2016. augusztus 1., hétfő

Holtomiglan szesz

Volt egyszer egy, hol nem volt. Egyszervolt egy alma, lehullott, s mi lett belőle: hát alkohol. Csak erjedt és a vége egy jó kis almabor, vagy ne adj isten almapálinka lett. S ami folyik azt meg kell innia valakinek, mondja a mondás is. Vagy megmártózni benne, ami meg ugyanaz. A szesz, mindennek oka, folyománya, véglete. Ki miért, mitől, minek, hogyan, mennyire. Igazából végigkísért bennünket. Bölcsőtől a nyughelyig. Végigisszuk az életet. Talán csak mi magyarok. Ez a nyamvadt virtus. Vagy fájdalom, kevés önsajnálat, egy kis boldogtalanság, miegyéb. Na meg a minta. Ivott nagyapánk, apánk, ángyikánk, sógorunk, kománk, öcsénk, kuzinunk, az egész pereputty. Azok a disznóvágások! Már kora reggel, kissé bebaszva sikerült a kést megmártani a disznóban, hogy elinduljon a munka. Talán az asszociációk okozzák. Pálinka és vér. Délre némely nagybátyám már egész jól beállt. Na és az esküvők. Talán csak öregapám maradt szalonspicces, józan meg a mama. Mondjuk, mindig ő rakott rendet, a fiúk közt is. Probléma esetén és probléma nélkül is, kell a szesz. Oldja a gátlásokat, a félelmeket, kilúgozza az erkölcsi gátakat, lebontja a falakat, csak a puszta érzelmi konc marad az ember helyén egy csomó akarattal. Faluhelyen, ha valaki iszik, az csak leköltözik a nyári konyhába, mint mondják, nem fér a bőrébe, és kész. Semmi felhördülés, válás. Itt nem lesz semminek a fele. Ja, hogy közben úgyis elissza a mátós férj. Nem úgy van az. A szesz boldogít. Meg megnyugtat. Semmi függés. Vagy lógás. A történet is mindig ugyanúgy kezdődik. Harangok, boldogság és holtomiglan. Aztán jönnek a mindennapok. Egy pajszerváltáskori esküvő csak létrejött, mondjuk nyomásra. Igazából senki sem akarta, csak a mama. Már csak ne szülessék meg a baba csak úgy, legyen annak apja is. Amúgy meg nyilván volt, hiszen szűznemzés is csak a mesében van. Megfogant a gyermek és kész. Szegény lány meg csak nem akart férjhez menni, biztos érezte. Csak a nyomás. Az ne lett volna, meg a szesz. Már az esküvőn is kiviláglott a gond. Az affinitáson múlik minden. S aki szereti, az ugye, rossz ember nem lehet. Már ha nem verekedős részeg, vagy kötekedős. Csak sajnos az volt. Eleinte még csak kötekedett, meg kiabált, meg visszament a kocsmába, hogy kieressze a gőzt. Aztán perszer már otthon sem fékezte magát, hiszen mégiscsak otthon van. Mármint jött a bőröndkéjével… a lányhoz. Persze, szerelem is volt ebben. Míg jártak, semmi gond nem mutatkozott. Csak aztán, ahogy a bőröndke lerakódott a sarokba. Onnan jöttek a gondok. Meg a szomjúság. Egy oviból való hazajutás is legalább hat-nyolc kocsmát jelentett, ahova be kellett térni. Na és a gépek, azok meg aztán, csak nyújtogatták a mancsukat, rázták a pénzesős felhőket, rózsaszíneket, sárgákat, kékeket. Csak a pénzeső maradt el mindig. Illetve egy érme sem pottyant ki belőle. Mit is látott szegény hároméves gyerek. Apa szomjas és aztán beszippantja a gép. dobálja a pénzérméket, aztán szitkozódik, majd egyre mérgesebb és még jó, ha verés nem lesz belőle. A megszeppent gyermek csak áll, útba ne legyen senkinek és vár, hogy végre hazamenjenek anyához, aki magához öleli és helyreáll a világ rendje, újra béke lesz. Papa ledől vagy el. A lényeg a csönd és a nyugalom. Persze, ezt csak jóval később vallja be az ember lánya, amikor már biztossá válik és zieherré, hogy változás az nem lesz. Őkelmének így jó és kész. Ami fiatalon még elmegy, az évek múlásával kibírhatatlanná válik. Na és a közben kifejlődött rosszindulat csak rontott a helyzeten. Az asszony előbb egy, aztán két pluszmunkát is vállal, hiszen a pénz sosem elég, valahova elfolyik, elkezdi dugdosni. Hátha valami csoda folytán megmarad. De nem. A függő már fifikás. Mindenre képes, hogy hozzájusson az adagjához. Miközben leépül, mindenét elkölti, és a kisebb dolgok is eltűnnek. Előbb csak egy-két kisgép, aztán jön a tv és amiért pénzt adnak. Majd jön a hitel s vele együtt az uzsora. Amiből már nincs kiút. Ez hozza meg a változást is. A válást végre beadja szegény asszony és lecseréli a zárat, kirakva a bőröndöt. Ami persze újabb balhét hoz. De talán a végsőt. Még egy darabig a telefonra is görcsbe rándul, de aztán megnyugszik, hiszen jó messze van. Ez csak telefon. Semmi gáz. Nincs erőszak, nincs verés, csak ők maradtak hárman. A bántalmazott anya és a bántalmazott gyermekek szenthármasa.

Jazz meg az