Újra megtapasztalom a gyermekkorom csodás teleit, amikor még havas volt minden sokáig. Mindennap esik és hosszan. Gyönyörűen, hatalmas pelyhekben, mintha a békebeli Holle anyó rázná a vánkosát végeérhetetlenül. Csodás a levegő, harapni lehet. A séta nagyon üdítő és felszabadító. Itt mindenki járja a természetet, benne van az emberekben, a zsigerekben. Kékes- fehéres - azúros - szikrázó paplan borult a hegyekre és mindenre. Ami még különösen tetszik, hogy reggel négykor itt vannak a hókotrók és megtisztítják a parkolókat, utakat, hogy mire elindul a forgalom, mindenki tudjon haladni. Ez eddig nem volt számomra ismerős. Az otthoni telekben csak arra emlékszem, hogy az aktuális illetékes elvtárs megvárta a tavaszt. Meg a slepje, aztán márciusban benyújtották a számlát. Igaz, mindig elfelejtem: ez egy másik világ. Más szokásokkal, más életritmussal, más lehetőségekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése