A tökéletes délután receptje: Végy egy könyvet, lehetőleg kortárs irodalmat,
aztán tekerd föl a hangerőt, jelen esetben a Mátrix zenéjét,
majd főzz is, mint a régi szép időkben minden nap a család számára, ez most egy laposbab rakottas parmezánnal kaporral és tejszínnel, egy kis csevappal lesz a menü,
és időnként nézz ki a kertedbe, ahol csicseregnek a madarak és már bimbózik az eper, pici chilipaprika növöget, úgy látszik a rozmaring is lassan virágba borul.
Igen ez az. :) Így tökéletes. Na mondjuk, egy habos kávé még. De most már tényleg.
A könyvben nem csalódtam, egy nagyon érdekes történet elevenedett meg. Igazán minden szál érdekelt volna. De végül is továbbgondolom. Az a legjobb, ami gondolkodásra késztet, nem száll ki a fejedből. Nemcsak a könyv, a színház, a film is. Ezért szeretem Alföldit is. Milyen jó, hogy van kultúra.
De a legjobb az egészben: az anyanyelvemen olvasni, hallgatni és nézni. Mindig elámulok, milyen veretes és cizellált a magyar nyelv. Gyönyörű és tiszta élvezet belefeledkezni.
Pont ilyen a kert is. Minden napra ad csodálnivalót. Az erő megelevenedik. Maga a természet a csoda.
Annyi hosszú, egyedül töltött délután után végre várni a páromat, finom étellel, csodás kerttel egyszerűen mesés. Punkt. Ahogy a német mondja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése