2018. július 5., csütörtök

Otthoni ízek, normák, szerelmek

Kovi ubi, rétesek, hazai ízek, csirke, ahogy az Ötödik elemben van:) Az ember már csak ilyen. Megvolt a költözés 2.0 csak a kocsit nem tudtam eladni. Mindig elfelejtem, hogy dakotával nem lehet üzletelni, nem ismerik az órát, az etikettet na meg át akarnak verni. Mindig! Immer! Na de sebaj, majd.
A lényeg: fű sehol. Ez is gáz. Az emberek. Ez is gáz. Egyre rosszabb a minőség. Kopnak a barátok. Megy az önáltatás, önigazolás, önsajnálat. Tök gáz. Mindig a drága Édesapcikám jut eszembe. Kirakták a pártból, mert nem fogott fegyvert 56-ban, aztán az egyetemről is. Még vegyésztechnikusként sem alkalmazták sehol, csak segédmunkásként. Sosem láttam rajta ezt.  Pedig onnantól kezdve, majdnem haláláig közel 50 évig dolgozott, mint sm. Sosem panaszkodott. Mindig mosolygott, ha velünk volt. Mindig jókedvű volt. A tudását mindig át tudta adni, a tanulást forszírozta, hogy meglegyen a családban az első, majd a további diplomás is.

 Most biztosan boldogan lóbálja a lábát, látván, hogy mind diplomások lettünk, az egész fészekalja. Ez volt minden vágya. Apci sohasem volt megalkuvó, nem fért bele az értékrendszerébe. Az egyenes gerincbe.


Nincs olyan, hogy csak egy kicsit vagyok csak seggnyaló, vagy szemét, ez nem volt pálya sosem.

De most itthon, tisztelet a kivételnek, ez megy. Meg a mások hibáztatása, főleg a kivándorolt egymillió emberé.

Azért leszögeznék egyet. A kivándorolt emberek nem terhelik itt a rendszert. Ez is pozitívum. Ha már Konrád Adenauer.

+ A kivándorolt egymillió ember nem terheli a nem létező szociális rendszert.
+ Legalább a 60%-a rendszeresen utal haza pénzt, hogy tudják fizetni a mindennapjaikat.
+ Támogatják a szüleiket, hogy a minimálbérből, nyugdíjféleségből ne nyomorogjanak.
+ Segítenek megóvni az ingatlanok, lakások állagát, hogy az itthonmaradottak tudjanak benne élni.
+ Fizetik helyettük a devizahitel elviselhetetlen terheit.
+ Elviszik nyaralni a szülőket, testvéreket.
+ Felöltöztetik a szülőket, testvéreket.
+ Felszerelik az otthonokat wifivel, laptoppal, okostelefonnal, hogy videocseten tartani tudják a kapcsolatot. Sokszor több ezer km távolságról. Unokák és nagyszülők, gyerekek és anyák apák között.
+ Sosem jönnek üres kézzel.
+ Gyakorlatilag eltartják a fél országot.

 A munkaképes korúak hárommillióan vannak. A kivándoroltak egymillióan. Minden családból legalább egy családtag. Van, ahol a komplett család kint van.  A hab a tortán az, hogy mint például mi, egy néhol 400 km, néhol 17.000 km sugarú ötszög csúcsaiban csücsülve élünk a világ távoli csücskeiben.

S elmondanám, hogy nem a kalandvágy hajtott ki bennünket, szerettünk itthon élni, szerettünk itthon lakni a csodálatos nyelvünkön beszélni és dolgozni, bármikor megölelni egymást és a barátainkat. Két év távlatából el tudom mondani, hogy outsider lettem, itthon már nem, kint még nem ágyazódtunk be. Lazulnak a kötések, kint pedig nem annyira befogadóak.

Csodálatos helyen élek, lakom és egyet nagyon megtanultam odakint: alkalmazkodni, tolerálni, beilleszkedni. Talán sohasem lettem volna ennyire toleráns.

 Végül is egy az állandó az életben: a változás.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése