Annyira csábító a zöldalagút a házunknál, hogy végre én is felfedeztem. Így jutottam el a St. Virgil Hotelig, ameddig ez a zöld folyosó visz. Aztán persze a GPS-re hagyatkozva elindultam. Ami aztán jól elvitt mindenhova, csak épp, ahova indultam, oda nem, viszont bebarangoltam a vidéket. Gyönyörű, hatalmas terek, csobogó patakok, sétautak, futók, kutyasétáltatók, gyerekek és wandern, ahogy a német mondja. A zöldben, kékben, ragyogó napsütésben, fátyolfelhőben, hegyre föl, hegyre le, kaptatókon és sárguló kékben-zöldben. Imádom ezt. Ugyanúgy jártam, mint az Untersbergnél, folyton a szemem előtt van a csúcs, de kicsit megdolgoztatott. A GPS sem mindenható, nagy tanulság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése