2017. január 22., vasárnap

Életörömök forrása: gyerekmosoly, virágok, hegyek, sütik

Mindig csodáltam Apcikámat, hogy sosem vesztette el a jókedvét, pedig valószínűleg kevesebb oka volt rá. Az idők sem voltak olyanok és mégis. Csak arra emlékszem, hogy mindig viccelt, nevetett és milyen plasztikusan tudott magyarázni. Imádtam. Mostanában sokat gondolok rá, mennyit nevettek Eszti mamával, csak úgy sziporkáztak. Mindennek tudtak örülni, legfőképp, ha bimbasztak a fák. :) Persze a zöldellő fűnek, a csodásan szikrázó égnek, egy isteni záporesőnek és a szivárványnak, vagy egyszerűen valamelyik unokájuk örömének. Mert ilyen egyszerű az élet. Apró örömök és már nem fáj semmi. A gondok megoldódnak általában, vagy előbb-utóbb. A probléma is lehet súlyos, vagy kevésbé, nyomasztó, vagy elkeserítő, vagy ál. Az az igazi. :)Mostanában sok ilyen embert látok. Nem tudják élvezni az életet, ami egyszeri és megismételhetetlen. Egyszer csak elmúlik és aki folyton görcsöl, elfelejt élni. Ez milyen már. Talán szerencsés természetem van, ez a genetika meg a világlátás, ami a szüleimtől jön. Még a fülemben hallom anyu szavait: Kislányom ki kell adni a pénzt, hogy visszataláljon hozzád. Nem volt közgazdász, csak egyszerű józan paraszti esze. Imádta a tisztaságot, a rendet és a szépet, na meg a jó zenét. Nálunk szerintem ez az alap. Zene nélkül nem élünk. Na meg süti nélkül. Meg virág nélkül. Ja, bármilyen csórók voltunk egy kis virágot csak vettünk. Az ültetéssel kevesebb szerencsém van. Talán a szomszédban kikel. Mint a mákom, meg a rezedám. Csak nézett Irénke néni, hogy mi a túró kel a kert végében egy sávban. Aztán megtudtam az okosságot, mákot csak hó alá vetünk, akkor helyben marad. Ez volt a kertészeti jó tanács mára.
A gyermek meg egy csoda, akárkié. S mindig. A tökéletes és ártatlan csoda, a csiszolatlan gyémánt, amiből bármi lehet. Hihetetlenül okosak és ügyesek, s bármennyire sokan nem hisznek benne, mindent értenek és tudnak. A gyermek egy csoda. A gyermekmosoly pedig a legédesebb a világon. Ahogy kimondja a neved, karodba rohan, befúrja a kis fejecskéjét, egyszerűen leírhatatlan örömet ad. A kapcsolat, ami kifejlődik napról-napra, egy csodás szivárványszínű kötelék, mint valaha a saját gyermeked és közted lévő életet jelentő köldökzsinór.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése