Venezia 2.0

Szóval csajok, nem fejeztem be a velencei barangolás leírását. Úgy döntöttünk, hogy random városnézés lesz, ahogy mi szeretnénk, ahova szeretnénk, annyi pihenővel, amennyit kívánunk.  Ha elfáradunk, vaporettoba szállunk. Ez volt az elgondolás. Reggel korán a Rialtonál az érdekes piacot vettük szemügyre egy isteni olasz kapucsinó után. Még nem is emlékeztet a máshol ivott kapucsinóhoz. Szóval, ahogy Adrika mondta, hiába ivott sok helyen vodkát, az igazi egész más és csakis igazi orosz kocsmában iható. Lásd Vlagyivosztok. Mi így vagyunk a kapucsinóval. Még Apcikának is ízlett. Nyakunkba vettük a várost, mentünk a nyilak után, bár volt egy kis fennakadásom: a nagyon divatos szép zoknimat megette a cipőm. Szerencsére közel volt egy Calzedonia és beszereztünk egy rendeset. Az egyik kirakatban olyan gyönyörű blúz volt, mondtam Apcikának na ilyet elfogadnék. Néztem az árát, jól megkérték, valami márkás lehet. Lányok, ti értitek, időnként meg kell fizetni a minőséget, mert szépek vagyunk benne. Ki érti ezt? Szóval egy ingre és blúzra szakosodott Nara Camicie bolt vonzott be engem, de annyira, hogy az isteni ebéd után visszamentünk, felpróbáltam és nagyon -nagyon csinosnak éreztem magam benne és megvettem. Egek, ilyen drága cuccom még nem volt. Csodás darab. Duplagalléros csodaszép.
Persze, ami viszont specialitása Velencének, az a toaletmizéria, nincs sok, mindenütt ki van nyilacskázva, merre, viszont laza 1,5 euróért lehet pisilni. Így inkább kávézót kerestünk, vagy trattoriát, ami tulajdonképpen kocsma.  De olyat, ahol toalet is van, alig lehet találni. Szóval ilyen szempontok is felmerültek. Persze a csodás terek, a hullámzó türkízkék tenger az utcák helyén, a gyönyörű épületek elképesztőek. Be akartunk menni a  Guggenheim múzeumba is, de a sortól megriadtunk, nem vettünk jegyet előre a neten. Így ez most kimaradt, de majd legközelebb.
A Dózse-palota lenyűgőzött bennünket, hát még a vele szemben levő állítólag a világ legszebb homlokzatú temploma, a San Giorgio Maggiore. Lenyűgöző. Nem mentünk be, pedig Tintoretto festményei is bizonyára nagyon tetszettek volna. Nekem még nagyon tetszett a Ca'd'Oro, ami a legkifinomultabb gótikus palota Velencében. 1420-ban kezdték építeni és 10 év kellett a befejezéshez. De megérte. Gyönyörű lélegzetelállító. Kiszámoltam durván hatszáz éves és nem esik szét, mint nálunk a 20 éves ház. Ja és mossa a Canal Grande, kb ugyanennyi ideje. Elgondolni is izgalmas, hogy hatszáz éve voltak olyan építészek, akik ennyire időtálló épületeket tudtak alkotni.  Fejet kell hajtani ez előtt.

Mikor elfáradtunk, vaporettoba ültünk és a vízen folytattuk az utunkat. Mindent bejártunk és nagyon tetszett nekünk. A Canal Grandét uraló csodálatos barokk templom, amely uralja a kanyart, többször is megcsodáltuk, a vízről és gyalogosan is. A nagy pestisjárvány után építették, 1630-ban, a Santa Maria della Salute templomot. Több útikönyv szerint is, a legjobb megismerése Velencének a Canal Grande vizibuszos behajózása. Így lehet a legtökéletesebben megismerni a várost. Mindenhova el tudunk jutni és különböző napszakokban különböző fényviszonyok mellett csodálhatjuk az épületeket, melyek a mai napig mindennap szolgálják a helyiek életét.  Láthatólag jól megférnek egymással a különböző stílusok, a lényeg a szépség. Nem láttam még ilyen várost, ahol a szépség ilyen központi helyen van. De pártolom az ötletet.