Muszáj volt már elmennünk végre a karácsonyi vásárba, elvégre a világ minden tájáról ezért jönnek hozzánk, Salzburgba. Elmentünk a legnagyobba, de előtte akartam egy finom kávét inni, így tök véletlenül betértünk a Maneki Nekoba, ahol valami istenkirály finomat ettünk is. A kapucsinó is jó volt, de olyan jó illatok voltak, hogy ráéheztünk. Így aztán ettünk egy koreai és egy vietnámi fogást. Ilyen omlós ízletes kajcsit még nem is toltunk. Aztán befutott Évi is. Na jól kidumáltuk magunkat, persze, csak nem. Elindultunk a Mozartplatzra, megnéztük a jégpályát is, na meg valahogy a tömegben lavíroztunk, hogy végre egy alkoholtartalmú italhoz jussunk. Végre csak sikerült, puncsot ittunk, akármi is az. Te biztos tudod. Elképesztő emberáradat volt, a turisták mellett, a kedélyesen elnevetgélő, beszélgető baráti-családi társaságok élvezték az együtt töltött időt. Amit persze a közben egyre jobban csepergő eső sem tudott megakasztani. Mindig elképedek, mennyire nem befolyásolja a jó kedvüket a helyieknek egy eső. Mondjuk, itt mindig esik valami, az esőre, van vagy negyven szavuk. Na és a giccshegyek, amit itt lehet kapni a vásárban, az egészen különleges. Nem mondom, hogy nem szép, vagy csúnya. De különösen a kézi készítésű faragott kis biszbasztól a nagy biszbaszig, egészen az ajtó elé állítható szarvasig. Ámde ne feledjük, ők azok, akik szeretik a kerti törpéket is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése