Szeretem a hétfőket, a napfelkeltéket és az embereket. Sosem felejtem el, hogy az élet egy álomszerű utazás a mostban.
2016. november 20., vasárnap
JazzPrága :) 2.0
Táncoló ház, villamosok, Károly-híd és mindenhol szól a jazz. Egy új Prágát ismertünk most meg és rácsodálkoztunk a régire. Természetesen előtte infót gyűjtöttünk, mi-merre-mennyi? Hova érdemes menni, mit ne hagyjunk ki. Elvégre már eltelt három év. A közös családi hosszú hétvégét már nagyon vártuk.
Az út is bámulatosan időnként a múltba, időnként a jelenbe repített. Az osztrák-cseh határnál a kis Las Vegas meglepett, teljes spektrumú szolgáltatási kör körvonalazódott, szivárványszínű szellemhadseregként illegetve magát. Lepusztult vidéken haladt át a régi prágai út. Az út rendben tartott földek mellet és szocialista jellegű házak, települések között kanyargott. Itt-ott egy modernebb épület, major tükrözte a jelent. Csodálatos napfényben utaztunk. Csepegő esőben értünk a szállásunkra, Prágába. Elfoglaltuk a szobáinkat. Minden tiszta és rendes volt, bár egy kissé avítt. Iszonyú szeles este lett, mikor körbenéztünk.A cseh specialitás a sült csülök, a fiúk szerint ízletes volt. Egyedül az almás strudel volt egészen kivételes, habbal, csokival, leheletnyi dióval, jó szélesen vágva, mint Tirolban.
A vacsora kívánt a sétát. Egy közeli bevásárlóközpontot kerestünk, hogy napijegyeket vegyünk. Sajnos, csak papírpénzünk volt, így a jegyváltó automatából nem tudtunk jegyet venni. Így kerestünk egy trafikot. Aztán kerestünk egy járművet, amivel a városközpontba mehetünk. Elképesztő utunk során mintha a semmi széléről mennénk a fényló város felé. Legalább egy órát utaztunk úgy, hogy még házak sem voltak. Kicsit ijesztő volt. Aztán egyszer csak beértünk a térképünk szerinti metróállomáshoz, úgyhogy lepattantunk és tervünk szerint haladtunk. Volna. :) Ha ott nem volna. Egy megálló után mindenkinek le kellett szállni, igaz ezt angolul is bemondták. Majd egy kis lépcsőzés, metrózás után a kiinduló metróállomásra értünk. Így kerestünk egy villamost, tudván, hogy a legjobb hálózata van itt Európában. Az út során felismertük a várost, újraismertük.
A Károly-hídtól a villamos egyenesen a szállásunkig vitt röpke 12 perc alatt. Nem is vettük észre, hogy megfáradtunk. Csak a zuhany alatt, a hívogató ágyban éreztük a jóleső mozgás utáni endorfinszárnyalást. Meglepően kényelmesen és melegben aludtunk. Hosszú hétvége első estéje pipa.
Címkék:
apfelstrudel,
Branik,
csülök,
endorfin,
JazzPrága,
szárnyalás,
Táncoló ház,
villamos
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése