Kedvencem, a Salzach és a mellette futó bicikliút. Mindenfelé bejártam már, keresztbe-hosszába. Imádom. Ahogy csobog mellettem, vagy zúg, vagy hangosan dübörög, attól függően, mennyi víz van benne. Ami természetesen, mindig, immer, türkízzöld vagy türkízkék. Bele lehet feledkezni. S persze, mindegy milyen évszak van, elég egy pirinyó napsütés, a salzburgerek és salzburgerinnek máris birtokba veszik az egész partot. Olyan, mint egy nagy nyitott kávéház, zenével, emberekkel, játszó gyerekekkel, futkározó kutyákkal. Egy nagy emberi -naturális szőttes. Igazi kavalkád. Imádom.
Ez a hét sem lesz másképp, újra meglesz a heti 100 km tekerés, ahogy eddig. Egész jól nyomom, már izomlázam sincs és feltekerek a hegyre. Nahát, ezt is megértem. Elképesztő. Nem gondoltam volna. Magam sem. Bő két hónap kellett hozzá.
Na és holnap, végre megismerem a Mönschberg utat lefelé a hegyről a Sternbauba. Klassz lesz, majd csinálok képeket. Egyelőre a maiak Parschból, illetve a Salzach erőművéről, ami mindig elképeszt.
Persze, nemcsak délről észak felé bicajoztam Aigenből Parschba, hanem vissza Parschból egész Elsbethenig. Laza 20 km.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése