Laza kellemes kirándulásnak indult a legjobb kirándulóidővel, tudjátok, felhős 20 C, enyhe légmozgással. Ügyintézős napom volt a követségen. Már az is elképesztő volt, hogy mennyire 'természetes', hogy lefagyott a rendszer. Nem ismert föl az adataim alapján, tudniillik az összes magyar igazolványom, számom (szig, adószám, tajszám, lakcímkártya) alapján. Az ügyintéző úr, aki nagyon kedves volt, mondta, hogy nem adja föl ezek alapján a rendszer a személyi azonosítószámomat, mert csak az alapján tud ügyintézni. Mondtam nem gond, egyrészt bemondom én, másrészt a lakcímkártya hátulján rajta van a hülyébbek kedvéért. Bepötyögte és heuréka a rendszer beazonosított. Örülünk, Vincent? Szerintem igen. Mindig elcsodálkozom, hogy magasan képzett ügyintézőkön kifog a gondolkodás hiánya. Én is beadtam ide még magyarországi magyarként a jelentkezésemet, de nem vettek föl, hiszen rendszeresen posztolok orbánellenes cikkeket és like-olok. Akkor csak nevettem ezen, de most már látom, ez itt véresen komoly. Viszont annyit is ér. Mindenesetre a dolgom elvégeztem, az ügy elindult és beazonosításra kerültem. Nem kell még egyszer visszamennem. Mondjuk Salzburgból kicsit nehézkes minden nap menni. A lényeg, hogy elindult. Mire végeztem, megérkezett a legkisebb királylánykám, hogy végre együtt töltsünk egy kis időt.
Nem mondtam még, milyen jó helyen van a konzulátus, a Múzeumnegyed szélén, elég jó közlekedési csomópontban, kertek ölelésében. Először is beültünk egy frencie helyre, nagyon tradicionális, viszont igen felejthető Esterházy tortát adtak, szerencsére a strudel rendben volt. A kávé so-so. Én Mozart kávét kértem, a drágám csak feketén pici tejjel. Mindegy haláldrága volt, de ünnepeltünk. :) Felkerekedtünk és várost néztünk. Elmentünk a Hofburgig, akkor csapott le ránk a zuhé, nem gyengén. Pillanatok alatt özönvízszerű eső és dörgés, villámlás lett a záporból. Hideg nagy cseppek és hűvös szél kerekedtek. Behúzódtunk az árkád alá elég sokan. Mindenféle náció volt. Fél óra kellett, hogy csendesedjen és elinduljunk. Végül esernyőt is kellett venni a BIPA-ban. Sétálgattunk és bámulásztunk a zöldben. Kertekkel övezve álltak a gyönyörű tiszta (sic!) épületek, egyből a csudaPest jutott eszünkbe. Mitől ilyen tiszták itt ugyanazok a mészkövek? Na meg ragyognak a réz és aranydíszek és még ott vannak? Érthetetlen. De gyönyörű. Becsöppentünk egy filmfesztbe és egy gasztronómiai fesztiválba a Burg előtt. Gyönyörű zöld minden és persze, mint Salzburgban minden építés alatt áll. A Volksgardenben a rózsákat táblácskákkal látták el, az egyiken azt volt, Mami nevess, puszi! Így aztán a felszólításnak megfelelően tettem. Sétáltunk mindenfelé, bóklásztunk az esőben és kávéztunk is Melittám kedvenc helyén. Megcsodáltuk a Muzeumnegyedet és a belvárost. Tényleg élhető.
(Csak zárójelben írom, hogy a konzulátusi ügyintézéskor mondta másik magyar lány, hogy nagyon rosszul esett neki a Lázár-videó, mert ő ott lakik és nagyon örülne, ha Pest ilyen lenne, és legec ×zte, azt mondta, már csak ezért sem megy haza, otthon nem változik semmi, tisztára visszajöttek az ötvenes évek, előbb-utóbb az első éjszaka joga is)
Szóval, csodás napot töltöttünk együtt a legkisebb királylánykámmal, sétáltunk, beszélgettünk, jól megölelgettük egymást és nagyon jól éreztük magunkat. Dacára az esőnek, bár jelzem szépítő eső volt, nálunk úgy hívják frühlregen, kifejezetten szép a bőrnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése