2016. november 20., vasárnap

JazzPrága 2.0 - Csók drágáim!

CSók drágáim,Prágából! Csodás ébredés, kellemes meleg, jó víznyomás, forró víz korlátlanul és irány a reggeli. Közben útitervet fabrikáltunk. Fedezzük fel a Hradzsint! Villamossal 15 perc, mire eljutunk a bejárathoz, ám kissé megdöbbentünk az eszméletlen hosszan kígyózó soron. Tényleg legalább egy kilométeres volt.Megkérdeztük a strázsáló rendőrt, hogy mi ez a sor? Kiderült a terror fenyegetettség miatt van a biztonsági vizsgálat. Azonban magyarok vagyunk és nem akartunk két órát sorban állni. Így visszamentünk a villamossal a lépcsősorhoz. Ami önmagában felért egy kardióedzéssel.Mindenesetre a pulzusszámunk megemelkedett. Ott csak húsz percet álltunk. Komoly volt, mindenkit megnéztek detektorral és belekukkantottak a táskákba. Azután mehettünk. Nyilván a miniszterelnök miatt van, hiszen itt van a rezidenciája, meg néhány konzulátus. Csodás volt minden, az idő nekünk kedvezett, napfényes, ámbár hűvös kirándulóidőben sétáltunk. Szent Vitus és középkori hangulatú kávézó, Arany utcácska és maga a tér. Megnéztünk mindent, amit érdemes. de már nagyon éhesek voltunk, így a Károly-híd, Lőportorony, Kampa után végre elértünk az Óvárosba.
Nekiálltunk keresni egy helyi éttermet, specialitásokkal. Isteni luncshöt ettünk: káposztát és kacsát, remek szűretlen sört. Rájöttünk, hogy ez eddig kimaradt nekünk... Igazi kulináris paradicsomba érkeztünk. Ahogy besötétedett mindenhonnan elképesztő illatok szárnyaltak felénk. Forralt bor, vanília, fahéj, csokoládé, sült kolbász és pecsenye. Megtaláltuk a kis bódékat, ahol mini kürtöskalácsot sütöttek, kikenték csokoládéval almát, körtét, epret tettek bele, krémet, karamellt, csokit, habot, igény szerint. A fiúknak nagyon ízlett. Séta, kávé, süti, séta, jazz. Aztán a vacsorahelyünket kerestük meg, az útiblogok szerint a Naso Maso a legjobb. GPS-szel mentünk. Ez egy hentesbolt, ahol el is készítik a húsokat. Itt is tömeg volt, de mindenki türelmesen várt. Az illatok lenyűgözőek. Mindenhez sört adtak és barnakenyeret. S persze jöttünkben- mentünkben folyton ott volt a Károly-híd. Mindenhol jazz szólt, rajzolók készítették a művüket, kézműves dolgokat árultak. Persze az óvárosban az Orloj előtt is jazz szólt, erre sem emlékeztünk.
Fönt a lanovkáról leszállva a Petrinen is olyan gasztroélményben volt részünk, amire nem is számítottunk. Süteménykompozíciók, a kávé, sor csodálatos volt. Mellé a kilátás csak ráadás. Persze, a Táncoló Ház sem maradt ki, séta a Visztula partján, át a Kampán, megpihenve és fotózkodva Lennon falánál a Freedomnál. Jazz,múlt és jelen, ízek, imák, illatok, na meg sör mindenütt Prágában ! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése