2010. augusztus 24., kedd

Egy délután Ágival:)




Micsoda kellemes nyárvégi délután a szikrázó napsütésben. S micsoda meglepetés:) Ági szülinapi meglepivel várt:)) S aztán természetesen irány a Kárász utca, a Grafitto, mostanában itt van a legjobb fagyi. Élmények mellett hűsítő wiskys-limettos fagylaltot nyalogatva: nincs annál üdítőbb. MEghánytuk- vetettük a dolgainkat, nevettünk és beszámoltunk, ahogy azt kell. Sajnos mindig megállípítjuk, hogy az idő kevés, így csak belecsapunk a lecsóba és sosincs vége...folytonos folytatásokban élünk:), mint egy végeláthatatlan anti-szappanopera, vagy legalábbis izgalmas-küzdelmes, cseppet sem happyendes élet-álomváltozat, de a miénk: savanyú de számunkra kedves a sok apró örömtől, amivel elvarázsoljuk a dögöt:)na és persze a kötetlen szemlélődés a Kárászon:) mindig megbabonáz, annyira magyar. Kívül minden csillog-villog, ragyog, de belül komfort nélküli, folyosó végi budikkal terhelt százéves palotákban XXI. századi közép-európai egyáltalán nem látványos, de mindennapi túlélés folyik. NA és az arcok...MEgérnek egy misét, feketét:))Egy viszont biztos:itt vannak a legszebb lányok-asszonyok. Mindeféle változat dívik:)mindeféle méretben és formában. Hiába, a természet lenyűgöző változatossága gyönyörködtet...:)) mert ez is Szeged!
Na és a folytatás este: a női lét tipikus formája...a kreativítás cseppje: konyhai rutin másképp: miből mit?? Hogy mondta a Budai?? MAradékból, otthon lévő anyagokból gyorsan? Modern recycle, női módra. Még jó, hogy cukkinidömping van. Csakis pitében:) Összedobtam gyorsan, és isteni illatos vacsorát rittyentettem, majd kiültünk egy pohár borral, amit már nem tudtam meginni...), tekintve a szervezetem jelzéseit: nem szereti...hiába csak a pálinkát veszi be, de azt is csak módjával, és a megfelelő időben. Így maradt a málnaszörp,amit gyermekkorom óta imádok.
Persze Adrikám, az állatok nem hagytak nyugton,így aztán mindenkit meg kellett simogatnom és időt-szeretetet adnom:)) Ami azt illeti, három kiscica van immár, nem valami szépek, de majd az idő...viszont Pucca nagyon jó cicamami:) De most már tenni kell valamit az állandó cicaáldás ellen:), viszont a cicaantibébi kcisit drága, s mint hallottam, nem valami tuti, így alighanem egy egyszerű beavatkozás vár Puccára, véget vetünk kiscicadömpingnek:) Bár mondjuk a múltkor csak a legnagyobb-legszebb Mokka maradt meg, most kiváncsi leszek...
Más nem történt, vagyis érdemleges nem, úgyhogy ne légy jó!
Csók:Anci

2010. augusztus 22., vasárnap

Nyaralás itthon-otthon:)




Szóval drágám, miután rácsodálkoztam a szülővárosomra, szűlővárosunkra egy outsider szemével, más szemmel tekintek a nyaralásra is. Igaz, hogy nem pusztán a jóérzés motivált:) de ezt érted, szívem. Így aztán a (zupás őrmester)parancsnok kiadta az ukázt: az is a feladatunk, hogy meg kell mozgatnunk a medence vizét:), aminek örömmel eleget is teszek. Sőt tulajdonképp, mivel ma volt az egyetlen nap, amikor apacukácskád nem dolgozott, megbeszéltük, szigorúan nyaralunk. Így aztán bő két órára rúgott a hirtelen jött vakáció a csodálatos napfényben, hűs vízben. Tiszta Adria, csak nem sós:). S a nap sem éget annyira, sajna, még hogy színünk nics jó,de erős hiányérzetünk van, de majd elmúlik. Viszont már reggel kitört a szabadság, földobtuk a kiscsibét a vonatra, gólyatáborba utazik. MEgkezdődött az élet az egyetemen. Ez is eljött, ki gondolta volna. Sőt. Mindig esezmbe jut, mennyit tanult, hogy bejusson. MEgdolgozott érte:))így aztán megérdemelte.
Viszont, délután meglett az első kiscica, aztán az est folyamán még három pindurka jött, ügyes mamika:)) nem tudom mennyi lesz?? De most már,muszáj lesz valamit tenni a cicaáldás ellen:) cica-anticicatablettát kell szerezzek.:) vagy valami hasonlót.
MAjd konzultálok a cicaszakértővel:))
csók:ANci

2010. augusztus 14., szombat

...és a szombat:)











Persze el ne feledém, ott volt még a szombat,mikor is Robit a Katicáékhoz passzoltam le. De nem jókedvemből, nem,nem,hanem tudod, számunkra fontos nőegyleti programpont volt a Partfürdőn, a Parti Csajos Piknik, bár végső esetben, kivittük volna magunkkal. Egyébként, majdnem az is lett. Ugyanis a kilenc óra korainak tűnt sogóréknál, egyedül csak a sógor volt fenn, de már nem volt abban az állapotban, amikor még tárgyalóképes, a többiek meg aludta, s csak Hencsike agresszív föllépésének köszönhetően juttottunk be és raktuk le Robit.
Aztán mi el, hennáztunk, meg kapcsolatot építettünk a nőkkel, mozogtunk, nagy sikere volt a hstáncosainknak, szépek voltak, és remekül bevonták a közönséget. Kipróbáltuk a Zumbát, meg a merenghét,sok isteni fotót készítettem, na de majd holnap fölteszem, s az estét is megkoronéztuk,tudod egy év teltel napra pontosan a Macáéknál. És így aztán meghívtak bennünket egy életérzésre, ami kellőképp bejött. Mármint a tavalyi, még kávé nélkül is:) Tehát a következő évi, az már a következőképpen fog lezajlani: nem kell a háziak segítsége, előre egyeztetnünk se kell, csak egyszerűen összetrombitáljuk a csapatot, aztán megfőzünk, megesszük, kicsit zajongunk, táncolunk, és aztán hazamegyünk:)
Tudod most is eltűntek az ifjak, így aztán a csapat már tízkor feloszlott.Istvánkáék nyitották a sort, aztán Lacusék, és a végén Ceciékkel mi. De a hangulat frenetikus volt, abban nem voltgond, és végül is a pálinkás wellcom igen jól sikerült. Robinak is tetszett. Szemmel láthatólag jól érezte magát.Ma viszont már megy Belgrádba, úgyhogy pakolunk, sajna, és majd most te mész leghamarabb a kenguruk földjére, ahol már nagyon várnak téged, még teljesen ismeretlen rokonok is felbukkantak a Facebookon, és megírták a számukat, meg mindenfélét, persze angolul, Robival lefordítottuk, és kisilabizáltuk, hogy Eszti mama öccsének, Antinak a lánya írt nekünk.
Na a többit szóban majd, jó légy, vagy inkább ne, az olyan strapás, és már amúgy is olyan sokat voltunk jók:)
Jah és olyat igyál, amilyet Ceciék hoztak, bólé fehér Martiniqi rumból, gyümölcsökkel és limesziruppal, egyszerűen isteni,még soha nem kóstoltam ilyet.

Csúszdaélmény:)






Jah és a folytatás, tudod a véremet adom folyton-folyvást:), így aztán pancsizhatom egyet-kettőt-hármat:)A következő programpont egy biciklitúra volt Mórára a Robival,majd egészséges életnek hódolva, birtokba vettük a gyógyfürdőt. Na ki gondolta volna, hogy Robi,mint egy gyerek, csak a csúszdának él-hal:). Nem bírta abbahagyni, én meg végre úsztam a hidegnek nem nevezhető vízben, az idő kegyes volt, bár narancs riasztás volt, se jég, se vihar nem károsított, egyedül a Nikikém kapott belőle a Szigeten, pacallá ázva, valahogy nem nagyon sikerül neki az évszaknak megfelelő ruházatot kiemelnie:) De visszatérve a mi dolgunkhoz, nagyon éleveztük a dolgot, ámbár hazafelé eléggé csoportosultak a felhők, de kéőzeld, olyan villámszórós égzengés volt, viszont egy csepp sem hullott. Egy hátránya is volt, mégpedig, hogy nem láttuk a Perseidák meteorraj által gyönyörűen bevilágított eget,mivel itt csak a villámok cikáztak, jól beborult, még szele is volt,azt ennyi:)). De minden jó, ha jó a vége,így aztán hazavittek bennünket, el ne kapjon az eső, persze nem kapott el, szerintem tök nyugodtan mehettünk volna vissza is cajglával, de már mindegy:) Ide biggyesztem a tegnapi csoportosulást KAticáéknál is, mert ez lemaradt, na de most.

Outsider városnézés Robival:)


Adrikám, drágám, megérkezett hozzánk a Robi:) Úgyhogy egy messziről jött ember szemével láttatva, egy outsider-idegenvezetést kapott, először tőlem, aztán Katicától is:)
Képzeld el, hogy nem sokra emlékezett, mondjuk a Lehcner térre, meg egy kicsit a templomokra, így aztán elballagtunk és felfrissítettük a memóriáját, na meg az enyémet is:) Kiderült, hogy kicsit, egyedi szempontjaim vannak, legalábbis a család szerint, mert nem találod ki: de a TIK volt az első látnivaló:) Szerintem gyönyörű, egyszerűen fenséges, valódi templom a tudás oltárán. s maga az épület egyedülálló Szegeden,mert ritka egységesen ötvözi a modernet a klaszikussal. Mindenesetre, 95-ben még nem volt, valahogy akörül volt itt. Az összes sétálóutcát lesátáltuk, viszont egy valmirevaló fagyit, tekintve, hogy a Virág (jelzem, mióta élek mindig nyitva volt:)), kövezzenek meg, nekem nagyon hiányzik, mert olyan finom limonádét sem adnak sehol, a fagyijáról nem is beszélve, és akár meg is kövezhetnek, de az a szar, amit mérnek a sarkon, aki megvette még a Z Nagyot is, hát egyszerűen olyan magyaros: kívül csodálatos, belül rohadt)nincs nyitva, így elmentünk az isteni Graffittoba, egy jóképű pizzára, és egy rendes fagyira. Sajnos a régi Z Nagyra már nem jutott idő. Természetesen egy teljes munkaidőt kidolgoztunk és a végére, mivel Katica dolgozott még, nem volt otthon, hagytuk a csodát, magát. A felújított legrégebbi vasbeton szerkezethez vittem Robit, 1904-ből való Szent István téri Víztoronyba, nyitva is volt, így aztán a 268 lépcsőn fölszaporáztunk, hogy le ne maradjunk valamiről, és egyszerűen lélegzetelállító volt: még soha nem láttam a várost, fölülről, rólad ne is bezséljünk, aki még kis is ugrottál a városra:) Gyönyörű, nem győztem a fotókat csinálni, s ráadásképp fönt mérnök fiatalok elmondták, hogyan működik.:)Rögtönzött tanóra keretében, de nagyon érthetően.

Outsider városnézés Robival:)






Adrikám, drágám, megérkezett hozzánk a Robi:) Úgyhogy egy messziről jött ember szemével láttatva, egy outsider-idegenvezetést kapott, először tőlem, aztán Katicától is:)
Képzeld el, hogy nem sokra emlékezett, mondjuk a Lehcner térre, meg egy kicsit a templomokra, így aztán elballagtunk és felfrissítettük a memóriáját, na meg az enyémet is:) Kiderült, hogy kicsit, egyedi szempontjaim vannak, legalábbis a család szerint, mert nem találod ki: de a TIK volt az első látnivaló:) Szerintem gyönyörű, egyszerűen fenséges, valódi templom a tudás oltárán. s maga az épület egyedülálló Szegeden,mert ritka egységesen ötvözi a modernet a klaszikussal. Mindenesetre, 95-ben még nem volt, valahogy akörül volt itt. Az összes sétálóutcát lesátáltuk, viszont egy valmirevaló fagyit, tekintve, hogy a Virág (jelzem, mióta élek mindig nyitva volt:)), kövezzenek meg, nekem nagyon hiányzik, mert olyan finom limonádét sem adnak sehol, a fagyijáról nem is beszélve, és akár meg is kövezhetnek, de az a szar, amit mérnek a sarkon, aki megvette még a Z Nagyot is, hát egyszerűen olyan magyaros: kívül csodálatos, belül rohadt)nincs nyitva, így elmentünk az isteni Graffittoba, egy jóképű pizzára, és egy rendes fagyira. Sajnos a régi Z Nagyra már nem jutott idő. Természetesen egy teljes munkaidőt kidolgoztunk és a végére, mivel Katica dolgozott még, nem volt otthon, hagytuk a csodát, magát. A felújított legrégebbi vasbeton szerkezethez vittem Robit, 1904-ből való Szent István téri Víztoronyba, nyitva is volt, így aztán a 268 lépcsőn fölszaporáztunk, hogy le ne maradjunk valamiről, és egyszerűen lélegzetelállító volt: még soha nem láttam a várost, fölülről, rólad ne is bezséljünk, aki még kis is ugrottál a városra:) Gyönyörű, nem győztem a fotókat csinálni, s ráadásképp fönt mérnök fiatalok elmondták, hogyan működik.:)Rögtönzött tanóra keretében, de nagyon érthetően.