Az úgy volt, hogy egyszervolt, s volt se, csörgött a telefon, hogy jön hozzánk egy Bandi gyerök, aki meséket mond, mindenki nagy örömére. Így a miénkre is. El is mentünk szépen, s nevettünk is, ahogy kell, ahogy a csillag megy az égen. Képzavar van már, a körmondatból vagyok szükecskén.:) De majdcsak eljő az is. Szóval eltöltöttünk egy estét a Berecz Bandival, sajna nem emlékszem semmire, csak a rekeszizom-munkára:) Potyogott a könnyünk, s bár nem minden népdaléneklőst szeretek, meg kell állapítsam, a Bandi gyerök nem adta rosszul:)
S hogy jön ide az Anina-sorozat, hát csak idevág, a tavaszra való tekintettel forrónadrágot húzott, szerintem nagyon csinos lilaharisnyával, így aztán már azt se lehet mondani rá, hogy kékharisnya, mert, hogy lilaharisnya. Ennek a történeti vetületével még nem foglalkoztam, de egy biztos, már mikor befelé jöttünk,összkócolodtak a kocsik, s kifelé nem is emlékszem,mert elvette az eszem a Londoni köd nevezetű kávéspecialiatás erős formátumú alkoholtartalma, így aztán minden beleveszett a Londoni ködbe:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése