Egyszerűen nem tudunk betelni a csodás és fenséges hegyekkel, a hófehér csúcsokkal, a harapnivalóan tiszta levegővel, a felhők felett örökké sütő nappal, a hegyi ritmussal, a ropogó hóval, a vakítóan türkizbe borult éggel, a vidámsággal, az alattunk heverő várossal. Csak egyszerűen így. Megfertőzött bennünket a hegyi feeling. Már a cablecar is egy élmény.
Egy újabb áldozatunk is van. Szintén nem bírja a magasságot, mint anno Csöpi. Tériszonyos és egyszercsak elkezdte élvezni és már evvel is álmodik. Valahogy így kezdődik ez. Aztán minden nap a hegyen vagy valamiért. NYugalom, csend, csak a madarak csipognak. A természet fenségessége átkattint valamit a lelkedben. Aztán függő leszel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése