Költözés kapcsán

Költözés, Umzug, most már így mondjuk. Keverednek a szavak, nyelvek. A kisdrágám is megkérdezte, angolul beszélnek nálunk a gyerekek? Mondtam, hogy nem szívem, itt németül, Carloséknál spanyolul, nálatok angolul, s mi a család magyarul. Ez a XXI. század. Ez a modern család. Istennek, aki tudjuk, hogy nincs, hála az internet és a képtelefon. Nem is tudom, mi lenne velem, velünk a vasárnapi cset nélkül?!


Szóval költözés. Tisztára fiatal érzésem van, mikor először összeköltöztünk a párommal. Szőnyeget cipeltünk haza át a városon, a  vállunkon, meg tv-t. Bár mindent ver a flohmarktról hazagurított zöld fotel. Amit szerencsésen ott hagytunk a Salzach-parti lakásban az új lakónak a csodás nagy fehér bőrkanapéval együtt. Itt volt néhány bútor, és igazán a zeneszerszámoknak kellett hely. Irány az IKEA, immár sokadszor. Mértünk, hencseregtünk, vihorásztunk, aztán cipeltük haza a kincseket. Már lassan alakulunk, megy a zene, lassan helyrekerül minden, falakra a képek, bár, megállapítottuk, ebbe az eklektikus, kifejezetten osztrákos közegbe szegény Klimt nem való. Inkább elhozok egy-két Kandinszkijt. Az jó lesz ide. Pedig az IKEÁ-ban a megfeszített CSók volt. Nagyon klassz lett volna, csak ide nem stimmelt.
Végre, komód helyett is találtunk jó kis letevőset. Nincs erre jobb szó. Kell valami, ahova letesszük a kulcsokat, jegyeket, kulcsokat, a zsebekben levő mindenfélét.

Persze, az IKEA varázslatos hely. Mindenféle apró ötletet lehet meríteni. Vagy nagyobbat. És az a fotel. Egyszerűen csodás volt. Persze megkérik az árát.