, befúrja a kis fejecskéjét, egyszerűen leírhatatlan örömet ad. A kapcsolat, ami kifejlődik napról-napra, egy csodás szivárványszínű kötelék, mint valaha a saját gyermeked és közted lévő életet jelentő köldökzsinór.

2017. január 20., péntek

Saalbach- Hinterglemm, avagy hétköznapi csodák

Egyet megtanultam már jól: minden változik, az élet maga a változás, a változás az állandó. Rugalmasan állok ez elé. Flexibilis vagyok, és ez jó. Beterveztem a napom és persze borult minden, de jobb lett, mint gondoltam. Ugyan nem mentem föl a hegy tetejére, de fölmentem egy másikra. Úgy adódott, hogy autóztunk és sokat nevettünk, beszélgettünk és hallgattunk. Mint egy jó házasságban. Barangoltunk és újabb csodákat fedeztünk föl. Az Alpok egyszerűen lenyűgöző, bármerre nézzük. Csipkéi az ég felé törnek, mindenütt a kékes-tűrkíz-fehér vakít bennünket. Síelők, szánkózók, természetjárók, hódeszkások, vagy egyszerűen ló vontatta szánok. Az élet hétköznapi velejárói. S ne felejtsük el, hogy egyszerűen hihetetlen, minden ki van találva és jól. Ami működik, akár kétszáz éve is már. Na és az égigérő fák mindenfelé. Olyan misztikus és egyben időtálló. (sic!)

2017. január 17., kedd

Kis esti séták

Harapni lehet a levegőt, a méteres havak szinte vakítanak, mindenfelé boldog sízőket látni mindenféle korban. Ez valami nemzeti specialitás lesz. Itt mindenki síel, vagy járja a természetet. Ez helyes, én meg sétálni szeretek, különösen az úgynevezett "Kis esti sétát". Nincs is annál jobb, mint egy jó barátoddal nekiindultok és csak mentek-mendegéltek és hallgattok, beszéltek, suttogtok, nevettek, ahogy tetszik. Karolám, drágám, mindig eszembe vagy, azok a Duna-parti séták, megkerülve a Margitszigetet, úgy éjféltájt...Sokszor emlegetlek. Sajnos, mindig csak éjjel. Nappal az irodában dolgoztunk, s valahogy mindig besötétedett, mire hazaértünk. Na és a lépcsőn borozás, rémlik -e, utána már csak ráadás s "kis esti séta". Mindig kisimulva és lenyugodva értünk haza. Emlékszel az általam megbámult loftlakásra, vagy az általad respektált csodazöld Jaguár áramvonalára? Mennyit nevettünk és csak mentünk, ugyanarra, másfelé, ellenkezőleg, ahogy tetszett. Na újra elővettem a kis esti sétát. Itt a hegyekben új értelmet nyert. Most rám sötétedik, csak most más miatt. A hegyek. Eltakarják a napot, egy idő után. De mindig gyönyörű, mindenképpen. Mindenféle utat próbálok, nem járt utakat is. Ez csodás itt. Ma fényes napsütésben sikerült elindulnom. Egyszerűen mennyei. CSak baktattam fölfelé, aztán meg lefelé, a látványt meg csak ittam be, minden érzékszervemmel. Ahogy faltam a métereket, úgy csillapodott le az elmém, a lábam örömteli hóroppanásokkal figyelmeztetett az újszerű élményre. Direkt begyalogoltam a friss hóba, az első nyom az enyém lett. Néhol trillázott egy madár, bár látni nem láttam, csak hallottam. Én csak ballagtam, föl meg le. Csodás levegőben, gyönyörűen káprázó tájban evilági gondolatokkal, túlvilági ihletekkel. El kell ide jönnöd, mindenképpen. Hogy tetszene neked...

2017. január 14., szombat

Sütikávé, meg a barátság

Újabb kirándulás, a kellemest összekötöttük a hasznossal. Tevékeny napot terveztünk Pinkyvel, egy igazi csajos - csevejes barátnős napot. Zell am See-ben megvolt a sütikávé is, hogy a reggelit is extra kalóriákkal betudjuk. Mindent megdumcsiztunk, ami belefért, hogy majd jövő héten ugyanitt folytassuk. Az út meg egyszerűen lenyűgöző, a csipkés hegyek között kanyargott. A reggeli hóesést lassan felváltotta a szikrázó napsütés. Megpróbáltunk mindent beszuszakolni a napba, de legfőképp sokat nevettünk. Az a jó a barátságban, hogy néha hallgatni is csodás.

Hó, hó és még mindig hó :)

Újra megtapasztalom a gyermekkorom csodás teleit, amikor még havas volt minden sokáig. Mindennap esik és hosszan. Gyönyörűen, hatalmas pelyhekben, mintha a békebeli Holle anyó rázná a vánkosát végeérhetetlenül. Csodás a levegő, harapni lehet. A séta nagyon üdítő és felszabadító. Itt mindenki járja a természetet, benne van az emberekben, a zsigerekben. Kékes- fehéres - azúros - szikrázó paplan borult a hegyekre és mindenre. Ami még különösen tetszik, hogy reggel négykor itt vannak a hókotrók és megtisztítják a parkolókat, utakat, hogy mire elindul a forgalom, mindenki tudjon haladni. Ez eddig nem volt számomra ismerős. Az otthoni telekben csak arra emlékszem, hogy az aktuális illetékes elvtárs megvárta a tavaszt. Meg a slepje, aztán márciusban benyújtották a számlát. Igaz, mindig elfelejtem: ez egy másik világ. Más szokásokkal, más életritmussal, más lehetőségekkel.