Chianti, mámor, szerelem és Venezia

Ahogy apcikátok mondta, szabadlábon Velencében!

Kipróbáltuk az ÖBB új szolgáltatását, de nem jött be a Nightjet. Kényelmetlen fekhelyek és az ÖBB-től szokatlan szolgáltatás. Viszont a reggeli rendben volt. Pedig építettem erre a szolgáltatásra. Kifejezetten hosszú hétvégékre. Amilyen a mostani is volt. A rossz indulást tetézte még rosszabb. A hálófülkéből a lábamnál levő táskámból kiemelték a pénztárcámat és az összes pénzemet ellopták. Reggel a felső ágyra volt téve a táskám és nyitva volt az ajtó, a függöny elhúzva. Namármost, a vonatra feljutni csak a kalauznál lehet a jegyet bemutatva, aki odakísér a hálófülkédhez és egész éjjel felügyeli a rendet. Ehhez képest. Persze nem volt segítőkész, hisz ki tudja, talán nála van a pénzem. Javasolta a Santa Lucia pályaudvaron az olasz rendőrséget. Na persze. Ahogy azt a kismacska kitalálta. Drágámmal együtt úgy döntöttünk, nem hagyjuk elrontani a hosszú ideje első teljes hosszú hétvégénket. Túllépünk ezen, de mindenütt megírjuk és mindenhol elmondjuk.

Megérkezvén a városba korán reggel máris vaporetto napi jegyet vettünk a közlekedésre. A vízzel telt tűrkizben csillogó utcák elképesztőek voltak. Mindenhova el szeretnénk jutni. Az egyik útikalauz szerint korán reggel érkezni és eljutni a főbb látványosságokhoz a legjobb módszer a tömeg elkerülésének. Így aztán vaporettoba pattantunk és irány a piac, Rialto. Ott kerestünk egy remek kávézót, ahol igazi nagyon kedves olasz vendégszeretetben volt részünk és egy igazi kapucsinóra. Még nem ittunk ilyen jót. Persze, olaszul rendeltünk:) Aztán csáó bambina! Irány a város. Elvileg száraz lábbal is végig tudtuk volna járni, de minek, ha ilyen feledhetetlen járművel siklottunk a vízen. Elképesztő és egyben félelmetes. De gyönyörű reggel, délben és este is. Megtapasztaltuk. Persze első pontként a Szent Márk teret vettük irányba. A szűk kis utcákon a nyilak után haladtunk. Viszont nagyon meglepődtünk a piacon, hogy még csak nyitáshoz készülődtek az árusok, kivéve a halpiacon. Láttunk is sok finomságot és egy igazi marlint.

A Szent Márk tér grandiózusan terpeszkedett a tűrkíz hullámok által körülölelve és már készülődtek az Aqua Altára, elő voltak készítve a pallók, ahol a magasabb víz miatt lehet közlekedni. Turista már számomra így is majdnem több volt az elégnél. Ámbár, Salzburgban már megszoktuk. Főleg a kínaiak és a japánok borzasztóak a szelfizésükkel. De viszonylag még nem volt tele a tér, még tudtunk mi is szelfit készíteni. Aztán ötletszerűen nyakunkba vettük a várost. Egyik sikátorba be, másikba ki és újra és újra a vízi utcákhoz pici, vagy nagyobb hidakhoz jutottunk. Itt a világ városainak legégetőbb útjavítási problémái nincsenek jelen, hiszen az utat még a virágzó velencei köztársaság építette és még áll. Autók nem szennyezik a környezetet és nem rontják az utakat. Az anyagmozgatás viszont elképesztő és nagyon nem XXI. századi. Teljesen kézi erővel folyik, ahogy a sok lépcsőn folyó áruszállítás is. Volt alkalmunk megnézni szemétszállítás mikéntjét is. Viszont egyet megállapítottunk: Még tisztább Velence, mint Salzburg, ami azért elég klassz. Gyönyörű épületek és itt is minden fel van állványozva. Építenek és felújítanak. Még az ebéd előtt sikerült betévednünk egy csodás kis Mária templomba a Rialto környékén. Régi barokk zeneszerszámok voltak kiállítva és csodás Vivaldi zene szólt. Egyből szóba is elegyedett velünk egy idősebb velencei polgár. Jól elbeszélgettünk Vivaldiról és a zenéről. Nahát! 

Az ebéd is egész elképesztő volt egy trattoriában, azaz kiskocsmában. A lagúna fölé kinyúló mini erkélyen terítettek nekünk, chiantit ittunk és helyi specialitást ettünk. Természetesen tenger gyümölcseit. Valami isteni illata volt és az íze is fenséges. Kicsit be is csíptem a fél üveg bortól. Úgyhogy utána meg kellett néznem hova lépek. Persze, nem volt gáz. Csak a kényelmes  Monzeli tűsarkúmban voltam, időnként a márványlapok közé beszorult a sarok. Viszont kiváló választás volt. Egész nap tudtam benne sétálni, barangolni. Amikor fáradtunk kissé, amúgy is vaporettoba szálltunk és vízen folytattuk a bámulást. Egészen csodás, romantikus kettesben eltöltött hétvége volt. S már nagyon ránk fért, igazán sok munka áll mögöttünk.