Végre otthon. Naja, mondaná az osztrák. Hazai ízek, hazai illatok, hazai csodás anyanyelv. Sorolhatnám. Csináltam egy kis kovi ubit. Egek, ezer éve nem ettem. PEdig, kint is ugyanolyan jó. Gyerekek, végre pakolunk, az utolsó etáp van már. Megszabadulok minden felesleges dologtól és alaposan áttakarítok az új lakó előtt. A kert so-so. Csak a fűmag nem kelt ki. Mégsem bírja a k×va szivattyú, muszáj venni egy erősebbet. Nekem. Mindenhez értek, nem gond. Na és a kocsit is el kell adni szépen gyorsan. Kint jobbat kapunk, ráadásul nem kell egy csomó pluszt fizetni a honosításért. Ja és mindenem lejár. Szóval költözés, ügyintézés, etc. Csupa finomság. Meg meglepi. Miket találok, nem gondolnád. De egyéb meglepi is van. Mire hazaértem a megmentett orchidea nem csak levelet hozott, hanem egy iciri-piciri száron egy virágot. Még nem is láttam ilyet. De nagyon cuki. Az élet él, mert élni akar a mostoha feltételek ellenére. Azért ez egy nagy igazság. Szerencsére. Na pá, megyek pakolni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése