Már az út is izgi volt, mert még ilyen nagy Boeing 747-sel még nem utaztunk. Csak filmekben láttuk és a kaja is egész fincsi volt. Nagyon jó volt a kiszolgálás a Lufthansánál, na és megnéztünk vagy négy filmet, igaz angolul, meg német felirattal. Egész jó volt, megint megnéztem a Freddy Mercury filmet, a Bohémrapszódiát. Megint megsirattam, nagyon tetszett, angolul is. Tiszta érdekes lesz egyszer magyarul megnézni.
A Múzeumnegyedben is jártunk, találtunk egy valódi Kandinszkijt, na meg Moholy-NAgyot, meg egy Ripl-Rónayt is.
Valami csuda volt, különösen, hogy az étterem is kiállításban volt. Még ilyet, mindennapi használatra. Nagyon cool.
Na és a NASA. Már a csúcsok csúcsa. Azt tudtátok, hogy az első irányítóközpont a hatvanas évekből 5 MB-tal ment? Kicsit megmosolyogtuk, annyira elképzelhetetlen volt, a mostani ezer TB-k mellett. Na meg a Mission Controll Center, meg ha leállna, a duplikátuma, ha az leállna, annak a duplikátuma, és így tovább. Mindenből minimum három van. A tesztelőcsarnokban meg minden volt. Robotokat próbáltak éppen, hogy ki tudja-e nyitni a kocsiajtót természetesen súlytalansági körülményekben. Na és mindent teszteltek... Elképzelhetetlen. Na és méretek, valami gigásziak. De minden...És mindent ki lehet próbálni, egy egész napot töltöttünk a Johnson Space Centerben és úgy kellett minket kirugdosni innen, mert nem bírtunk betelni semmivel. Mindent ki lehetett próbálni, még együtt ehettél, edzhettél az űrhajósokkal valós időben. Eg egész nap is kevés volt a NASÁ-ban. Na és az idő?!
Ez milyen már, hogy visszamentünk az időben az előző napba? Sosem gondoltam volna, hogy egy repüléssel még ilyenben is lesz részem. Tiszta Amerika !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése