Klimt kapcsán

Szóval, drágám, Klimt kapcsán Bécs és Belvedere, na meg a szépség és a boldogság. :) Te ezt érted, sajnos nélküled összejött a család Európában élő összes tagja. Ez valami frenetikus volt. Képzeld, a kis drágánk a vonatról ugrott a papa kezébe, aztán az enyémbe, majd belesúgta a fülembe, hogy mama nagyon szép vagy! Hát, meg kell zabálni! Imádom! Már el is felejtettük, milyen a gyermekkel az élet! A permanens öröm :) Egyszerűen nincs megállás. Már alig várom, hogy hosszabb időt is töltsünk együtt. Hiányoztok, ez tény!
Olyan hangosak voltunk, mint régen!
Olyan boldogok voltunk, mint régen!
A többi meg nem számít. Utoljára ebben a körben, öt éve voltunk, mikor az isteni középsőnk fogta a pereputtyát a csöpp babáját, a Kittykét és nekivágott Máltának, eladva otthon mindenét, a maradék betéve a mi kocsinkba. Már öt éve volt. Már második országban vetik meg a lábukat. Nem könnyű élethelyzet. De nagyon életrevalóak, ahogy mindegyikőtök. Imádunk benneteket! Végül is elmondhatjuk, hogy lefedjük a világot és terjeszkedünk :)
Na és azt képzeld el, drágám, hogy úgy elröppent az 2-3 óra, hogy egyetlenegy képet sem csináltunk, pedig ki tudja, mikor leszünk ebben a körben újra. Csak hirtelen eljött az elválás pillanata.  De feltöltődtünk és ez a lényeg, jól megölelgettünk mindenkit. A szeretet mindenek fölött.
Persze, ha már Bécs, akkor végre megnéztük a Klimt kiállítást is a Belvederében. Ráadásképp ingyen volt. A vonatjegyhez járt egy ingyenes belépés. Na mit szólsz? Persze, mindez a főpályaudvar közvetlen közelében. Sétatávolságra. Így aztán a csodás napsütésben nyakunkba vettük a várost és irány a Belvedere. Csodás látvány maga a kastély. Bár, ezek a Habsburgok! Mindig ugyanaz. Barokk kastély a maga túldíszített mivoltában, arany és vakító tiszta (!) fehér minden. Nem is értem. Pesten minden fekete, minden mészkő. Ja és tiszta. Tudod, ez Ausztria, Európa közepe. Egészen elképesztő. Fehér kövek az elmaradhatatlan félméteres tóval, hogy méltóképpen tükröződjön benne a kastély. Tudod, a szokásos.
Na és a Klimt. Hát, kérlek szépen a fő szám, a Hölgy aranyban nincs itt, hiszen visszakapták a jogos tulajdonosok, akiktől elrekvirálták a nácikkal együttműködő akkori osztrák kormány. Tudod a film se semmi, amit erről csináltak.



Összesen, ha tíz kép volt tőle, néhány meglepő. Persze expresszionisták, meg Schiele, még Roden szobrok is. Az osztrák művészek nem különösebben jelentősek. Sok barokk bútor is volt, a palota meg nagyon rendben volt. A sok puttó meg angyalka, a lovacskával, az unikornisokkal ( Az isten tudja, honnan jön ez náluk!) azért majdnem sok volt nekem. A palotakert meg nekem kicsit unalmas. De ez van. A Mirabell kert sem nagyon tetszik. Végül is alacsonyra nyírt sövény meg egynyáriak. Semmi különös. Angliában vannak igazán szép kertek. Meg némely háznál nálunk. Otthon.
Viszont csodás nap volt így kompakt.