Költözés 2.0

Akkor a pakolás része megvolt.  Már csak a kidobálni valókat kell kiszelektálni. Van mit. Na meg a megsemmesítés még várat magára. Azt a részét ki se hagynám. Lehet piromán vagyok? Egész jól ment. Pedig folyamatosan szelektálok. Nem is értem, hogy gyűlik fel ennyi minden.
Úgyhogy most fel a lábakat és egy fél pohár Dúzsi rozé cuvée...

S még csak holnap lesz péntek.

Az én házam a váram

Végre otthon. Naja, mondaná az osztrák. Hazai ízek, hazai illatok, hazai csodás anyanyelv. Sorolhatnám. Csináltam egy kis kovi ubit. Egek, ezer éve nem ettem. PEdig, kint is ugyanolyan jó. Gyerekek, végre pakolunk, az utolsó etáp van már. Megszabadulok minden felesleges dologtól és alaposan áttakarítok az új lakó előtt. A kert so-so. Csak a fűmag nem kelt ki. Mégsem bírja a k×va szivattyú, muszáj venni egy erősebbet. Nekem. Mindenhez értek, nem gond. Na és a kocsit is el kell adni szépen gyorsan. Kint jobbat kapunk, ráadásul nem kell egy csomó pluszt fizetni a honosításért. Ja és mindenem lejár. Szóval költözés, ügyintézés, etc. Csupa finomság. Meg meglepi. Miket találok, nem gondolnád. De egyéb meglepi is van. Mire hazaértem a megmentett orchidea nem csak levelet hozott, hanem egy iciri-piciri száron egy virágot. Még nem is láttam ilyet. De nagyon cuki. Az élet él, mert élni akar a mostoha feltételek ellenére. Azért ez egy nagy igazság. Szerencsére. Na pá, megyek pakolni!

Szivárvány alatt

Végig a szivárvány alatt, hazafelé. Csodás út volt. Magyar földön magyar vihar. Magyar szivárvány. Minden más felhangot kap. Mióta outsider lettem.
12 C -ban indultam és 20 C is lehetett, amikor magyar földre értem. Végül is 1000 km-t utaztam. A Duna felett csodás felhők kápráztattak el.

S ez még csak a kezdet. Indul a költözés 2.0 Izgalmas napok elé nézek. Amolyan sűrített napok elé. Megírtam a listáimat, már csak meg kell csinálnom. Ja és végre magyarul beszélek, a csodásan árnyalt saját anyanyelvemen.

Egy f×sza délután

Kezdetben vala az Eiskaltercremcaffee és a Designer outlet. Ez lassan állandó helyünk lesz. S nem azért, mert valami divatőrültek lennénk, hanem ez a kávéspecialitás tett bennünket függővé. Ezt ki nem hagynánk, ha itt vagyunk. Egyszerűen csodás.Ma egy szülinapi csajos, vásárlós, beszélgetős, sétálós napot terveztünk.
Bár az élet keresztbe tett és kissé később kezdtük a programunkat. De nem csüggesztett bennünket. Nyugodtan kávéztunk és terveztünk. Hova és mit? A Wolfordot ki ne hagyjuk... Mindenféle csodák vannak ott. Egyszerűen nem értem, hogyan élhettünk ezek nélkül? Persze, nyilván a létezésükről sem tudtunk. Így aztán nem is zavart bennünket. Nagyon jó vásárt csináltunk, negyedáron kaptunk meg mindent és még Évi kedvenc parfümje is befigyelt, majdnem féláron.Kihagyhatatlan így szülinap kapcsán. Mikor végeztünk újra beültünk a kávézóba és egy epres Eiskaltercremcaffee mellett örültünk.

 Az sms közben jött, hogy aláírta Évi főbérlője a szerződést. Minden összeklappol. Szombaton ő is költözik végre a saját kis kuckójába. Duplaöröm. Hú, akkor még az Ikeába is el kell menni. Na futás, iziben!

Kiderült: trendi lettem, minden fáradt rózsaszínben volt. Ahogy én is. Most én is ebben nyomom. Akkor trendi lennék? Hoppácska! Célirányosan néztünk a fürdőbe egy -két dolgot. Meg a kihagyhatatlan ajánlatokat a végén. Jól megpakolva jöttünk ki. Aztán ugrás a kilencesre, épp elkezdett esni is. Aztán egyre jobban. Mondjuk,a trolin nem áztunk. De a szokásos esti zuhé jött, kellemes dézsából öntött változatban. Pont alábhagyott, amikor leszálltam. Mindketten hazamentünk, hogy majd este talizunk még a torta mellett. De sajna, ez már nem jött össze. Ebédre  könnyű stríriai metéltet csináltam, aztán a  grillezett nyakas és a tejszínes spárga volt a menü. Természetesen diópálinkával és jóféle kecskeméti barackpálinkával megköszöntve az ünnepelteket.

Folytatódik a szülinapsorozat

Ma is ünneplünk, a legidősebb királylányunkat . Imádatunk töretlen. Szerencsére tegnap cseteltünk, így méltóképpen fel tudjuk köszönteni. S persze, ahogy a kis unokánk mondja a boldog szülinapot, úgy nem mondja senki. Drágáim az óceánpartról jelentkeztek be, de ez nálunk már megszokott. Mindenki mozgásban van. Ez az élet.
Annak idején, még a múlt évezredben minden tökéletes volt, pedig.?! De valahogy nem érzékeltük, csak azt, hogy összefogódzkodtunk, összeházasodtunk és ketten mindenre képesek vagyunk. Aztán így is volt. Nyilván voltak korlátok, de a lehetőségeken belül lavíroztunk. Arra emlékszem, hogy nagyon szerettünk volna egy népes családot, meg majd egy házat. Aztán szépen meglett minden. A család Adrikával kezdődött. Vele lettünk igazi család, gyermekkel. Imádtuk. :)  Sok mindenre megtanított bennünket. S viszont mi is. De a legnagyobb dolgot is megtette, a haragot szeretetté alakította. Ennél nagyobb csoda nem is történhetett.

Hasznos és hosszú életet!

Akkora mákom volt, hogy csak na. Elkapott a jégeső és behúzódtam egy fa alá.  De csak nagyon esett, ahogy itt szokott tombolni a Storm. Mogyorónyi jéggolyók estek és egészen erős szél volt. Nem lehetett látni. Ahogy csendesedett, csak nekivágtam, muszáj hazaérnem, gondoltam. Igazi k÷vahideg eső esett. Amíg elölről ért, nem volt gond, de nagyon utálom, ha a hátam fázik. Ma először nem vittem kabátot.
 Már alig vártam, hogy hazaérjek, úgy kellett segíteni leráncigálni a ruháimat. A bicajkosárban egy maréknyi jéggolyó volt. Nem is gondoltam a telefonomra. Csak a forró fürdő és egy pálinka után. Bizony tiszta víz volt. Valamint a képernyője olyat mutatott, amilyet még nem láttam. Ez beázott rendesen. De szerencse, hogy sok krimit nézünk. :) Így elő a rizst és betettük száradni.

 Egy egész napra. Aztán bedugtuk és egyszer csak venni kezdte a töltést. Ez jó jel. Majd be tudtuk kapcsolni, ez már másnap este volt. Akkor látom, hogy a kamerája tiszta víz még mindig. De ez már a kisebb probléma volt. Nem kellett újat venni.
Viszont a szülinapon nem tudtam videózni meg fotózni. Csak a Zoliéval. Isteni szülinapunk volt, végre együtt, hosszú évek után.

Ágyban kávézás közben képtelefon a legisebb királylánnyal, majd a középsővel és drága Zéténnyel. Majd szalonnás-parmezános tojás reggelire és irány az első koncert a Kapitelplatzon. Csupa kedvencünk volt. Csajkovkszij, Muszorgszkij, Donizetti, Strauss, Bizet. A téren tombolt a közönség. Salzburg egy komolyzeneimádó város. Ráadásul magyar volt a karmester. Többször is elnézést kért, hogy csak angolul beszél. De itt ezt is értik, mert a suliban mindenki tanulja és annyi turista van, hogy egy életen át gyakorolja és szépen tudja  is. Az ismétlés teszi a mestert. A ráadás után irány Umut kebabozója, ahol már ismerősként fogadtak bennünket és egy Stigl mellett megebédeltünk. Majd irány egy kis nyári ruhakészlet feltöltés. Most már nem mondhatom, hogy nincs egy rongyom sem. Mondjuk nem a munkábajárós, biciklizős ruhatár ez :)

 S már száguld velünk a kettes troli ki a reptérre, ahol a következő koncert vár ránk: Muszorgszkij Egy kiállítás képei. Igaz gyerkőcöknek tartották, de nekünk is tetszett. Az ilyen programokat nagyon hiányolom otthon. Ja és persze, egy egész zenekar köszöntötte föl apcikát! Sehr herzlichen Glückwunsch zum Geburtstag!

De ekkor már annyira meleg volt, hogy a Designer Outlet mosdójában átöltöztünk az új , vékonyabb, nyári ruháinkba! S ha már ott voltunk, megleptük magunkat egy csodás fehéreművel a Wolfordból!
Persze még nincs vége. Még egy kis pálinka és köszöntés:) Telefonok sora és képtelefon a gyerekekkel.   Csodás nap és jön még a 2.0 és a 3.0

S persze az 1961 Toplistája:

Költözés kapcsán

Költözés, Umzug, most már így mondjuk. Keverednek a szavak, nyelvek. A kisdrágám is megkérdezte, angolul beszélnek nálunk a gyerekek? Mondtam, hogy nem szívem, itt németül, Carloséknál spanyolul, nálatok angolul, s mi a család magyarul. Ez a XXI. század. Ez a modern család. Istennek, aki tudjuk, hogy nincs, hála az internet és a képtelefon. Nem is tudom, mi lenne velem, velünk a vasárnapi cset nélkül?!


Szóval költözés. Tisztára fiatal érzésem van, mikor először összeköltöztünk a párommal. Szőnyeget cipeltünk haza át a városon, a  vállunkon, meg tv-t. Bár mindent ver a flohmarktról hazagurított zöld fotel. Amit szerencsésen ott hagytunk a Salzach-parti lakásban az új lakónak a csodás nagy fehér bőrkanapéval együtt. Itt volt néhány bútor, és igazán a zeneszerszámoknak kellett hely. Irány az IKEA, immár sokadszor. Mértünk, hencseregtünk, vihorásztunk, aztán cipeltük haza a kincseket. Már lassan alakulunk, megy a zene, lassan helyrekerül minden, falakra a képek, bár, megállapítottuk, ebbe az eklektikus, kifejezetten osztrákos közegbe szegény Klimt nem való. Inkább elhozok egy-két Kandinszkijt. Az jó lesz ide. Pedig az IKEÁ-ban a megfeszített CSók volt. Nagyon klassz lett volna, csak ide nem stimmelt.
Végre, komód helyett is találtunk jó kis letevőset. Nincs erre jobb szó. Kell valami, ahova letesszük a kulcsokat, jegyeket, kulcsokat, a zsebekben levő mindenfélét.

Persze, az IKEA varázslatos hely. Mindenféle apró ötletet lehet meríteni. Vagy nagyobbat. És az a fotel. Egyszerűen csodás volt. Persze megkérik az árát. 

Tökéletes délután

A tökéletes délután receptje:  Végy egy könyvet, lehetőleg kortárs irodalmat,
 aztán tekerd föl a hangerőt, jelen esetben a Mátrix zenéjét,
majd főzz is, mint a régi szép időkben minden nap a család számára, ez most egy laposbab rakottas parmezánnal kaporral és tejszínnel, egy kis csevappal lesz a menü,
és időnként nézz ki a kertedbe, ahol csicseregnek a madarak és már bimbózik az eper, pici chilipaprika növöget, úgy látszik a rozmaring is lassan virágba borul.
Igen ez az. :) Így tökéletes. Na mondjuk, egy habos kávé még. De most már tényleg.

A könyvben nem csalódtam, egy nagyon érdekes történet elevenedett meg. Igazán minden szál érdekelt volna. De végül is továbbgondolom. Az a legjobb, ami gondolkodásra késztet, nem száll ki a fejedből. Nemcsak a könyv, a színház, a film is. Ezért szeretem Alföldit is. Milyen jó, hogy van kultúra.
De a legjobb az egészben: az anyanyelvemen olvasni, hallgatni és nézni. Mindig elámulok, milyen veretes és cizellált a magyar nyelv. Gyönyörű és tiszta élvezet belefeledkezni.

Pont ilyen a kert is. Minden napra ad csodálnivalót. Az erő megelevenedik. Maga a természet a csoda.
Annyi hosszú, egyedül töltött délután után végre várni a páromat, finom étellel, csodás kerttel egyszerűen mesés. Punkt. Ahogy a német mondja.

Kaiviertelfest a Kajetanerplatzon és az Altstadtban

Kezdődik a fesztiválszezon. Minden héten. Imádom, szinte ugyanolyan, mint Szeged, csak nincs olyan finom kaja a fesztiválokon. Itt most egybemosódott a Geisbergbergen az oldtimerek hada, jó nagy kört tettek meg Salzburgban. Jobbnál jobb állapotban lévő veteránautók húztak fel a hegyre, majd le. A zenei program is ütős lett. Jazz meg az, olasz slágerek újragondolva, szaxiötös, meg természetesen a szokásos rodlismix. Itt az nagyon megy. Meg a lederhose és a dirdndl. :)