Az úgy kezdődött, hogy a drágámnak egy cicapesztra kellett. De végül mégsem, viszont ennek örömére meglátogattuk az erdő szélén. Már majdnem lementünk a térképről: de milyen jó illatú térképről, csicseregtek-csattogtak a madárkák, produkálta magát Kittike, s természetesen főzött is nekünk:) Így isteni karalábé krémlevest ettünk, egy kis kelkáposztafőzelékkel. Csak úgy.:) Vagy így. Minden a zöld különböző árnyalatában fénylett, csodálatos ragyogásban, jó levegővel, megértem, ha egyszer hazaér, sehova nem vágyik már. Mondjuk, ez a hegyen vezetés, nekem durva, de megy. CSak a gyomrom a torkomban. Na de sebaj. Viszont a hely varázsa miatt megérte. Egyszerű kis kánaán közép-európai módon.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése