Egy boldog nyár a családdal, a szeretett unokánkkal. Csodálatos napok elé néztünk, számoltunk, foglaltunk és terveztünk aztán mindenféle közlekedési eszközzel közelítettük meg Cardiff-ot. Nem is gondoltuk, hogy a walesi kánikulába csöppennünk. Utaztunk földön-vízen-levegőben és egyszer csak megérkeztünk. A walesi taxi röpített bennünket az imádott unokánk felé, aki már nagyon várt bennünket és a nyakunkba ugrott. Igen, ez az igazi boldogság. Apcikám mindig mondta, de nem hittem el neki. De most már tudom, hogy igaza volt. Kitört a szabadság, a nyár és vidámság. Szabad volt a játék és a tánc. Végre megölelgettük az egész családot. Az 1540 km-es ötszög csúcsába látogattunk el. Nikiék már nagyon vártak bennünket. Zétény még nincs négyéves, de már pontosan tudja, mit kell mondani, hogy bearanyozza a napunkat! Aztán kezdődött a móka, mára, holnapra, minden napra! Minden volt, séta a városban, játék a Viktória parkban, vízibuszozás miért is ne a Princess Catherina-n, futkározás a Bute parkban, kirándulás a Cardiff Bay-en, közben becsöppenve egy Mini Morris találkozóra, vonatozva a Barry Island-re, begázolva a Bristol csatornába, játék mindenütt, legózva és építgetve mindent, autózva a szőnyegen, félig alva mesélve a négyéves kisfiúkról és a velük történt apró csodákról, bolondozás a földön-vízen-levegőben, üvöltve rohangászva a vízipisztollyal, miközben csuromvizesek leszünk, majd végtelen focibajnokság mamával és papával, persze minden labdát átrúgva és átdobva a szomszédságba. Minden percünk egy csoda volt.
Na és az igazi nyár, leégve a hűvös Walesben, igazi kánikula tört Cardiff-ra. Míg ott voltunk csak a nap égetett, az esőkabátot félre lehetett tenni. Elkentünk az összes naptejet, sőt még a helyi beach-en is süttettük a hasunkat, vagy amiket tudtunk. A víz még így is csak 16,5 C-os, ráadásul csíkokban volt szürkés-azúrkékes, hűvös és melegebb. Egy szó, mint száz: A nyaralás csodás volt a családdal és boldog, csak rövid. De nem így van ezzel bármelyikünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése