2010. március 12., péntek

Pesti út kanyarokkal






Meglátogattam kis talpas macinkat a csodálatos fővárosunkban, miközben a szokásos sűrített programomban futottam időre innen-oda, onnan-ide. Egy kellemes, nagyon felcsigázó tanulmányi kirándulást ütemeztünk be, így ötödév végén,mindannyiunk örömére. Meglepetésemre az OM-ben nagyon vártak bennünket, s kifelé a miniszterbe botlottunk, aki ELŐRE köszönt.:) Többen elaléltak. De pont ezért elfeledték dokumnetálni.:)) Mindenesetre a kommunikációs osztály nagyon jól működik és roppant jó fej a helyettese. Az érdekesség a pikantériában, hogy nincs vezetője, így a Senkinek a helyettese. Viszont tényleg életszagúan beavatás volt. Olyanokat tudtunk meg, ami nincs a könyvekben, és az órákon se hangzik el soha. A tanár úr roppant jó fej, hogy így törődik velünk, s ténylegesen útravalóval bocsát bennünket a nagy szakmai útvesztőbe. Ráadásul tényleg vártak bennünket és készültek ránk, egy kis csomagot is kaptunk, teli okosságokkal és egy bögrével.:) Majdnem egész délelőttöt töltöttünk ott. Utána a Szépművészetibe mentünk, ahol én elaléltam. Egész fönt voltunk, ahogy a képek is mutatják. A sajtófönök egész jó fej volt. Egy sikertörténetről viszont mindig jó beszélni, ezért is voltunk ott, hogy megnézzük, hogy lehet valamit átdimenzionálni a működés céljából. S hogyan kell kommunikálni. Nagyon érdekes volt. Erősödött bennünk a beavatás érzése. S persze a terek lenyűgözőek, csodálatosak. Komolyan ezek a régiek tudtak valamit. A kultúra temploma. S ráadásul most terepszint alaltti bővítésbe kezdtek, egészen különleges lesz a tér, megőrizve az erősségeket, és lehetővé téve a modern látogatóbarát múzeum kiteljesedését. Sajnos nem engedtek be a kiállításra bennünket, pedig titkon reméltük. Tudod, Degastól Picassoig tárlat van. Fantasztikus lehet. S tudod, mi lesz, kapaszkodj meg: Klimt lesz!!:) Ezútán én elrobogtam a művésznővel való találkára, hogy dvd-t cseréljünk, majd a Naphegyen találkoztunk az MTI-ben. Ez már nem volt olyan érdekes, de maga a dolog lenyűgőző, hogy mivel etetnek bennünket:)) Régen és most is. Ráadásul olyan fotótárból csipegettünk: ahol még olyan fotó is volt,mikor még baloldali közlekedés volt nálunk.:) Nagyon érdekes volt. Tetszetős,de tényleg elfáradtunk. A vonaton pedig kiművelődtem a posztmodern vállalatból. Előtte való nap már fönt voltam a szokásos szervezetfejlesztős tudásmegosztáson. Most is sok gondolkodnivalóm volt. De tudod,nálunk mindenki használja az agyát,ez egy ritka kombináció:) A csibémnek vittem föl egy döglött kacsát, amit elkészített, s mint a képen is látszik: öröme felhőtlen.:)) Nála aludtam, s kicsit sikerült dumcsizni is, de roppant sokat dolgozik mindkét munkahelyén. Tudod, ez meg a magyar valóság. Kiváncsian várjuk a felvételi eredményeket, tudod, minden szinten érdekeltek vagyunk. Édesapcikád mondta, hogy dugjuk már be valami fejtágítóba, ki ne maradjon?!:) a nagy okosításból. De hát neki minek, csak rácsatlakozik a gépre, a láthatatlan usbjével, és szerintem az ujjai látók, s csak töltekezik. Úgyhogy tök fölösleges neki holmi múlt századbeli elavult módszerekkel tanulnia, ő már a XXI. századi információáramlásba csatlakozott be.:)
S persze a márciusi hó, miután már egy kis tavaszt is megtapasztaltunk. Nagyon durva.Újra két napig esett, ami megzavarta a felelősöket: tudod erről nem volt szó. Így megvárták,míg elolvadt.Ahogy mindig.:)Nőnapra hó??! Nem is emlékszem, csak a múlt évezredben: viszont mikor beköltöztünk a rezidenciánkba,akkor biz volt, egész áprilisig, utána álltunk a vízben.Jóhogy emlékszem.

2 megjegyzés: