Kellemes nyár fogadott bennünket 30C -kal Kos szigetén. Ez már tetszetős volt, ahogy a jó ellátás, a hűs habok, az Égei-tenger simogató lágy hullámai, amit hosszan hallgattunk és csak futottunk a szélén a homokban.
Pont, mint a filmekben, vagy még inkább. Alvás, ameddig akartuk. Na meg - ezt a nők nagyon megértik - főztek ránk, választhattunk kedvünkre. Még a mosogatás sem a miénk volt. Az esti bárprogram pedig elmaradhatatlan kelléke volt a napnak. Darts, csocsó, tánc, diszkó, vagy billiárd. Közte pedig, amiért mentünk: nap, fény, tenger, habok, fekvés a napon, árnyékban, úszás, játék, ping-ponggal tarkitva. Mi csajok nem mentünk nagyon a drágám agyára. Asszem. Nevettünk, játszottunk és teljesen egy egyenesre lazultunk. Vittünk egy kis szint a szigetre. De tündériek voltak a görögök. Azonnal átmentünk görög-angol-német nyelvtanfolyamra. Az alapokat elsajátitottuk. Mindenki örömére. Csak sajnos rövid volt. De kivettük, amit lehetett. Bár a látnivalók kicsit kiütötték a biztositékot nálunk: Hippokratész fája, még csak-csak, de a romok állapota az már majdnem. A kegyelemdöfést a Citroen tree adta meg, a Citorenbe ültetett fa. Egy kicsit javitott ezen a valódi gyros, valamint isteni kiszolgálás az Almanakban. Aztán már megint a repülőn ültünk és egyszercsak egy szivdobogtatóan gyönyörű Balaton látkép, amit a kapitány propagált. Hát igen, nekem nem térkép e táj...
Mi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése