Elveszve a mostban

Libbenő lábak, jól éreztük magunkat, na és mennyit nevettünk. Végre együtt, igazi jutalomjáték volt ez most nekünk.Véget nem érő séták, bealvós filmnézés, kerti grillezés, sütisütés, shopping, kávézás éjjel-nappal, na és a beszélgetések kertben, otthon, sétában, buszon, bicajon, boltban, cukiban, Salzach partján, Rupertikirtagon, s ahol lehet még...
Jó, mikor az ember másik fele is itt van, aki annyira más, mint te és mégis annyira kiegészítitek egymást, hogy befejezitek egymás mondatait, és a csönd is olyan megnyugtató. Ez a barátság. Minden pillanata ajándék. Sokszor elképedek, mennyire fontos. Mondjuk, mindig is nagy társasági lény voltam, még otthon is. Itt kint még csak most építem a kört. S persze, néhol szorosabbra kötődött, néhol lazult a kötés. Van akit pedig el kellett engednem, de nagyon megviselt. Így aztán nagyon vigyázok a barátaimra. Szerencsére ők is rám. Igazi feltöltődés volt. Gabika, köszi!