2018. május 31., csütörtök

Kezdődik!

Mármint a szülinapok sora! Kezdődik! ÉS megszületett a legkisebb királylánykám! Ma 27 éve, este fél hétkor:) Az imádott Melittánk! Az örömgyermek, így hívtuk:) Nagyon boldog szülinapot drágám!








2018. május 28., hétfő

Gyerekek vég(r)e, pakolunk!

Gyerekek, vég(r)e, pakolunk! Újra! Arra jó ez a sok költözés,hogy megtanuljunk elengedni. Tényleg. :) Visszavonhatatlanul kiköltöztünk. Amikor elindult otthonról a kocsi a kincseinkkel felpakolva, éreztük, hogy tényleg megtettük: ez már végleges. Kivándoroltunk. Szegedről Salzburgba. Milyen szép is ez. Nyugdíjig biztos itt maradunk. A sok doboz, a pakolás, rendszerezés, lom(talanítás és felesleg(telenítés helyrerakta a dolgokat. Mi is átléptük a határt, mert az országunk, nemzetünk is átlépte a határt. Szerencsére mehettünk. Amikor akartunk. Annyi fojtogató év után, annyi otthon kizsigerelt nemzedék után léptünk. A gyerkőcök után utoljára. A nagyapámtól elvettek mindent, lesöpörték a padlását, a lányait kellett bujtatnia, hogy ne erőszakolják meg. Nem volt olyan régen. 70 éve. S minden jön vissza. A besúgás, CEnzné meg az ura, a Cenzura, a szülni kötelesség, asszony helye a konyhában, minimálnál minimálbérebb... Az apámtól elvettek mindent, hiába tanult, nem dolgozhatott vegyészmérnökként, a rohadt párt miatt. Még technikusként sem. Olyanok osztották neki az észt a Konzervgyárban, akik pártfunkcionáriusként kerültek oda és halvány lila segédfonaluk sem volt az élelmiszer-vegyészetről. Szerencsére Apcinak volt. Szerették is. Én is adtam 50 évet az életemből, 30 milliónyi adót és tb-járulékot Magyarországnak, illetve a magyar népnek, csak hát nem oda ment. Hanem a politikai elit zsebébe, elherdált élet/munka/eltartás/képtelen fölösleges gigaberuházásokra, míg a kórházakban/iskolákban nincs ember, technika, eszköz, hónap közepére elfogy a pénz. Vagy nem is volt soha. Outsider lettem.

2018. május 23., szerda

Holly Goldberg Soan: 7esével, egy meghatározó könyv, amit el kell olvasni

Egy újabb szívmelengető történet, egy újabb kedvenc a könyvespolcon. Csak ajánlani tudom, főleg ebben a vérzivataros időben. Egy magyarnak egészen új dimenziókat nyit meg. Legalábbis nekem. Bár be kell látnom, az otthonmaradottaknak nem volt meg az én maradhatatlanságom. Választás ide, vagy oda, eredmény ide vagy oda, csalással vagy anélkül, a mai magyar valóság tarthatatlan. A 200 éve tartó félfeudális rendszer megerősödni látszik. Otthon a dolgok nem változnak. A politika hit dolga lett. Evvel szemben a 7esével egy zseni, örökbe fogadott kreolbőrű kislányról szól, aki egy szerencsétlen napon a világát veszti el. A két szülője meghal egy balesetben. Innen indul a fordulatos és nagyon magával ragadó cselekmény. Willow Chance beszélő név, a lehetőséget, az újrakezdést is szimbolizálja, illetve a pillangó-effektusra utalva beindítja a körülötte lévők életét. Vagy újraindítja. Csodás lehetőségként egy újrakezdés, egy újra felfedezés indul el a kislány bánata következtében. A jóság története ez. Amiben már alig hiszünk. Vagy nem is értjük. A túldimenzionált világ szétesésével szemben és vele megerősített lehetőségek tárháza nyílik meg. Apukám mondása villogott bennem, amíg olvastam: Ha becsukódik egy ajtó, mindig nyílik egy ablak. Talán csak nem hiszünk már a csodában. Az újrakezdésben. Pedig ez az egy állandó van az életben. A változás.

2018. május 8., kedd

Költözés 6.0

Tehát, csak hogy pontosítsam, hatodik költözésemet éltem meg Salzburgban. Valószínűleg most egy kicsit tovább maradok. Már az előző kéglimet is szerettem nagyon. Salzach partján lakni csodás. Bár nem laktam még ilyen pici helyen, megszabadultam minden fölösleges dologtól, ámbár ebben nagy segítségem nagylányom tanítása. Kétségkívül minden megy a lecsóba. Csak nyomos indok és nincs apelláta. Nagyon ügyik voltunk, gyorsan ment. Végül is mennyi cucc lehet 25 nm2-en? Mondjuk, egész jó sok. :) Persze végére minden klappolt. Így szokott.
Hűségesek maradtunk a Salzachhoz, nem mentünk messze, mégis igazi vidéki madárcsicsergős zöldövezetbe kerültünk. Aigen gyönyörű, két perc a folyó és mellette bicajozunk mindenhova, dolgozni, suliba, edzeni, intézni, vagy csak úgy megenni egy kebabot Umutnál. A folyó és a bicaj már összetartozik. Na és csodáljatok, végre megtanultam váltani a bicajon:) Repülök, mint a szél. Gondolunk egyet és tekerünk:) Hol ide, hol oda.