Szeretem a reggeleket, a madárcsicsergéssel túlfűtött vörös lecsorduló fényfolyamokat a sziklákon, a folyón. A narancsos pászmákat a kerékpárúton. A fényrobbanás előtti állatzsivajt, pont, mint a napfogyatkozásnál a fény eltűnése és a fény feltűnése pillanatában, mintha hangot adnának a csodának.
Szeretem a hajnalokat, a város csöndjét, a kerékpár megnyugtató surrogását, a váltás kattanását. Szeretek bicajozni is. Nagyon üdítő, ráadásképp, Salzburg közlekedése ilyenkor nyáron csak bicajjal problémamentes. Állandó dugók, lassuló autó- és trolifolyam, minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyen szelfiző turisták, telefonjukba beszélő süket emberek, na és a bóklászók. Egyszer csak eléd ugranak. Mindenre fel kell készülni.
Ellenben hajnalban alszik a város, üresek az utcák, a hidak, a kerékpárutak. Szeretem a csöndjét, a folyó morajlását, a tükröződő csodás vérpiros fénypatakokat, s persze nem Scorsese-vörösben. S a felrobbanó fény vakítása. Imádom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése