Fuerteventura kaland, avagy kettesben a világ másik felén

Először utaztunk ilyen messzire, még sehol nem vagyunk hozzád képest, szívem, Te igazi világutazó vagy. Ráadásképp mindenütt meg tudod vetni a lábadat. Nekünk most csak egy célunk volt, hogy novemberben egy olyan helyet találjunk, ahol nyár van és víz és fürödni is lehet, meg napfürdőzni. :) Tudod, mindig a régi nóta. Tenger, víz, napfény.:)
Ez már csak ilyen marad. 4000 km. Persze repülővel. Persze Salzburgból.Imádjuk Salzburgot, tudod, kicsit olyan, mint Szeged volt fénykorában. Mindig fesztivál, a folyó két partján. Mosolygós emberek, bicajjal bejárható. Lassan minden szegletéhez köt emlék bennünket, mint Szegedében. Szóval Salzburgi reptérről mentünk, amit természetesen Mozart neve fémjelez, végül is Mozart városában vagyunk. Megállapítottuk, hogy ezentúl mindig innen indulunk és érkezünk. Isteni érzés föntről látni a Mönschberget, a kivilágított Festungot, Salzach fényeit. Most már ez a hazaérkezés öröme. Hiszen az otthon ott van, ahol a család.:)
Ja és nem is hinnéd, egy könyvet sem vittem, tudod a súlyhatár. A repülés aranyszabályai. Csak a fürdőruhák, ruhák a vacsihoz, sétához, és a cipők. Épp befértünk, persze kiderült a fele sem kellett. Ellenben nem vittem edzős cuccot, de szerencsére a vizes mozgást részesítettem előnyben, meg a táncot, meg a vízben futást mezítláb. A spanyolok nagyon barátságosak. Minden délután és délelőtt vízi aerobik, vagy streching, vízi jóga állt rendelkezésre. Persze kipróbáltunk mindent. Meg este a buli a Marlyne discoban. Szóval minden volt. Na és az Atlanti óceán, egyszerűen simogató. Vagy kellemesen hűvös, attól függően melyik playán vagy éppen. Vagy hajón. Katamaránnal mentünk kirándulni körben a szigetek mellett. Sajnos, delfinek nem voltak. Szerintem, azt gondolták, már megint ezek, tegnap is ez volt, lapozzunk. Feküdtünk a hajó orrában és simogatott a nap. Persze, nem hiszed el, ahogy felszálltunk mi szólalt meg? A Blue! Csak nekem:) Még salsázni is volt kedvünk, meg minden. Jó kis bulis nap volt, csak a delfinek hiányoztak. De majd legközelebb. Ja, addig nem volt ebéd, amíg nem fürödtünk az Atlanti óceánban. Olyan finom salátát rittyentett a hajóskapitány, hogy még a lábujjunkat is megnyaltuk. Ja és kifejezetten a hajókiránduláshoz vettük a simlissapkát. Nekem ez az első. Persze rózsaszín. És megvolt a Titanic is:)
Na meg a hotelmacska. Olyan kövér volt, de szerintem az all inkluzív miatt.